Wooyoung szemszöge:
~De hülye vagy!-ütök finoman Yeosang vállába, miközben nevetek.
~Most miért? Nem vonzódom a lányokhoz! Mit kellett volna mondanom?!-háborodott fel Yeosang.
~Hát biztos nem azt, hogy "inkább hagyj békén!"-kuncogott Yunho is.
~Szálljatok le rólam! Nem tehetek róla, bepánikoltam!-toporzékolt Yeosang, mint egy kisgyerek.
~Yunho te mit művelsz ezekkel?-jelent meg Mingi az ajtóban. Yunho csak ijedten nézett rá.
~M-Mingi..-motyogta orra alatt megszeppenve.
~Te is csak egy buzi vagy? Mert akkor felejts el..-forgatta szemeit Mingi. Yunho nem válaszolt, csak szomorúan nézett a másikra. Mingi sóhajtott egyet és el is tűnt. Láttam, ahogy Yunho szemeiben gyűlnek a könnycseppek.
~Semmi baj!-nyugtatta Yeosang Yunhot.
~M-Miért? Nem csináltam semmit..-szipogott Yunho.
~Tudom, hogy Mingi milyen.. évek óta ismerem. De mióta Hongjoonggal van teljesen eltávolodott tőlem..-eddig bírta. Yunho elbőgte magát. Yeosanggal egyszerre öleltük át.
Suli után tánc órám volt. Holnap lesz egy fellépésem, ami miatt nagyon izgulok. Hulla fáradtan sétáltam hazafelé.
~Jól vagy Wooyoung?-jelenik meg előttem San. Rögtön rá pillantottam. Ilyen gyorsan ideértem volna?
~Igen. Csak fáradt vagyok.-mosolyodtam el zavaromban.
~Biztos?-húzta fel egyik szemöldökét. Tekintete belemélyedt az enyémbe, amitől összeugrott a gyomrom. Kinyitottam számat, hogy mondjak valamit, de egy hang sem jött ki a torkomon.
~Ne akarj átverni.-sóhajtott San.
~Cs-Csak.. ideges vagyok.-rántok vállat.
~Jut eszembe! Holnap nincs kedved eljönni a fellépésemre?-kérdezem vidáman.
~Fellépés?-csodálkozik San.
~Táncolok..-bólogatok. San elmosolyodott.
~Persze, hogy elmegyek.-egyezett bele.
~Még maradnék veled beszélgetni, de mennem kell dolgozni..-szomorodott el San.
~Semmi baj. Üzenetben leírom a részleteket. Szia!-köszönök el vidáman. Yeosangot és Yunhot már elhívtam, úgyhogy ez is pipa. Bár szerintem én ezt nem gondoltam át. San végignézi az előadást. Mi lesz, ha elrontom? Nagyon félek. Egy szóló táncot kaptam. Emiatt még másokra sem hivatkozhatok. Otthon még hatmillió alkalommal táncoltam el, hogy biztosra menjek.
Reggel felkeltem. Mondhatni kipihentem a tegnapi gyakorlást, de így is éreztem, hogy túlzásba vittem. Gyorsan felöltöztem és elindultam a fellépés helyszínére. Nem tudtam, hogy San hol van, így nem is számítottam arra, hogy találkozunk. De amikor elmentem háza előtt, azért benéztem az ablakon. Persze nem odaálltam, csak távolról benéztem. Hát nagy hiba. Nem volt rajta póló. Biztos, hogy gyúrni jár. Kezei izmosak voltak, és kocka hasa volt. Azt hittem ott fogok összeesni. A térdeim is elgyengültek. Arcom égett, el sem tudom képzelni milyen vörös lehettem. Gyorsítottam a tempón, nehogy észrevegyen. Amikor már látótávolságon kívül voltam megálltam. Nagy levegőket vettem, hogy sikerüljön lenyugodnom.
~Hát téged meg mi lelt?-jelent meg mellettem Yeosang.
~Szerintem nem akarod megtudni..-rázom a fejem.
~Csak nem San hyung tett veled valamit?-kérdezte mosolyogva. Újból éreztem, hogy vörösödöm.
~Ó! Hát persze!-nevette el magát.
~Mi történt?-fordított maga felé.
~Talán.. véletlen.. de tényleg tök véletlenül benéztem az ablakán.. és.. talán.. véletlen.. láttam őt póló nélkül..-takargatom arcomat.
~Wow.. erre nem számítottam.. azt hittem megcsókolt, vagy valami.-kuncog Yeosang. Vállába ütöttem és elindultam.
