Wooyoung szemszöge:
~Szia!-lép be San a szobába. Én éppen a cuccaimat pakoltam. Végre kijutok ebből a kórházból.
~Szia Sannie!-fordulok felé mosolyogva. Derekam köré fonta kezeit én pedig nyaka köré. Elkezdtünk kis csókokat váltani. Mindketten mosolyogtunk egész végig.
~Kész vagy?-kérdezi San. Én csak bólogattam.
~Akkor gyere!-biccent az ajtó felé. Felkaptam táskámat és megfogtam San kezét. Egymásba karolva léptünk ki az épületből. Beültünk az autójába és elindultunk hazafelé.
~Wooyoung..-San hirtelen a combomra fogott. Kicsit megugrottam tőle.
~Nem kéne elmondani a szüleinknek, hogy mit tervezünk?-csak egy pillanatra nézett rám, majd újból az útra koncentrált.
~De.. az jó ötlet.-egyezek bele. Végülis.. mi rossz sülhet ki ebből. Megérkeztünk San háza elé. Kiszálltunk az autóból és elindultunk az én házam felé. Anya nyitott ajtót és beengedett minket.
~Anya.. beszélhetnénk veletek? Fontos lenne.-ezután apa is megjelent.
~Oké. Gyertek a nappaliba.-anya elindult és leült az egyik fotelbe. Apa a mellette lévőre, mi Sannal pedig egymás mellett a kanapén foglaltunk helyet.
~Szóval.. Sannal sokat beszélgettünk és el szeretnénk mondani valamit..-kezdek bele.
~Arra jutottunk, hogy.. össze akarunk költözni..-a szüleimre néztem, akik csak vigyorogtak.
~Ajj.. felnőtt a kisfiam..-anya könnyezni kezdett. Csak kuncogtam rajta.. olyan aranyos!
~Ha bármiben segíthetünk szóljatok nyugodtan!-mondta apa.
~Köszönjük!-San is boldog volt.
~Akkor? Segítesz pakolni?-San felé fordultam. Ő bólintott egyet, majd elindultunk a szobám felé. Nagy pakolásba kezdtünk. Annyira boldog vagyok! Sannal nagy nehezen átvittük a cuccomat, de egyelőre még nem pakoltunk ki. Finoman átöleltem őt.
~El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik..-valamiért suttogtam.
~Én pedig azt nem hiszem el, hogy visszakaptalak! Én vagyok a legszerencsésebb ember a Földön..-San is átkarolt.
~Tényleg.. San én meddig voltam kómában?-válok el tőle, így rá tudtam nézni.
~Egy hónapig.-ettől kikerekedtek szemeim.
~És.. te tényleg végig ott voltál?-hangom szomorkás volt.
~Persze! Egy percre sem hagytam el az oldalad. Yeosang és Yunho is folyamatosan ott volt veled.-meséli San.
~Komolyan?-egy kicsit elmosolyodtam.
~De örülök, hogy vége.-óvatosan megfogta derekamat. Ajkaimra hajolt és csókolni kezdett. Én pólójára fogtam és úgy csókoltam vissza. Kisebbeket nyögtem közben. Többet akartam ennél. Elváltam Santól és szemeibe néztem. Csuklójára fogtam és behúztam őt a szobába.
18+-os tartalom következik, ha nem bírod tekerj lejjebb!
-------------------------------------------------------------------
Becsaptam az ajtót és neki nyomtam Sant, majd újból csókolni kezdtem. De Sannak ez valamiért nem tetszett, így fordított rajtunk. Ő nyomott neki az ajtónak. Egyik lábát az én lábaim közé helyezte. Így közelebb kerülhetett hozzám. Lassan és óvatosan nyomni kezdte férfiasságomat lábával. Ezzel is csak jobban beindított. Leszedte pólómat, majd a sajátját is. Ezután következett a nadrágunk. Miután már az is lekerült rólunk San elhúzott az ágyig. Óvatosan lenyomott rá. Nyakamon újabb nyomokat hagyott.
~Sannie..-nyögök fel. San csak hümmögött egyet.
~Akarod, hogy egy kicsit kényeztesselek?-hajába simítottam. Nem tudom, hogy a szavaimtól, vagy a mozdulatomtól, de kirázta a hideg. Hallgatás beleegyezés..
