*1 évvel később*
San szemszöge:
Ma van az évfordulónk. El sem hiszem, hogy már egy éve, hogy házasok vagyunk. Azóta nem is igazán változott semmi. Wooyoung és én ugyan úgy oda vagyunk a másikért. Ez szerintem soha nem is fog változni. Csak annyi, hogy van egy kis törpe is a családban. Yiren már nagyon megszokta, hogy velünk van. Nagyon aranyos. Éppen most értem haza. Wooyoung még sehol sem volt. Biztos Yirennel van valahol, vagy az egyetemen. Kicsit összepakoltam a konyhában, mert egy kész felfordulás volt az egész. Hirtelen az ajtó csukódását hallottam. Egyből megnéztem, hogy ki az. Wooyoung állt ott és elég fáradtnak tűnt.
~Woo?-indulok el felé.
~San!-mosolyodik el, amint meglát.
~Fáradtnak tűnsz. Jól vagy?-simítok bele hajába.
~Csak sok a dolgom.-ránt vállat.
~Ezt ne vedd ilyen könnyen! Most aggódom..-görbült le szám.
~Nincs miért! Jól vagyok.-mosolygott bíztatóan.
~És San! Remélem emlékszel arra, hogy milyen nap van.-kuncogott halkan. Én vigyorogni kezdtem.
~Mégis hogy felejthetném el?-megfogtam mindkét kezét.
~Van is egy meglepetésem.-kacsintok rá.
~Gyere! Elviszlek valahova.-elkezdtem őt kihúzni a házból. Beültünk az autómba és elindultunk. Megálltam azelőtt a bizonyos kávézó előtt. Wooyoung fülig érő szájjal szállt ki az autóból.
~Emlékszel?-lépek mellé és ölelem át a derekát.
~Minden egyes pillanatra..-mondja halkan. Őszintén.. régen voltunk itt. Nem is tudom már, hogy mikor. Beültünk és ugyanúgy, mint régen teát ittunk.
Elindultunk visszafelé. Olyan jó újból kettesben. Mivel Yiren is már velünk van, annyi időt nem töltünk egyedül. Bár ez annyira nem zavaró, csak amikor éppen kedvem lenne Wooyoungot ölelgetni.. akkor kell valami Yirennek. Azt pedig muszáj megtenni.
~Jut eszembe! Yiren?-kérdezem út közben.
~Az egyik barátnőjénél van.-nyugtatott Wooyoung. Megálltam a házunk előtt, majd bementünk. Természetesen kézenfogva.
~Nekem is van egy meglepim.-fordult felém Wooyoung. Csuklómra fogott és leültetett az asztalhoz.
~Csukd be a szemed.-kérése után lehunytam szemeimet. Pár perc motoszkálás után Wooyoung mögém sétált. Hátulról átölelt.
~Kinyithatod..-súgta fülembe. Én eleget tettem kérésének. Az asztal tele volt étellel. Tudtam, hogy Wooyoung imád főzni, de hogy ennyire..
~Wow..-csak ennyit sikerült kinyögnöm.
~Tetszik?-ad egy puszit arcomra Wooyoung.
~Imádom!-kiáltok fel.
Miután befejeztük az evést régi szokásunkhoz híven elkezdtünk filmet nézni.
~Wooyoung? Nem kéne elmenni Yirenért?-kérdezem hirtelen.
~Már mondtam. A barátnőjével van. Ott marad estére is, úgyhogy csak mi ketten leszünk.-már sötét volt, de a tévé fényének köszönhetően láttam Wooyoung perverz mosolyát.
~Komolyan ezt akarod?-nevetek lágyan.
~Hát nem most. Érdekel a film.-biccent a televízió felé. Ezután csend telepedett ránk és csak néztük tovább a filmet.
Annyit éreztem, hogy Wooyoung kezét a combomra rakta. Nem szenteltem neki nagy figyelmet. Csak akkor lepődtem meg, amikor belemarkolt egyet. Kicsit megugrottam ettől. Nem számítottam rá. Én ránéztem, ő pedig rám. Pár pillanat erejéig csak csodálkozva néztem rá. Vártam arra, hogy mit is akar. Bár volt egy sejtésem. Egy mozdulattal ölembe vetette magát.
~Nem úgy volt, hogy érdekel a film?-húzom fel jobb szemöldököm.
