Wooyoung szemszöge:
Arra keltem fel, hogy San mocorog.
~San..-szólalok meg. Felemeltem fejemet, így rá tudtam nézni.
~Bocsi. Nem tudok aludni.-ő kicsit sajnálkozva nézett vissza rám.
~Én sem. Szerintem keljünk fel.-leszedtem derekamról San kezét és felültem. Ő is ezt tette, majd egy puszit adott arcomra. Mindketten felkeltünk és felöltöztünk. Éppen kimentem a szobából, amikor jelzett a telefonom. Kivettem a zsebemből és láttam, hogy az egyetemtől jött egy e-mail.
~San!-kiáltom el magam, miközben telefonom képernyőjét néztem. Egyből előttem termett.
~Na?-kérdezi kíváncsian. Remegő kézzel nyitottam meg az üzenetet.
~San..-kikerekedtek szemeim.
~Felvettek..-felkaptam fejem és Sanra néztem. Elmosolyodott és szorosan átölelt.
~Annyira tudtam! Olyan büszke vagyok rád!-már olyan erősen szorított, hogy majdnem megfulladtam. Lassan elengedett és a szemeimbe nézett.
~Ez azt jelenti, hogy én nyertem a fogadást.-egyet kacsintott rám. Basszus.. a fogadásról meg is feledkeztem.
~Nyugi Woo! Semmi olyat nem kell megcsinálnod, amit nem akarsz!-neveti el magát.
~Deee.. már van egy dolog, amit megtehetnél.-megfogta kezeimet.
~Hallgatlak..-kicsit féltem.
~Most azonnal el kell jönnöd velem egy randira.-egy széles mosoly került arcára, ahogy az enyémre is. Ezután elindultunk.
Miután visszaértünk elálmosodtam.
~Ha fáradt vagy aludj egy kicsit.-mondja San. Én bólintottam egyet és elindultam a hálószobába. Bezuhantam az ágyba és lehunytam szemeimet. Ez tényleg a valóság? Vagy csak álmodom az egészet? Ha igen senki se keltsen fel! Álmaim egyetemére fogok járni, a szüleim is annyira örülni fognak. Ahogy Yeosang és Yunho is! Alig várom, hogy nekik is elmondhassam! De nem csak az egyetem miatt szürreális az életem. San is itt van. Egyszerűen nem találok benne egy rossz vonást sem. Illedelmes, kedves, gondoskodó, ezek mellett pedig meg a leghelyesebb srác a világon. Lehet, hogy egy robot, csak nem tudok róla..
~Wooyoung..-kelteget San. Csak hümmögtem egyet.
~Ideje felkelni. Még van egy feladatod!-ezután kiment a szobából. Milyen feladat? Mit szeretne? Lassan kikeltem az ágyból. De amint kinyitottam a szobaajtót megláttam, hogy mi történt. Gyertyák voltak mindenhol, még virágszirmok is voltak a földre szórva. Teljesen összezavarodtam.
~San?-megyek a nappali közepére.
~Itt vagyok.-San kijött a konyhából.
~M-Mi ez az egész?-csodálkozom. San nem válaszolt, csak egy szál rózsát nyújtott felém.
~Meg akartalak lepni.-halványan elmosolyodott. Valami mintha zavarná. Látom az arcán.
~Jól vagy?-nézek rá aggódva. Nem válaszolt.
~Woo.. van még egy feladatod.-megfogta bal kezemet.
~Mi lenne az?-érdeklődöm.
~Hozzám kell jönnöd..-jelenti ki. Tátott szájjal álltam ott tovább. San hirtelen elém térdel. Mostmár biztos, hogy csak álmodom! Elővett egy kis dobozt és felém fordította. Egy gyönyörű gyűrű volt benne.
~Jung Wooyoung.. hozzám jönnél?-mélyen a szemeimbe nézett kérdése közben. Én csak lefagyva álltam ott továbbra is, és könnyezni kezdtem.
~Igen..-hármat bólintottam. San felállt és ő is könnyeivel küzdve felhúzta ujjamra a gyűrűt. Ezután szorosan átöleltem őt. Mindketten szipogtunk. Sírtunk a boldogságtól.
~Akkor nem csak az egyetemről kell beszélnem anyáékkal.-kezdek el kuncogni.
~Woo.. ők már tudnak erről.-nevet San.
~H-Hogy?-válok el tőle.
~Valakitől engedélyt kellett kérnem, hogy végleg az enyém lehess!-elkezdett édesen mosolyogni, amitől összeszorult a szívem.
~De én már a tiéd vagyok!-ölelem át újból.
~Papíron még nem!-simogatja hátamat.
~De ez pár hónap múlva megváltozik. Már nem is tudok várni!-jobban magához szorított.
~Én sem..-súgom halkan.
