A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

22. rész - A válasz: Igen

– Also, was willst du? (Szóval, mit szeretnél?) – hallottunk egy mély férfihangot, nyilván az egyik bíróé.

– Ich möchte nur um einen Gefallen bitten (Csak egy kis szívességet szeretnék kérni) – ez határozottan Vivi hangja, amely átváltozott olyan nyalizós, csepegőssé.

– Und doch? (Még pedig?) – kérdezte egy második férfihang, avagy a másik bíró.

Vivien elkezdett motyogni valamit, egyáltalán nem hallottuk, hogy mit, mivel túl halkan sutyorgott.

– Szerintem menjünk, mielőtt nyögéseket hallunk – tanácsolta Anna, majd beleegyezve vettük sietősre a lépéseket, majd beviharzottunk a szobánkba – Ejha, Vivien még a kurvák ranglistáját is túl szárnyalta.

– Az biztos – bólogattam, majd kényelembe helyeztük magunkat – Szerinted mit akarhatott?

– Hát, vagy benyalni és kihasználni őket, vagy... – kezdett el a kezén artikulálni – érted – mosolygott el, mire én is felnevettem.

– Szerintem a második opció – röhögtem el magam, majd hátra dőltem az ágyon.

– Szerintem is – tette azt amit én, majd észrevétlenül és akaratlanul is, elnyomott minket az álom...

Arra eszméltem rá, hogy egy betörő próbál bejutni hozzánk, ugyanis nagyon dörömbölt az ajtón. Sőt! Többen dörömböltek, ezek szerint több rablóval van dolgunk, de nem hagyom ám ilyen könnyen magam, magunk!

– Hé, Anna, ébredj! – keltegettem, de nem tett eleget kérésemnek.

Továbbra is az igazak álmát aludta, még a tolvajok megállás nélkül püfölték az ajtót. Szerencse, hogy bezártam.

– Hagyjál már aludni... – dünnyögte, majd magára rántotta a paplant – S ne dobolj az ajtón!

– Épp ez az, fosztogatók akarnak bejutni, segíts legyőzni őket!

– Megyek! – pattant ki a pihenőhelyből, majd előrántotta a fürdőből a függönytartót – Ami biztos.

Én fogtam a kulcsot, még Anasztázia készenlétben állt mellettem. Hirtelen kirántottam az ajtót, Anna pedig nekitámadott a félcsapatnak.

– Reszkessetek, betörők! – ordítottuk egyszerre.

– ELÉG LEGYEN! – kapta ki Anna kezéből a zuhanyfüggönytartót – Erről inkább nem is kérdezek... – nézte a fegyverként funkcionáló tárgyat, amit gyors visszarakott a fürdőszobánkba – Nos, khm khm.. MI A FENE ÜTÖTT BELÉTEK?! – ordítozta idegbetegül András.

– Ezt én is szeretném tudni, drága tesó. Már legalább félórája itt kopogtatunk, erre nekünk támadtok, mint holmi rablóknak?! – kérdezte ridegül Szabi is.

– Emese azt mondta, hogy betörők vagytok.

– Azt hittem, ne haragudjatok, szunyáltunk egyet, és ébredés után nem volt helyen az eszünk – vakargattam, kínosan érezve magam, a tarkómat – Megárthatott a sok horrorfilm.

– Remek, örülünk neki, de most igyekezzünk az edzésre! – mondta Zoli, mi pedig Annával a homlokunkra csapva tértünk vissza rendesen a valóságba.

Atomgyorsasággal készültünk el, majd pedig verettünk is a focipályára. Albert ott beszélgetett kettesben Balázzsal, vajon miért nem jött ő is hozzánk?

– Szia édes – ültem le hozzá, ki öleléssel vont magához, amit én egy arcra puszival díjaztam – Hogy van a lábad?

– Nem jobban, mint reggel – vont vállat, majd ölembe helyezte, hogy megvizsgáljam. A lába hálaégnek nem mutatott rosszabbat, elég szépen gyógyul.

Anna pedig odament Balázshoz, köszönt neki, majd Bazsi ment is edzést tartani.

– Nos fiúk! – nézett szét Kornél a fiúkon, majd megakadt Szabin a tekintete – Szabolcs, mi történt az arcoddal? – lepődött meg a kékeszöld foltok láttán.

– Öhm.. VÉLETLENÜL bevertem – hangsúlyozta a véletlen szócskát, én meg nem bírtam ki kacagás nélkül, ez egy örök élmény marad.