~A film várhat! Azt újra le tudom játszani. De veled nem mindig tudok játszani.-most ő kacsintott rám. Csak elvigyorodtam mondatától. Wooyoung ajkaimra hajolt és finoman csókolni kezdett. De ahogy teltek a percek, úgy váltunk egyre vadabbá. Wooyoung egy szempillantás alatt nyakamhoz hajolt és nyomokat hagyott rajta. Én benyúltam pólója alá, és végigsimítottam mellkasán. Éreztem, ahogy megremeg. Biztos kirázta a hideg. Végül kezem fenekére vándorolt, amibe belemarkoltam. Wooyoung csak egy kisebbet nyögött. Óvatosan harapdálni kezdte bőrömet. Ezt még sosem csinálta. Kicsit meglepődtem, de jó érzés volt.
~Oppa..-hajolt fülemhez, majd egy puszit adott rá.
~Ah.. Megint kezded? Megőrülök ettől a becenévtől..-hunyom le szemeimet. Éreztem, hogy Wooyoung vigyorog.
~Miért? Nem tetszik, oppa?-kérdezi kuncogva.
~Jobb lenne, ha nem húznád az agyam picim.. a te hátsód fogja bánni, nem az enyém.-meredtem szemeibe. Eközben ismét fenekébe markoltam.
~Ez egy kihívás?-dönti kicsit oldalra a fejét.
~Vedd aminek csak akarod.-nevetek lágyan. Wooyoung csak vigyorogni kezdett. Megint fülemhez hajolt. Azt hittem mondani fog valamit, de nem. Helyette csípőjét kezdte el mozgatni. A hirtelen jött érzéstől egy nagy levegőt szívtam be, és azt bent is tartottam.
~Oppa..-szó szerint ezt nyögte a fülembe. Azt hittem ott fogok elájulni.
~Woo.. ne.. kérlek..-próbálom őt leállítani. Éppen húzta fel pólómat, amikor nyílt a bejárati ajtó. Mind a ketten odafordultunk. Az apám állt ott.
~Ohh.. zavarok?-kérdezi idegesen.
~Öhm.. igen?!-forgatom szemeimet.
~San!-üt finoman vállamba Wooyoung.
~Nem uram, jöjjön nyugodtan.-végül Wooyoung leszállt rólam. De hiányzott.. nem akartam, hogy ennek itt legyen vége.
~Fiam.. beszéljünk.-szólalt meg apa.
~Már egy éve nem is szóltál hozzám! És hirtelen csak úgy beszélni akarsz?! Ne is álmodj róla!-válok idegessé.
~Csak hallgass végig!-kezdett el könyörögni.
~Mégis mi olyan fontos?-sóhajtok egyet.
~Bocsánatot akarok kérni. De nem csak tőled. Te se haragudj Wooyoung.-fordult a mellettem álló fiúhoz apám.
~Én nem haragszom uram. Tudom, hogy nehéz..-mosolygott bíztatóan Wooyoung. Istenem olyan édes.. még ilyenkor is ezt az oldalát mutatja.
~Köszönöm.-apa arcára is került egy mosoly szerűség.
~Csak a fiamat és az unokámat akarom látni.-apa újból rám nézett.
~Apa.. figyelj! Én megbocsátok, de legközelebb kérlek hallgass végig!-éreztem, hogy könnyezek. Apa bólintott egyet. Utána megölelt engem is és Wooyoungot is. Kifolytak könnyeim. Nem tudom miért, talán egy kicsit meghatódtam.
~Örülök, hogy kibékültetek.-ült mellém Woo az ágyon. Apa pár perce ment el.
~Nem hittem, hogy bocsánatot kér. De örülök, hogy megtette.-szélesedik egy mosoly arcomon. Ezután csönd volt. Nem tudtam, hogy miről tudnék most beszélni. Megfogtam Wooyoung kezeit. Csodálkozva nézett rám.
~Szeretlek..-mondtam ki hirtelen. Wooyoung meglepődött, de végül édesen elnevette magát.
~Én is szeretlek..-csillantak fel szemei. Innen tudtam, hogy tényleg az igazat mondja. Ez pedig a legboldogabb emberré tett a világon. Bár.. ha így belegondolok..
Ő jelenti nekem a világot..
-VÉGE-
