Wooyoung szemszöge:
Éppen reggelit csináltam. Már egy hónapja, hogy San nővére itt van velünk. Ez idő alatt elég közel kerültünk egymáshoz. Még Yirennel is.
~Wooyoung-ah..-szólított Jisoo. Mögöttem ült egy asztalnál, így megfordultam.
~Beszélhetnék veled?-néz rám reménykedve. Én bólintottam egyet. Leültem elé az asztalhoz.
~Látom, hogy nagyon szereted az öcsémet.-kezd bele.
~Hmm.. tudod.. San nagyon sokat jelent nekem..-mosolyodtam el. Jisoo bólintott.
~Látom Sanon, hogy te is sokat jelentesz neki. Ezért szeretnék kérni tőled valamit.-komolyodik meg.
~Mi lenne az?-kérdezem kíváncsian.
~Kérlek.. vigyázz rá. Ha már nem leszek itt.. csak te tudod vígasztalni. Úgyhogy kérlek.. ne hagyd el!-láttam rajta, hogy könnyezik. Megfogtam kezeit.
~Soha, de soha sem fogom őt elhagyni! Képtelen lennék rá. Túlságosan is szeretem..-szorítok egyet kezén. Jisoo arca újból felvillanyozódott.
~És van még valami.-újból komolyan nézett rám.
~Azt szeretném, hogy Yiren veletek maradjon. Nagyon megkedvelt titeket. Nem akarom, hogy vadidegen emberek neveljék fel, hanem ti.-mondja ötletét. Nem tudtam, hogy mosolyogjak, vagy sírjak.
~Noona.. olyan rossz erről beszélni..-hajtom le fejem.
~Én sem akarom, hogy elmenj..-csuklott meg hangom.
~Wooyoung-ah! Kérlek ígérd meg, hogy ti fogadjátok örökbe Yirent! Bízom benned!-mondata után ránéztem és bólogattam.
~Megígérem..-mosolyodtam el halványan.
~Amúgyis gondolkoztunk azon, hogy szeretnénk egy gyereket.-teszem hozzá.
~Tényleg? De aranyos..-kuncog halkan.
~Folytatom a reggelit.-állok fel helyemről és visszamentem ennivalót csinálni. Közben Jisooval beszélgettem. Pár perc múlva San is megjelent. Haja kócos, arca pedig nyomott volt. Tuti, hogy most kelt fel.
~Jó reggelt.-öleli meg nővérét. Szép lassan mögém sétált. Átölelte derekam hátulról.
~Jó reggelt picim..-súgja halkan, majd fülem mögé puszilt. Mély hangjától kirázott a hideg, de próbáltam leplezni, hogy mennyire szexi volt ez a jelenet.
~Jó reggelt álomszuszék..-nevetek halkan.
~Bocsi, hogy eddig aludtam. Tegnap rengeteg dolgom volt. Kicsit elfáradtam.-tette állát vállamra, és onnan nézte, hogy mit csinálok. Hirtelen egy koppanás hangot hallottunk. Mindketten odafordultunk. Jisoo a földön feküdt. Szerintem mindkettőnk szíve leállt egy pillanatra. San egyből odarohant és ébresztgette nővérét. Én egyből nyúltam a telefonért és tárcsáztam a mentőket. Azt mondták pár perc és itt vannak. Odamentem és megigazítottam San haját. Kérdőn nézett rám.
~Menj vele a kórházba. Én elviszem Yirent óvodába, aztán utánad megyek.-vázolom tervemet.
~Ne! Wooyoung.. szükségem van rád!-mondja könnyes szemekkel.
~San! Hidd el.. hamar ott leszek. Sietek hozzád.-arcára simítottam. San végül bólintott egyet. Innentől már felgyorsultak az események. Megérkeztek a mentősök. Elvitték Jisoot, San pedig velük ment. Én felöltöztettem Yirent és gyorsan elvittem az óvodába. Utána elkezdtem szó szerint futni a kórház felé. Amint beléptem egyből megláttam Sant. Egy széken ült és várt. Odarohantam hozzá és leültem mellé. Egyből felkapta a fejét és rám nézett. Egy mozdulattal magához rántott és szorosan ölelni kezdett.
~Félek..-mondja elhalt hangon.
~Minden rendben lesz..-ölelem vissza. Hiába mondtam ezt.. tudtam, hogy semmi jó nem sül majd ki ebből.
Már két órája csak egymást ölelgetjük és így ülünk a székeken.
~Meghoztam a híreket.-jelent meg előttünk egy orvos. Már leolvastam az arcáról, hogy semmi jóról nem lesz szó.
~Sajnálom, hogy ezt kell mondjam.. de.. elvesztettük..-az orvos lehajtotta a fejét. Láttam rajta, hogy neki is szörnyű volt ezt elmondani.
~Köszönjük..-térek magamhoz. Ezután az orvos otthagyott minket. Sanhoz fordultam. Csak nézett maga elé. Szerintem még nem fogta fel.
~Menjünk haza..-simogatom hátát. Könnyes szemekkel rám nézett. Összeszorult a szívem, annyira fájt. Megfogtam kezét és elindultunk kifelé. Egész úton csöndben voltunk. Nem volt kínos, csak mindketten próbáltuk felfogni a dolgokat. Miután hazaértünk San csak leült a kanapéra. Én óvatosan helyet foglaltam mellette. Kézfejére simítottam, emiatt rám nézett. Pár percig csak így bámult, majd hirtelen átölelte derekam. Fejét a nyakamba helyezte. Én is átkaroltam őt. Azt akartam, hogy kiadja magából. Feje tetejét simogattam, miközben ő remegett a sírástól. Egy idő után kényelmetlen volt így ülni, így elváltam tőle, csak hogy lefeküdhessek a kanapéra. Jeleztem neki, hogy jöjjön mellém. Egyből kapcsolt és újból hozzám bújt. Fejét ismét nyakamba helyezte. Arcára raktam kezemet, és hüvelykujjammal simogattam bőrét. Én próbáltam nem elsírni magam. Hiába rossz hallgatni Sant, és belegondolni abba, hogy Jisoot soha többé nem láthatom. Betartom az ígéretemet. Itt leszek Sannak és Yirennek, bármi történjék..