– Nagyon fáj? Tudsz játszani? – kérdezte aggódva a segédedző, mi pedig Annával összenézve vigyorogtunk, még Szabi bólintott – Azért edzés után kérd meg Mesit, hogy adjon rá valamit.

Egy sérülttel több, haladunk. Picit furdal a bűntudat, de azért vicces volt látni a rémült arcukat.

A fiúcskáink egy újabb kitűnő edzést tudhatnak a hátuk mögött. Janó egyre jobban érez rá a csatár posztra, ami nagyon lelkesíti, és nem csak őt, hanem az egész csapatot.

– Várjatok! – szólított vissza mindenkit Kornél a tréning végeztével – Szeretném, ha a holnapi meccsre összpontosítanátok! Jelenleg a legjobb tíz csapat táborában vagyunk, de ha a holnapi mérkőzést megnyerjük, továbbmehetünk a legjobb négy közé!

– Értettük! – felelték kórusban a fiúk, majd ismét dobbantani akartunk, de ezúttal Balázs hívott vissza mindenkit.

– Még valami! A Ledan FC csapathoz beszeretne lépni egy fiú, így szeretném, ha tudnátok róla, hogy a holnapi meccsen ott lesz ő is és megnéz titeket! Majd a végeztével váltani fogunk vele egy közös eszmecserét! Na, most már mehettek – bocsátott útjainkra, majd a fiúk az öltözőbe indultak, én pedig Alberttel kézen fogva.

– Egy pillanat, és jövök – nézett rám Anna, majd Bazsi irányába. Jeleztem neki, hogy rendben, majd el is szaladt.

– Először Balázs, majd egy új fiú! Mi lesz még, új sportorvos? – poénkodott nevetve Tomi, majd mikor Alberttel beértünk az öltözőbe, rögtön abbahagyta a vihogást.

– Felesleges színlelni, drága Tamás, hogy nem azt mondtad az előbb, amit mi mind halottunk – néztem rá komolyan, miközben Albert leült egy padra, én meg mellé. Egoista haverunk pedig izzadva nyelt egyet.

– Egyezek Mesivel, Tomika. Vajon az egódnak mennyire tenne jót, ha csak úgy véletlen rád borulna egy létra? – Albert is komoly tekintettel díjazta a kimondott mondatát.

– Jól van na, csak viccelődtem – hát gyors a tudtukra adtuk, hogy szarhecc volt –, de akkor is fura, hogy először Kornél fogad mellé egy segédedzőt, aztán egy új csapattag.

– Van benne valami – mondtuk mi is egyszerre.

– Emese – kérdőn néztem a kék foltos Szabolcsra –, vacsora után feltudnál jönni a szobánkba? - utalta az arcán levő pacákra.

– Persze, akkor szívi viszek majd neked friss jeget – hajtottam a fejem Albert vállára.

Még beszélgettünk erről-arról, amíg mindenki át nem öltözött. Kifelé indultunk a folyosóra, de érdekes, hogy Anna honlétéről semmi. Mintha gondolatolvasó lenne, egyszer csak üvölteni kezdett.

– MOST AZONNAL ADD IDE, VAGY BÚCSÚT VEHETSZ A FEJEDNEK! – a közlekedő csak úgy visszhangzott.

– Mi volt ez? – ijedtek meg legtöbben a hirtelen hangtól. A csipet-csapat a hang irányába iramodtunk, ahol egyre erősebben kiáltoztak.

– MIT MONDTAM AZ ELŐBB? ADD IDE, VAGY AGYONVERLEK! – kiabált még mindig Anna, de most a címzett is küldött vissza hangpostát.

– NEM ADOM, AZ ENYÉM! – mi a?

Mikor odaértünk egy kissé tágasabb, kör alakú pontra kerültünk, melynek közepén Anna és Vivien vitatkozott.

– Elég legyen, mi a fene folyik itt?! – rohant oda András, mint a társulat legidősebb tagja, majd szétszedte a civakodókat

– Ez a ringyó lefényképezett, miközben Bal.. a lényeg, hogy egy nem túl előnyös képet lőtt rólam, és nem engedi, hogy kitöröljem!

– Mit nyúlkálsz a gépemhez? Az enyém! – vágott vissza Vivi, majd megmutatta nekünk a képet amit csinált – Nézzétek, jól fog mutatni a bajnokság címlapján!

A fotón Anna volt, ahol Bazsival csókolózott. Várjunk, én is így buktam le, hogy kinek a lánya vagyok, mégis megismétlődhet minden?