A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

5. rész - Régi ismerős? Nem. Ellenség!

– Tényleg? Akkor apukád nagyon szerethette a futballt – ámult előttem mosolyogva.

– Igen... – válaszoltam halkan, épphogy csak meghallotta, majd egy könnycsepp kigurult a jobb szememből.

– Hé, minden rendben? – közelített felém, mire hátráltam egy kicsit.

– Persze – dörzsöltem gyors le a sós folyadékot, majd ismét vidám pózt vett fel az arcom – Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Követtél?

– Ja nem.. – kezdett el pirulni, biztos csak az erős napsütés – Mikor tavaly voltunk itt, akkor felfedeztük ezt a pályát a srácokkal. Gondoltam kijövök kicsit, mikor megláttalak focizni.

– Ó, akkor nem is zavarnálak – majd az előbb elrúgott labdát a kezébe adtam – Akkor hagylak gyakorolni, szia – majd amilyen gyorsan csak tudtam sétálni, inkább trappolva visszaindultam a szállásra.

Hátra sem mertem fordulni, a pillangók a hasban nem engedték.

A szobánkba akartam épp bemenni, de Anna óriási sebességgel száguldott ki onnan, egyenest nekem.

– Hoppá, bocsi Mesi. Merre jártál? – segített fel nevetve, mert persze csak én estem el, ő talpon maradt.

– Semmi gond, csak várost néztem – majd egy kis előkészületek után mindenki visszatért a pályára a délutáni edzéshez.

– Lányok, mindjárt jövök csak elugrok a bójákért. Addig adjatok a fiúknak bemelegítő parancsokat – szólt hozzánk Kornél, majd el is ment a kellékekért.

Nekünk Annával felcsillant a szemünk, majd a fiúk elé léptünk és tapsoltunk kettőt.

– Fiúk, Kornél mondta, hogy segítsünk nektek bemelegíteni. Szóval, tíz kör futás! – adtam ki az utasítást.

– Ne, az túl kíméletes – súgott mellettem barátném – Húsz kört! – szegényeknek majd leszakadt a lába, de tisztességesen végigfutották.

– Anna, ezért még kapni fogsz! – lihegte nehezen Szabi, mikor abbahagyták a körözést.

– Esetleg még néhány kör...

– Jó nem szóltam – ijedt be, majd Tomi mellé kocogott, ki kinevette.

A srácokat körbe állítottuk, majd a közepén Ferkó tartotta a testrészek átmozgáságát. Kornél hamarosan visszatért egy csomó bójával, majd eligazította a pályán.

– Nos! A feladat, hogy szlalomban átvezessétek a labdát, majd rálőni. András és Zoltán, ti felváltva védtek! – az egész edzésen különféle labdavezetést, illetve cselezési technikákat gyakoroltak.

– Emese – szólt nekem a mester – Ne feledd, hogy holnap kell megtartanod a rutinvizsgálatot – emlékeztetett, majd elment valamerre.

Mivel ezt kötelességem megcsinálni, így még ma meglestem az itteni rendelőt. Mikor megtaláltam, óvatosan benyitottam. Sötétség volt, így felcsaptam a villanyt, amit nehezen kitapogatóztam. Nem volt nagy szám, úgy egy átlagos rendelőnek nézett ki. Gondosan átnéztem mindent, hogy mi hol van. Érdekes lesz a holnapi vizsgálat.

Miután átvizsgáltam a helyiséget, a szobánkba mentem. Kezdtem elálmosodni, jót fog tenni egy kiadós alvás. Most, hogy ma újra futballoztam, úgy éreztem magam, mintha a tíz évvel ezelőtti Mesi lennék. De nem, az lehetetlen, és már soha nem leszek ugyanaz a lány, ki voltam.

Anasztáziát nem is tudom mikor jött be, mert én még a vacsit is kihagytam. Lefürödtem és aludtam.

Reggel egyszerre keltünk fel Annával, majd el is készültünk. Megreggelizés után kezdetét vette a vizsgálat.