Megfordítottam pozíciónkat. Azért én is elég erős nyomokat hagytam nyakán. Nem tudtam megállni. Nagyon sok mindennek utána olvastam. Így elég sok kis trükköt megtudtam. Lassan lejjebb haladtam. Lehúztam róla alsóját, majd belső combjára simítottam. Ettől láttam, hogy arca megrándult. Nem tetszett neki, hogy játszom vele. Csak még nem szólt érte. Nem akartam szórakozni vele, így elkezdtem. Bevettem számba tagját. Közben a kezemet is mozgattam és a nyelvemmel is játszottam vele.
~Ah.. remekül csinálod..-San nagyon nehezen beszélt. Ettől mosolyogni kezdtem. Hirtelen San kiengedte nedvességét. Egy kis részét lenyeltem, a többi a hasfalán végezte.
~Nagyon finom vagy Sannie!-vigyorgok rá. San csak egy kicsit nevetni kezdett.
~Most te jössz pici!-fenekembe markolt. Ismét lenyomott az ágyra. Lehúzta alsómat, közben számba rakta két ujját. Teljesen benyálaztam azokat. Azután kiszedte ujjait és behelyezte őket. Mozgatni kezdte kezét. Ezt folytatta egy darabig, majd kezét kicserélte férfiasságával. Most sokkal jobb volt, mint először. Egy kicsit még fájt, de ez most sokkal élvezetesebb volt.
~Szólj, ha mehet.-mondta San.
~Nyugodtan kezdheted.-nyakába kapaszkodtam. San lassú mozgásba kezdett. Egyből nyögdécselni kezdtem.
~Még mindig olyan szűk vagy Wooyoung..-San lehajtotta fejét. Fülem mellett volt, így csak az ő nyögéseire figyeltem. Ohh.. Istenem ez a mély hang. Az őrületbe kerget.
~Gyorsíthatok picim?-San fülem mögé puszilt.
~K-Kérlek tedd meg..-alsó ajkamba haraptam. San így is cselekedett. Sokkal gyorsabb volt. Erősebbeket is ütött. Kereste gyengepontomat. Amit meg is talált.
~San oppa..-súgtam fülébe. San morgott egyet.
~Mondd mégegyszer.. és akkor eltalálom megint..-elkezdte megint nyakamat csókolgatni.
~És mi lenne.. ah.. hogyha közben m-mondanám?-mondatom közepén nyögtem egyet.
~Legyen..-San újból eltalálta, de nem csak egyszer. Folyamatosan. Azt hittem ott fogok elájulni.
~San oppa..-megfeszültem. Sosem hittem, hogy a testem képes ilyen reakciókra.
~A te szádból olyan jól hangzik..-súgja fülembe. Ettől is csak kirázott a hideg.
~Ah!! Oppa!!-elkiáltottam magam, közben hasfalamra folyt minden. San megremegett és éreztem, hogy belém élvez. Ez az érzés még mindig egy kicsit fura, de egész jó. Egy kis idő után kihúzta tagját.
-------------------------------------------------------------------
18+ vége
San összeértintette homlokunkat. Ezt mostanában elég sokszor csinálja. Egy puszit adott számra.
~Nagyon ügyes voltál..-elmosolyodott. Azt is mondhatnám, hogy büszke volt.
~Te meg az őrületbe kergettél a mély hangoddal!-megfogtam arcát. San csak elnevette magát, közben mellém feküdt. Arcunk csak pár centire volt egymástól, homlokunkat még mindig egymáshoz érintettük.
~San.. holnap derül ki, hogy felvettek-e az egyetemre..-szólalok meg hirtelen. San megint elmosolyodott.
~Úgyis felvesznek.-elhajolt és egy puszit adott homlokomra, majd ugyan abba a pozícióba feküdt vissza.
~Honnan tudhatnád?-nézek rá szomorúan.
~Fogadjunk!-húzza fel egyik szemöldökét.
~A vesztesnek mindent meg kell tennie a másiknak öt órán keresztül.-vigyorog sejtelmesen. Csak kuncogtam.
~Okés.-egy kisebbet bólintottam.
Már várom a holnapot!
