Wooyoung szemszöge:
~Wooyoung-ah!-ölelt át anyukám.
~Végre itthon vagytok!-ölelem vissza vidáman.
~Olyan jó újra látni fiam..-jelent meg apa az ajtóban. Őt is szorosan átöleltem. A szüleim folyamatosan utaznak a munkájuk miatt. Nagyon keveset vannak itthon, ezért hiányolom őket minden nap.
~Arra gondoltunk, hogy együtt elmehetnénk valahova! Mit szólsz?-kérdezi anya lelkesen.
~Imádom ezt az ötletet!-bólogatok, majd ismét átöleltem őt.
Kiléptünk a házból. San háza felé fordultam egyből. Mintha valami reflex lett volna. Éppen valamit pakolt elől, azt nem láttam mit, de izmos kezei tökéletesen látszódtak. Beharaptam alsó ajkam. Nagyon tetszett ez a látvány.
~Mit nézel ennyire?-lép mellém anya. Ő is San felé fordult. Kicsit pánikolni kezdtem.
~Ohh! Menj beszélj vele!-lökött rajtam egyet.
~Mi? Mégis miről?-kérdezem idegesen.
~Honnan tudjam? Csak menj! Addig mi bepakolunk az útra.-anya kacsintott egyet, majd otthagyott. Lassan elindultam San felé. Nem tudom miről tudnék vele beszélni, de miért is ne.
~Szia hyung! Mit csinálsz?-lépek mellé. San felnézett rám.
~Szia! Csak pakolok.-emelkedett fel.
~És te? Mit csinálsz itt?-elkezdte letörölni izzadtságát.
~A szüleim ma jöttek haza, így elmegyünk egyet bulizni, persze nem szó szerint.-San elmosolyodott valamiért mondatom után.
~Nem kéne tanulnod?-simított tincsei közé. Pár pillanatig csak álltam ott, mint egy idióta. Kellett pár másodperc, amíg összeszedtem magam.
~H-Hát lehet jó lenne. Az érettségi szünet mindjárt itt van. És még van pár tétel, amit nem fejeztem be.-sóhajtok egyet unottan.
~Te most érettségizel?-csodálkozott San.
~Persze! A 12. évfolyamon vagyok!-nevetem el magam.
~Oh.. én valamiért azt hittem, hogy 17 vagy..-mosolyog kínosan.
~Egyébként segíthetek tanulni. Mindig ötös átlagom volt. Holnap délután nem akarod, hogy segítsek?-ajánlotta fel segítségét.
~Az nagyon sokat segítene.. szörnyű vagyok matekból..-görbül le ajkam. San csak kuncogott kínlódásomon.
~Akkor holnap 3-kor várlak.-szegezte le San. Én boldogan bólintottam egyet.
~Rendben! Akkor holnap találkozunk! Szia!-gyorsan visszafutottam szüleimhez.
~Na?-mosolygott perverzen anya.
~Nem történt semmi. De holnap segít nekem tanulni.-ültem be az autóba. Indultunk is. Ez a nap is elképesztően jól végződött.
Valamiért ideges vagyok. Nem tudom miért. Még sosem voltam San házában. Otthon lepakoltam a fölösleges dolgaimat, majd elindultam San házához. Remélem normálisan nézek ki, nem úgy, mint egy idióta. Rendesen izzadok. Remegő kézzel becsöngettem.
~Wooyoung! Gyere beljebb!-nyitott ajtót San. Levettem cipőmet, majd San az asztalhoz vezetett.
~Mi nem megy?-lapozgatja füzetem érdeklődve.
~Függvények..-válaszolok undorral a hangomban.
~Pedig az tök könnyű! Nézd!-San elkezdte magyarázni. Közben én egész végig őt figyeltem. Ragyogó szemeit, és rózsaszín ajkait bámultam folyamatosan. Vajon San mennyire csókol jól? Ajka olyan puhának tűnik.. annyira vágyom rá..
~Wooyoung figyelsz te rám?-ránt vissza San a valóságba.
~P-Persze..-rázom meg a fejem.
~Biztos?-kérdezte aggódva. Én csak egy mosollyal az arcomon bólintottam. Végül mindenáron a tananyagra figyeltem.
~De ha ez ilyen egyszerű, akkor miért tanítják ilyen bonyolultan?!-kezdek el hisztizni, mint egy kisgyerek. San csak kuncogott reakciómon.
~Nem tudom Wooyoung-ie!-söpör ki arcomból egy rakoncátlan hajtincset. Gyomrom görcsbe rándult. Ahogy kiejetette a nevem.. miért tetszett ennyire? Keze lassan végigsimított arcomon. Éreztem, hogy egyre vörösebb vagyok.
~Sa..-kezdtem bele, de San félbeszakított.
~Ssh! Ne mondj semmit..-súgta, miközben elkezdett arcom felé közeledni. Szívem egyre gyorsabban kezdett el verni, azt hittem kiugrik a helyéről. Pár perce San ajkairól álmodoztam, most pedig meg akar csókolni. Ugye most nem álmodom? Egyre közelebb és közelebb került hozzám. Én nem mozdultam, csak vártam a csodára. Egy hirtelen telefoncsörgés. San megállt és a telefonra nézett.
~Ez szerintem a tiéd lesz.-fordul ismét felém. Én beharaptam alsó ajkam és felvettem.
~Szia anya!-köszönök rögtön.
~Szia! Hol vagy? Már itthon kéne lenned! Mindjárt indulunk.-kérdezi aggódva.
~Már ennyi az idő? Oké, megyek is.-ezzel letettem a telefont. Újból Sanra pillanatottam. Kicsit szomorúnak tűnt.
~Ne haragudj, de mennem kell.-pakolom össze cuccaimat.
~Köszi hyung! Hálás vagyok.-mosolygok rá. Pár másodpercig csak néztem őt. Finoman vállára helyeztem egyik kezem, majd egy puszit adtam az arcára. Elhajoltam, és vörös színben pompázva elindultam haza. Amint hazaértem a szüleim már bőröndökkel álltak előttem. Újból elmennek..
~Hiányozni fogtok!-ölelem őket át egyszerre.
~Te is nekünk fiam..-ütögette hátam apa finoman. Kikísértem őket, és addig integettem, amíg autójuk teljesen el nem tűnt. Elmorzsoltam pár könnycseppet, majd bementem pihenni egyet.
