San szemszöge:
Valamiért izgultam a buli miatt. Pedig tudom, hogy csak sok fiatal kiélvezi az utolsó napjukat együtt. Már hét óra van és Wooyounggal kézenfogva megyünk a helyszínre. Amint beléptünk a hangos zene ütötte meg fülünket először. Wooyoung elkezdett húzni engem. Végül elértünk barátaihoz. Szórakoztunk együtt. Yeosang kiment a mosdóba, így hárman maradtunk.
~Yunho! Beszélhetünk?-lépett közénk Mingi. Yunho egyből felé fordult és egy kis idő után bólintott egyet.
~Tudom, hogy elrontottam és hogy miattam szenvedtél, de rájöttem, hogy érzek valamit irántad!-Mingi megfogta a meglepődött srác kezét. De Yunho egyből eltávolodott.
~Ezzel egy kicsit elkéstél, nem gondolod?-szól közbe Wooyoung.
~Mingi, nekem már barátom van!-kiáltotta el magát Yunho. Én csak szótlanul néztem végig az egészet. Nincs is sok közöm hozzá. De azért sajnálom őket. Yeosang ekkor jött vissza.
~Te meg mit csinálsz itt?!-kicsit idegessé vált Mingi jelenlététől.
~Woo, szerintem jobb, ha mi kimegyünk egy kicsit!-hajolok a mellettem álló füléhez. Ő hezitált kicsit, de bólintott egyet. Kihúztam őt a friss levegőre. Itt halkabb volt a zene, így lehetett egy kicsit pihenni.
~Aggódom..-mondja Wooyoung.
~Hát ez egy elég kellemetlen szituáció, az biztos.-túrok tincseim közé.
~De ne aggódj! Már mind felnőttek. Megoldják.-Woo felé fordultam és megfogtam mindkét kezét. Ő csak hümmögött egyet.
~Naaa! Mosolyogj!!-rángatom óvatosan kezét.
~Mit kapok cserébe?-húzza fel egyik szemöldökét játékosan.
~Egy csók megfelel?-hajolok közel arcához. Wooyoung végül elmosolyodott.
~Az tökéletes..-elengedte egyik kezem és rámarkolt pólóm nyakára. Annál fogva húzott magához. De nem is kellett volna ezt tennie, mentem én magamtól. Most nem úgy kezdtük, mint eddig. Wooyoung direkt rést hagyott ajkai között, így én ezt kihasználtam. Reflexből derekára fogtam szabad kezemmel. A másikkal még mindig erősen fogtam kezét. Végül azt is elengedtem és arcára helyeztem. Ő mindkét kezét mellkasomra rakta. Így állnék örökre, ha lehetne. Sajnos el kellett hajolnom tőle, mert levegőt is kell vennünk. Viszont Wooyoungnak más tervei voltak. Mellkasomról egészen a tarkómig vándoroltak kezei. Így húzott vissza magához. Újból csókolózni kezdtünk. Ami csak szép lassan átalakult egy csókcsatába. Wooyoung lassanként közelebb jött hozzám. Megint kezdődik. De most akarjuk folytatni a múltkorit? Nem hiszem, hogy ez a megfelelő pillanat erre. De az eszem hiába ezt diktálta, a testem egyáltalán nem hallgatott rá. Wooyoung belesimított hajamba. Mindig kiráz ettől a hideg. Emiatt egy kicsit felnyögtem csókunk közben. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha valaki figyelne minket. Elváltam Wooyoungtól és belenéztem szemeibe. Ő értetlenül nézett rám. Felkaptam a fejem és egyből megláttam Hongjoongot. Ott állt az ajtóban és minket nézett. Wooyoung is odafordult.
~Mi az? Folytassátok csak!-vett elő egy szál cigit.
~Én csak dohányzom. Nem érdekel, hogy csináljátok az udvaron.-forgatta szemeit.
~Először is, nem "csináljuk"! Másodszor pedig, mi amúgy is megyünk be.-Wooyoung ráfogott a kezemre és ismét bent voltunk.
~Akarsz inni valamit?-fordul felém. Én bólogatni kezdek. Meglepetésünkre Yeosang állt egyedül az italos pultnál. Valami alkoholt ihatott, mert elég rosszul nézett ki. Látszott rajta, hogy könnyezik.
~Yeo mi történt?-kérdezte Wooyoung.
~Utálom azt, hogy én mindenkit elveszítek!-Yeosang elsírta magát és a földhöz vágta poharát.
~Hé! Nyugodj meg! Akarod, hogy elmenjünk?-fogok a fiú vállára. Ő csak lehajtott fejjel bólint egyet.
~Gyertek!-intek nekik, hogy kövessenek. Kijutottunk onnan és elindultunk hazafelé.
~Yeosang, aludj nálam nyugodtan. Tudom, hogy messze laksz és nem akarom, hogy ilyenkor, ilyen állapotban egyedül sétálj haza.-erre egy halk oké volt a válasza. Végül elértünk hozzám.
~Elmondod mi történt?-próbálkozik Wooyoung.
~Ha nem akarod nem kell..-teszem hozzá.
~Nem baj, ha inkább holnap mondom el? Ki akarom tisztítani a fejem.-néz ránk szomorúan.
~Semmi baj. A vendégszoba ott van. Nyugodtan pihenj le.-rámutattam a megfelelő szobára.
~Köszönöm..-egy mosolyt erőltetett arcára. De amint elindult szobája felé ismét komor arcot vágott. Ezután már csak az ajtó csukódását hallottuk. Wooyoung előkapta telefonját és írni kezdett valamit.
~Tuti, hogy Yunho tett vele valamit. Ki fogom nyírni!-idegeskedik.
~Hékás Wooyoung! Ebbe inkább ne üsd bele az orrod!-veszem ki telefonját a kezéből.
~Miért ne?-kezd el hisztizni. Még így is aranyos..
~Ez egy párkapcsolati probléma. Azt csak ők tudják megoldani.-telefonját zsebébe csúsztattam.
~És nem mellesleg nekünk is van egy problémánk!-teszem keresztbe kezeimet.
~Micsoda?-láttam rajta, hogy aggódik.
~Az, hogy ölelkezni akarok veled most azonnal!-vigyorgok rá.
~Jézusom San! Én meg azt hittem, hogy valami komoly!-üt finoman vállamba.
~De nekem ez komoly! Na gyere!-betoltam őt a hálószobába. Egymás mellé feküdtünk és össze bújtunk. Senki sem szólalt meg, csak élveztük csöndben egymás társaságát. Egy idő után rám tört az álmosság, így el is aludtam, Wooyounggal a karjaimban.
