A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

14. rész - Fenyegetés tetőfokon

– Az a csók az előbb, szenvedélyes volt, akkor tényleg nem haragszol rám? – nézett mélyen a szemembe, miközben állam a kezén pihent.

– Albert – emlegettem a nevét –, nincs harag, teljes mértékben mindent láttam, hogy Vivi milyen beképzelten bánik veled, és te nem nézed őt jó szemmel – ahogy ezt kimondtam, megöleltük egymást.

– Látod Mesi? Megmondtam, hogy Albert nem hazudik a közelállóinak – mosolyog elégedetten.

– Nem hazudik a közelállóinak? – ismételtem el magamban halkan, hisz én pont ezt csinálom.

– Visszatérve rád Szari, miért tartottál vissza?! Most miattad még él az az agybajos luvnya! – nézett összeszűkült látószervvel bátyjára.

– Ugye tudod, hogyha még egyszer fizikailag bántalmazod, akkor a rendőrséggel is számolhatsz?

– Hah – ekkor elővette a telefonját –, egyelőre temetés elhalasztva.

– Skacok, mi lenne ha elmennék kajálni? – vetette fel az ötletet János.

– Nem mi lenn ha, hanem megyünk is! – parancsolta Anna, majd párkuncogás után célba vettük a étkezőt.

A kaja egyszerű volt, de persze a fiúcskák gondoltak arra, hogy holnap meccsük lesz. Ellenben Anna kb. az egész menüt felzabálta, de azért a desszertnek hagyott még egy "kis" helyet.

– Ez jól esett! – veregette hasát András.

– Naná, végre boldog – mutogatta pocakját Tamás is – De még boldogabb lenne, ha..

– Nem akarjuk hallani! – adott neki barátném egy enyhe csattanót.

– Pontosan van még három óránk a következő edzésig, addig mit csináljunk? – kérdezte Rácz.

– Pihenjünk, ránk fér, ráadásul holnap derül ki, hogy kijutott tovább a legjobb nyolcba! Gyűjtsük az energiát – mondta Zoli, mindenki támogatta az ötletét, majd elindultunk a szobánk felé.

– Én szerintem repetázok még egyszer, a szobánkban találkozunk – szólt utánam Anasztázia, majd egy tonhalat lapátolt a szájába.

A fiúk javában lehagytak, de nem zavart. Kivételesen is élveztem, hogy lassan sétálok, s közben átgondolhatok mindent. Vivi elvileg a Ledan FC-nél dolgozott? Vajon mit? Ő is a sportorvosuk volt? Meg azért kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett itt egy évvel ezelőtt.

Olyan érzésem támadt, mintha követnének, ezért gyorsabban szedtem a lábam egészen a liftig. Berohantam rajta, majd benyomtam az emeletet. Az ajtó már épp becsukódott volna, mikor valaki keze meggátolta. Nagyokat fújtattam, mikor Gabit láttam meg beszállni.

– Ó, micsoda véletlen! – mosolygott, mikor észrevett.

– Te követtél engem?! – hátráltam meg, míg a hátam neki nem ütközött a falnak.

– Igazából nem, de ha már te is itt vagy – ekkor megállította a liftet –, beszélhetnénk kicsit.

– Nem akarok veled semmiről sem beszélni! – ekkor elakartam indítani a felvonót, de őfelsége megakadályozta.

– Így jártál, én veled akarok. Ne félj, nem foglak bántani – kicsit sem volt megnyugtató – Először is, miért titkolod a Ledanosok előtt a valódi énedet?

– Nem tudom miről beszélsz...

– Ne játszd meg nekem a hülyét! Mink már egyszer letisztáztuk, és én is tudom, hogy te Márk lánya vagy! – nem válaszoltam semmit, csak oldalra néztem, mivel igaza van – Szóval nem tiltakozol, tehát ez az igazság.

– Ennyi?! Mehetek?! – csattantam rá mérgesen.

– Még nem végeztem! Miért nem mondod el az igazat a csapatnak? Félsz, hogy megtudják és akkor kirúgnak az állásodból, igaz? – ekkor értetlenül pillantottam rá.

– Miről beszélsz? Miért rúgnának ki?

