A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

30. rész - Készülődés

Az összes eddigi meccsen, amit néztem, utáltam ha ilyen módszerhez kellett folyamodni, csak mert döntetlen lett a végkifejlet. Ez most sem volt másként, csak annyival, hogy most még jobban reménykedtem, hogy a szerencse mellénk fog állni.

– Szerinted mikor kezdjem a mészárlást? – nézett felém elsötétült tekintettel Anna.

– Várjuk ki előbb a végét, hátha... – bizakodtam még mindig abban, hogy a Zelin játékosai előbb-utóbb elcseszik.

A füttyszó elhangzott, tehát indulhat a reszketés. A bíró a hozzánk közelebbre eső kaput választotta, így ott fog lezajlani ez a kínzó érzés.

Először a Zelintől egy fekete hajú állt a labda mögé és nézett farkasszemet Bandival. A bíró megfújta a hangszerét, s egy kis hátrálás után rálőtte. Megkönnyebbültem, mikor tökéletesen elsiklott a laszti a kapu felett.

– Gyerünk Szabi! Rúgd be, rúgd be! – összekulcsolt kezeimmel imádkoztam, hogy a következő rálövés bemenjen a mi jóvoltunkból.

Most az ellenfél kapusa állt a kapuban, s megjegyezve eléggé hosszú egy szakálla van.

Szabikánk a meghatározott időn belül elrugaszkodott és belerúgott a labdába, de azt a borostás szépen kivédte, ezáltal ismét egyenlő az állás.

– Hú Szari.. ezért még számolni fogunk... – fújtatott mellettem Anasztázia.

A bátyja is hasonlót gondolhatott, ugyanis a fejét fogta, mikor lereagálta az agya, hogy nem hozta meg a győztes gólt. Így aztán megyünk tovább.

Visszament Andrása kapuba, s minden erejével a fűben heverésző labdára fókuszált. Egy fiatalosnak kinéző Zelin játékoson volt most a sor, ki szintén számításokat vezetett le az eszében az arcáról megállapítva.

Szólt a síp, s az a fiatal csávó lassacskán közelítette meg a labdát, majd egy hirtelen mozdulattal elrúgta és meg sem állt a hálóig. Az imént gólt szerző srác lepacsizott örömében többiekkel, s a felettünk ülő Furgelesek már képzeletbeli popcornt eszegettek.

A mi fiaink körben összebújva beszéltek meg egy taktikát, mikor ismét kapus és elrúgó váltás lett.

A borostás fickó ide-oda pattogva, míg Albert csípőre tett kézzel várta a bíró újabb síphangját.

Miután elhangzott, a csapatkapitány picit hátrálva, majd egy lassú közelgés után ő is egy hirtelen mozdulattal küldte be a labdát a kapuba.

– Ez az! – könnyebbültem meg egy picit, s látszólag a csapat is.

Borostás ki, Andris be. Ismét a Zelin van soron a kapura lövésekkel. Náluk ezúttal egy normál kinéző férfi állt a labda mögött enyhe borostával, izmos testalkattal.

Ismét felcsendült a már jól megszokott hangú síp, s az a pasas előtte, de Bandi gyönyörűen kivédte.

Ismételten csak szinkronban fogta a fejét, és a Furgelesek is Gabival az élen. Igaz, még nem nyertünk, de pillanatnyilag jó volt látni azt a fejüket.

Most István következett. Szegény 17 éves gyerek csak pár napja csatlakozott a Ledan FC-hez, máris nagy teher nyomja a vállát. Óriásszakáll is elhelyezte magát a focikapuban, s rövid időn belül Isti elrúgta a bogyót. Tett egy ívet, majd a kapu felé tartott. Óriásszakáll kitette bal kezét, de mind hiába, ugyanis a labda csodálatosan elsuhant mellette, és a hálóban kötött ki.

Ha a most következő Zelin játékos ezt kihagyja, mi nyertünk.

András most hatalmas önbizalommal állt be a kapufák közé, s most egy alacsony termetű alak készült a gólrúgáshoz. Hamarosan megérkezett az indító sípszó, s a törpe elrúgta, ám az hatalmas csattanással csapódott neki a felső kapufának.