Yeosang szemszöge:
Yunhoval úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Han folyóhoz. Nagyon szép látványosság. Leültünk egy padra és néztük, ahogy csillog a víz.
~Szerinted Woo és San hyung mikor jönnek össze?-törte meg a kellemes csendet Yunho.
~Számításaim szerint nemsokára. Csak rájuk kell nézni!-mosolygok, mint egy idióta.
~Őszintén, én irigylem Wooyoungot.-teszem hozzá.
~Miért?-csodálkozik Yunho.
~Tökéletes a kapcsolatuk. Olyan tipikus szerelmi történet..-kicsit elszomorodtam.
~Volt már barátod, hogy ezt mondod?-fordult felém Yunho. Én csak kettőt bólintottam.
~Csak volt.. jól mondtad.-én is ránéztem.
~Három éve nem láttam, és nem is fogom soha többé..-sóhajtok egyet.
~Ne mondj ilyet! Biztos tudnál vele beszélni!-próbált bíztatni.
~Nem.. ő már.. nem.. él..-szüneteket tartottam. Nehéz volt megtalálni a megfelelő szavakat.
~Oh.. sajnálom..-hajtotta le fejét Yunho.
~Ha szabad kérdeznem, mi történt?-Yunho félénknek hangzott.
~Éppen randiztunk, amikor hirtelen egy férfi belénk csapódott. Én megúsztam egy lábtöréssel, de ő nem.. ahogy az ismeretlen férfi sem. Én voltam az egyetlen túlélő.-próbáltam nem elsírni magam. Már régen történt, úgyhogy nagyjából túl vagyok rajta. Yunho megfogta kezemet. Lenéztem kezeinkre és elvörösödtem.
~Annyira sajnálom Yeo..-nézett rám szomorúan.
~Ne aggódj! Már jól vagyok. Bár néha azt kívánom, hogy újból találjak valakit..-újból a folyóra néztem.
~De mindig félek, hogy őt is elvesztem.-beharaptam alsó ajkam.
~Jaj Yeo! Én mindenesetre itt leszek!-szélesedett egy mosoly arcán. Azt hittem elolvadok tőle. Barna szemei csak úgy csillogtak, miközben édesen mosolygott rám.
~Hé! Figyelsz?-lóbálja előttem kezét.
~J-Ja! Persze!-rázom meg fejemet.
~És te Yunho? Hogy állsz Mingivel?-kérdeztem hirtelen.
~Nem beszéltem vele.-rántott vállat.
~De már túlléptem rajta. Most valaki más tetszik.-válik kicsit pirossá.
~Oh..-elhalkultam. Ki tetszik neki? Az osztályból valaki? Az évfolyamról?
~Elég fura, hogy pont ő tetszett meg, de nem tehetek róla. Olyan aranyos! Főleg a nevetése!-Yunho vidáman áradozott. Közben még mindig szorosan fogta kezemet. Nem válaszoltam, így rám nézett.
~Jól vagy Yeo?-aggódva fürkészte arcom.
~Ki az a srác? Elmondod?-szorítottam egyet kezén. Yunho kicsit hezitált.
~Kérlek! Tudod, hogy legjobb barátok vagyunk! Elmondhatod..-miután ezt kimondtam Yunho arcomra fogott és ajkaimra hajolt. Cseresznye íze volt az övének. Rögtön lehunytam szemeimet és viszonoztam gesztusát. Mostmár csak a folyó csobogását, és kettőnk heves szívverését lehetett hallani. Yunho elvált tőlem, majd mélyen szemeimbe nézett.
~Pont ez a baj.. én nem a legjobb barátod akarok lenni, hanem sokkal több.-halványan elmosolyodott, emiatt én is vigyorogni kezdtem.
~Én is nagyon szeretném..-válaszolok halkan.
~Akkor? Lennél a barátom Yeo?-csillantak fel szemei. Én boldogan bólogatni kezdtem. Yunho teljesen erejéből ölelni kezdett.
~Oh! Yunho azért ne fojts meg!-nevettem el magam.
~Bocsi! Csak boldog vagyok.-válik el tőlem kicsit szégyenlősen.
~Csak ígérd meg, hogy soha sem fogsz elhagyni.-komolyodom meg. Yunho óvatosan arcomra simított.
~Soha. Sosem hagyom el az oldalad. Ígérem.-kuncogott aranyosan.
~Cuki vagy!-adok puszit arcára. Kicsit kipirosodott kijelentésemtől.
