A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

19. rész - Kezdődnek a gondok

– Szia Anna, pont hozzád jöttem. Ma edzésen szó esett arról, hogy anime rajongók vagyunk.

– Az enyhe kifejezés Anna részéről, hogy rajongó. Ő igazi Otaku! – tettem csípőre a kezemet, majd figyelmesen néztem barátnőm arcára, ki próbálta rávenni magát, hogy ne csapjon agyon a függönytartóval.

– Ejha, végre valaki aki kedveli az ilyesmi dolgokat – mosolygott Balázs Annára, majd közelebb ment hozzá – Épp azért kerestelek, mert a múltkor láttam egy animét a tévében, ami rögvest megtetszett, de pont lemaradtam a címéről. Hátha te ismered – ült le mellé, Anna pedig megakart halni, úgy kapkodta a levegőt.

– Szívesen segítek! – bátorodott fel hirtelen, majd magára kapta ezerwattos mosolyát – Körül tudnád írni?

– Természetesen. Ilyen tengeri rész volt amennyit láttam belőle, egy hajó süllyedt el benne, valamint szalmakalapokat hordtak a szereplők, az egyiket talán Lufinak hívják?

– One Piece! Az a kedvenc animém!

– Valóban? Micsoda véletlen, esetleg van kedved megnézni velem? – Anna őrülve bólogatott, én meg elégedetten mosolyogva álltam készen, hogy elhagyjam a szobát.

– Mesi, hova mész? – kérdezte, mire összetalálkozott mindhármunk tekintete.

– Alberthez, az edzés után megkért, hogy menjek fel hozzájuk, jó szórakozást – feleltem, majd mielőtt kiléptem volna az ajtón, rámosolyogtam Annára.

Igazából semmi ilyesmiről nem volt szó, csupán kettesben akartam, hogy legyenek. Elmentem Albertékhez, s szinte egész végig azon dumcsiztunk, hogy Tamás mitől lett ilyen egoista, végig röhögtem az egész sztorit.

Elvileg az miatt, mert általánosában rengeteg lány volt odaérte, s már akkor is kitűnően focizott. Persze tesz is azért, hogy bejöjjön a csajoknak, de a legtöbbet inkább elüldözi.

– Emese! Ébresztő! – ugrott rám másnapreggel az ágyamra Megyeriné.

– Jó rendben, kelek – zombiként keltem fel az ágyamból, majd készülődni kezdtem – Látom elég jó kedved van ma, talán Balázshoz van köze?

– Dehogy! Csupán jóérzés, hogy van még egy olyan személy, ki ennyire szereti azokat, amiket én! – ugrándozott, mint egy 5 éves gyermek, ki megkapta karácsonyra a kért ajándékát.

– Aha, na mesélj!

– Nem történt semmi érdekes, te perverz állat! Csak végignéztük mind a 970 részét, élveztük, majd elment, ennyi. No, de most már menjünk kajálni, mert éhes a bendőm!

– De hát az este ettél úgy 6-7 edényi spagettit! – akadtam ki, az én hasamnak az az egy tányérnyi is elég volt.

– És? Attól még lehetek éhes, na spurizzunk! – evvel szinte fejvesztve rohantunk az étkező felé, hol a fiúk többsége már javába zabált.

– Jó reggelt – köszöntünk oda nekik, majd helyet foglaltam Albert mellet. A másik oldalamra Anna akart leülni, de...

– Anna – szólította meg Balázs, majd megpaskolta a mellette levő üres helyet, hova Anna félénken ült le – Remek volt a One Piece, nem csalódtam benne. Remélem ismersz még jó pár fantasztikus animét.

– Óóó, az nem kérdés Bal... – böktem oldalba rögvest Szabit, még elront mindent – Hé!

– Egyedül is tud válaszolni – vágtam be a durcit, mire mindketten elnevettük magunkat. Ez a jókedv egész addig tartott, még meg nem pillantottam Vivient, ki az egyik szakáccsal beszélt. miniszoknya, haspóló, magas sarkú, a haja ki volt engedve, s egy tincset csavargatott a kezével – Hát ő meg mit keres itt?! – a kérdésemre, mindenki felé kapta a tekintetét.