Egy óra és kezdünk. Ideges voltam, és ezen az sem segített, hogy San akkor lépett be az épületbe. Egy inget viselt, ami felül kicsit ki volt gombolva. Erről csak eszembe jutott az a reggeli dolog.
~Wooyoung! Ideges vagy?-lépett elém.
~Az nem is kifejezés..-nézek rá ijedten.
~Ne aggódj, menni fog.-bíztatott egy nagy mosollyal az arcán.
~Egy szóló táncot kaptam.. annyira félek..-harapok alsó ajkamba.
~Szerintem biztos van annak oka, hogy egy ekkora szerepet kaptál Wooyoung. Te is tudod, hogy menni fog. Amint elindul a zene el fogsz felejteni mindent.-kezével arrébb söpörte tincseimet. Hirtelen megöleltem őt. Nem tudom mi késztetett erre, de megtettem. Ő is átkarolt. Egyszercsak, mintha minden nehézség eltűnt volna. Karjaiban biztonságban éreztem magam.
~Olyan finom illatod van..-szólalok meg halkan.
~Öhm.. köszi?-kuncog San. Vörös fejjel elváltam tőle.
~Jobb lesz, ha megyek..-mondom, majd el is húztam onnan. Ezt nem akartam hangosan kimondani. Akkora idióta vagyok!
~Itt az idő Wooyoung!-szólalt meg a tánc tanárom. Behúzták a függönyt, én pedig lassan a színpadra léptem. Beálltam a kezdő pozícióba. Sannak igaza volt. Amint elhúzodott a függöny, és elindult a zene, minden eltűnt körülöttem. Csak én voltam és a zene. Miután végeztem mindenki tapsolni kezdett. Behúzták a függönyt, én pedig lesétáltam a színpadról.
~Ez szenzációs volt! Tudtam, hogy te vagy a megfelelő ember erre a feladatra!-dicsért a tánc tanár. Hirtelen Yeosang és Yunho termett előttem.
~Lenyűgöztél!-bólogatott Yunho. Ő is egy táncos, több tapasztalattal rendelkezik, mint én, így jól esett, hogy ezt mondta.
~Gratu haver!-ütögeti hátam Yeosang.
~De van még valaki, akivel beszélned kéne, nem?-biccent Yeosang a nézőtér felé. Megláttam Sant, aki csak mosolygott. Elindultam felé. Elé léptem és én is mosolyogni kezdtem.
~Gyönyörű voltál!-ölel át boldogan. Egy kis pír került arcomra, de megpróbáltam ignorálni.
~Szedd össze a cuccod. Hazaviszlek.-vált el tőlem. Csodálkozva néztem rá.
~Wooyoung, fáradtnak tűnsz. Jobb, ha pihensz egy kicsit.-kerül egy halvány mosoly arcára. Én bólintottam egyet és elindultam az öltöző felé. Végül elindultunk a kijárat felé.
~Hát ti? Randiztok egyet?-szólalt meg mögöttem Yeosang. Szúrósan néztem rá.
~Hazaviszem Wooyoungot. Nem jöttök? Titeket is elvihetlek!-kérdezte San kedvesen.
~Nem kell! Legyetek csak kettesben.-nézett rám Yeosang. Megfogta Yunho csuklóját és elhúzta őt.
~Idióta!-forgatom szemeimet. San kicsit elnevette magát.
~Na gyere!-intett egyet.
Újból ugyanaz a szituáció. A házam előtt itt ülünk az autóban. De most San elkísért az ajtóig. Ahogy odaértünk felé fordultam.
~Köszönöm..-szólalok meg hirtelen. San meglepetten nézett rám.
~Köszi mindent.-meg akartam őt ölelni, de megcsúsztam. San megfogta derekam, hogy megtartson. Magához húzott, úgy, hogy mindkettőnk orra egymáshoz ért. Mind a ketten meglepődtünk, és elkezdtük fürkészni egymás arcát. Végül tekintetünk találkozott. Abban a pillanatban éreztem, ahogy gyomrom összeszűkült. Olyan közel van hozzám. Legalább egy percig csak így álltunk.
~San hyung..-súgom nevét, ezzel megtörtem a csendet.
~Ne haragudj..-engedett szabadjára, és el is hajolt.
~Te ne haragudj. Ügyetlen vagyok.-kérek bocsánatot.
~Jó éjt Wooyoung..-mosolyodik el.
~Jó éjt.-intek egyet, majd bementem az ajtón. Bent neki dőltem a nyílászárónak.
~Ughh! Istenem de szerencsétlen vagyok!-csapok homlokomra.
