Wooyoung szemszöge:
Éppen Yunhoval és Yeosanggal voltam, mikor észrevettük, hogy egy tömeg gyűlt össze.
~Itt meg mi történt?-csodálkozott Yeosang.
~Nem tudom, de nézzük meg.-Yunho mindkettőnket elkezdett behúzni a tömegbe. Amint beértünk leesett az állam. Hongjoong a földön ült. Az orrából ömlött a vér. A szeme feldagadt.
~Atya ég!-teszem szám elé kezem. Hongjoong felkapta a fejét és rám nézett. Szemei tüzelni kezdtek.
~Te!-mutatott rám.
~A te kis barátod tehet erről!-nagy nehezen felállt a helyéről. Értetlenül néztem rá.
~Idejött és megvert! Jobb ha mész és helyre teszed!-kiabált velem. San.. ugye ő jól van?! Kijutottam a tömegből, majd kirohantam a suliból. Ha jól emlékszem bent hagytam az elsősegély készletem a táskámban. Féltem, hogy Hongjoong újból bántani fog. Amint San házához értem elkezdtem kopogni, mint egy elmebeteg.
~San! Nyisd ki!-kiáltom el magam. Lassan kinyílt az ajtó. San arcán egy vágás volt. Fölötte kicsivel pedig egy lilás-kékes folt.
~Bemehetek?-próbálok a szemébe nézni, de ő nem hagyja. Nem is válaszolt, csak arrébb állt. Bementem és csuklójánál fogva elkezdtem őt húzni a kanapé felé. Leültettem, aztán kiszedtem táskámból a dobozt. Helyet foglaltam mellette és elkezdtem ellátni sebét. Továbbra sem nézett rám. Mindenáron kerülte a szemkontaktust.
~Elmondod, hogy mi történt?-egy sebtapaszt raktam sebére. San beharapta alsó ajkát.
~San!-szólítom őt. Végre rám nézett.
~Én..-ennyit nyögött csak ki.
~Én csak sétáltam, amikor összefutottam Hongjoonggal. Elkezdett rólad szörnyű dolgokat mondani.. és.. akaratomon kívül megütöttem..-lesütötte szemeit. Láttam rajta, hogy bánja a dolgot.
~De akkor miért volt a suliban?-kezdem el faggatni.
~Nem tudom! Miután verekedtünk elfutott.-rántott vállat.
~San! Hongjoong csak provokálni akart téged. Ezek szerint sikerült is neki.-lassan megfogtam San kezét. Ő elkezdett játszani ujjaimmal.
~Ne haragudj..-mondja halkan.
~Én nem haragszom, de soha többé ne csinálj ilyet. Hidd el, nem érek én annyit, hogy verekedj értem!-kuncogok egy kicsit. San felkapta fejét és rám nézett.
~Ezt úgy veszem, hogy ki sem mondtad.-húzza fel egyik szemöldökét. Kérdőn néztem rá.
~Woo, engem nem érdekel, hogy velem mi lesz. Csak te legyél biztonságban.-szorított egyet kezemen. Hirtelen melegem lett. Tudtam, hogy Sannak ismét sikerült zavarba hoznia.
~San.. ne mondj ilyet!-sikerült akadozás nélkül beszélnem.
~Szeretlek Wooyoung.-nézett mélyen szemeimbe.
~És a szerelem miatt sok mindenre képes vagy.-elkapta tekintetét és hátra dőlt a kanapén.
~Akkor én ezért lógok a suliból.. mert szeretlek..-hozzá bújtam Sanhoz.
~De ígérd meg, hogy soha többet nem dőlsz be Hongjoongnak. Nagyon aggódtam.-fejemet mellkasára hajtottam.
~Ígérem..-szorít magához erősebben. San fejét az enyémre hajtotta. Így ültünk tovább. Csak San szívverését hallgattam. Olyan nyugtató volt így ülni, éreztem azt, hogy álmos vagyok. A többi kiesett. Biztos elaludtam.
~Szerinted felkeltsük őket?-hallok egy ismeretlen hangot fölöttem.
~Ne! Olyan cukik!-ezt hangot viszont felismertem. Yeosang. Kipattantak szemeim.
~Felkeltetted!-fordult Yunho Yeosang felé. Ő ezen csak nevetni kezdett. Én sóhajtottam egyet. Nagy nehezen kijutottam San kezei közül és elkezdtem őt ébresztgetni.
~San!-súgom fülébe. Ettől megrándult arca. Végül kinyitotta szemeit és rám nézett. Ezután barátaimra vándorolt tekintete.
~Oh! Sziasztok!-mosolyodott el.
~Hogy vagy hyung?-kérdezte Yunho.
~Jól köszönöm.-válaszolt egyből San.
~Csak tudni akartuk, hogy minden oké. De ahogy látom jól el voltatok ketten is. Úgyhogy gyere Yunho.-Yeosang intett egyet, majd kihúzta Yunhot az ajtón.
~Fura barátaid vannak.-neveti el magát San, miután Yeosang és Yunho lelépett. Én is nevetni kezdtem.
~Inkább csak Yeosang. Még ship nevet is talált ki nekünk.-túrok tincseim közé.
~Woosan.-fordulok felé.
~Woosan? Ez aranyos!-kuncog San.
~A szüleim..-szólalok meg hirtelen.
~Ma mennek el..-jut eszembe.
~Akkor miért vagy még Woo? Tölts velük egy kis időt. Én itt maradok.-fog állam alá San.
~De veled is akarok lenni.-görbül le szám.
~A szüleid el fognak menni Wooyoung! De én holnap is itt leszek.-egy puszit adott orromra.
~Miután elmentek visszajövök.-ezután San bólintott egyet.
~Itt is aludhatnál..-teszi hozzá. Én bólintottam egyet.
~Akkor hozz ruhát is.-kacsintott rám. Felálltam és átfutottam a mi házunkhoz.
~Anya! Apa!-kiáltom el magam.
~Szia kincsem!-köszönt anya.
~Mikor mentek?-táskámat közben letettem a földre.
~Egy óra múlva!-válaszol apa a konyhából.
Miután a szüleim elmentek összepakoltam és elindultam Sanhoz. Bekopogtam, ő pedig mosolyogva nyitott ajtót.
~Gyere!-hálószobájába kezdett el húzni. Lenyomott az ágyra, majd mellém feküdt. Átkarolta derekam és úgy húzott magához. Már reflexből mellkasára tettem fejem. Imádok így hozzá bújni.
~Holnap eljössz velem egy buliba?-kérdezem hirtelen.
~Persze.-elkezdett tincseimmel játszani.
~Holnap nincs órám, szabadságot, pedig kérhetek. Szóval holnap totál ráérek.-puszilt hajamba.
~Akkor jó..-csak jobban átöleltem őt. Holnap lesz utoljára együtt az osztály, úgyhogy bulizunk egyet még közösen.