– Tegyük fel megtudják, hogy te Epres Márk lánya vagy, kit úgy tudják elraboltak az elgázolók. Vajon mit reagálnának rá? Repdesnének az örömtől, hogy egész végig kamuztál nekik? Az a baleset óta nem vagyunk velük jóban, mivel tudom, hogy közük van nekik az apukád halálához. Szóval nem hinném, hogyha megtudnák, akkor nyugodt szívvel hagynák, hogy egy ilyen lány kezelje a sebesültjeiket.

– Nem küldenénk el!

– Persze hogy nem küldenének, mert nem tudják az igazat a kis focistáid. De ne aggódj, én megőrzöm a titkodat – ekkor picit megnyugodtam, de nem tartott sokáig – Egy feltétellel! Intézd el, hogy a Ledan FC kiessen a bajnokságból és senki nem fogja megtudni – Ekkor elindította a liftet, majd az én emeletemnél megálltunk – Emlékeztetlek! Vagy kiestek, vagy mindenki megtudja! Bölcsen válassz!

Az imént történteket alig feldolgozva tartottam a szobánk felé, ám nem tudtam bemenni rajta. Rezegtem Gabi mondandója végett. Egy gondolat folyamán átmentem Albertékhoz, majd bekopogtam.

– Szia – nyitott ajtót Ő, majd belepuszilt a hajamba – Mi szél hozott erre?

– Bemehetek? – tágabbra tárta az ajtót, majd besétáltam rajta. Még mindig rezegtem, hiszen amit Gabi csinál, egyenlő a zsarolással.

– Minden rendben? – guggolt le velem szembe. Nem mondhatok nekik erről semmit, mert akkor megtudnák, hogy mi áll a háttér mögött.

Nem válaszolva semmit borultam karjai közé. Ő csak értetlenül viszonozta gesztusomat, majd kezével a hátamat kezdte simogatni.

– Valami baj van? – kérdezte, mikor picit eltávolodtunk egymástól, én meg lehajtottam a fejem. A keze megfogta az államat és felemelte, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

– Nincs semmi, csak jólesett egy ölelés – fújtam ki a benntartott levegőt – Szabi hol van?

– Tusol, de veled mi történt? Talán nem törődöm elégszer veled? – halványan elmosolyodtam, hogy lehet ilyen cuki valaki?

– Nem, te így vagy jó, ahogy. Csupán öleléshiányom volt, de már jobban vagyok! – álltam volna fel, mikor Szabi kilépett a fürdőszobából. Amikor meglátott, a torka elhagyott jó pár decibelt, akkorát üvöltött.

– Jézusom, Mesi! Rám hoztad a frászt! Mit keresel te itt? – hadarta el nekem kérdésáradatát, nekem meg muszáj volt kacagnom a reakcióján.

– Emese! Hahó, SMS! Mesi, a csudába is, merre vagy? – hallottam meg Anna hangját, miszerint épp engem keres kint a folyosón – Emese, megtudhatnám, hogy mi a fenét csinálsz te itten? – nyitott be Anna, utalva arra, hogy Albert ül az ágyán, én előtte állok, valamint szintén előtte egy frissen fürdött Szabolcs.

– Helló Zia, úgy tűnik a kopogás luxus? – kérdezte nevetve Szabi, miközben elrendezkedett a fürdés után.

– Szari, kuss, nem hozzád jöttem! Szóval Mesi! Én békésen vártalak a szobánkban, erre te itt kuksolsz? Ha szabad kérdeznem, történt valami? – jött közelebb.

– Nem történt az ég világon semmi! Épp indultam volna, szóval menjünk...

– Álljon csak meg a menet! – rántott vissza Anna – Ismerlek már, mint a rosszpénzt! Elmondod, vagy ki kell szedni belőled?

– Mint mondtam, nincs semmi – tagadtam még mindig, így is sok, hogy Gabi tudja a realitást.

– Ezt én se veszem be! Csak random bekopogsz, majd szó nélkül egy ölelésbe vonsz. Ez azért lásd be, hogy gyanús! – jött mellé Albert, majd visszarántott maga mellé az ágyra – Most pedig mondj el mi bánt. Megbízhatsz bennünk, ugye tudod? – mélyedt szemeimbe, mire bólintottam.

 – Akkor hát elő a farbával – csatlakozott Szabi is a vallatáshoz.

– Az történt, hogy...