A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

23. rész - Miért?

– Anna, te a segédedzőnkkel kavarsz? – kérdezte sokkosan Szabi.

– Nem éppen kavarok vele, sokkal inkább járok – felelte. Minden fiú megilletődve figyelte Anasztáziát, én csak ott álltam, míg Vivien láthatóan elégedett volt magával – Bocsi, hogy nem mondtam el, de úgy véltem.. egy olyan fontos meccsen, mint a holnapi, teljes mértékben ott legyen az agyatok, ne rajtam – hajtotta le a fejét.

– Nyugi cica, nem haragszunk – akart volna odamenni hozzá Tomi tipikus vigasz ölelést adni, de Anna mellkasánál fogva hátrébb lökte – Oké, vettem a célzást. De akkor sem haragszunk, csupán szólhattál volna - erre Anna már mosolyogva bólintott.

Rá kellett jönnöm, hogy igaza van Balázsnak. Eddig is láttam, de most is beigazolódott, hogy a Ledan FC felnőttekként oldják meg az ügyeiket, nem pedig ovis szinten felpukkadva.

– Mellesleg... téged most azért vettek fel, hogy a bajnokságot rögzítsd, vagy hogy lesi fotókat készíts egyes emberek magánéletéről?! – rivallt rá mérgesen Albert, s mindenki egyet is értett vele.

– Semmi közötök a munkásságomhoz! – szorította magához a gépét.

– Ahogy neked sincs a magánéletemhez! – állt szemtől szembe vele Anna avval a nézésével, amiről mindenki előre tudta, hogy nincs a legboldogabb állapotába. Odament Vivihez, majd a nyakán lógó kamerából kitörölte gondolom a képet – Takarodj a szemem elől, még szépen mondom!

– Te idióta! – nézte meg figyelmesen a gépét, ha bírt egyáltalán a műszempilláitól.

– Mesi, hol van az a függönytartó? – nézett rám nyugodtságot színlelve, egyben még is dühösen – Lehet nem ártana nálunk tartani, mert van egy olyan érzésem, hogy kelleni fog még a bajnokság alatt! – nézett újból előre, s a szőkeség egyből meghátrálva elszaladt  – Pf.. még csak meg sem erőltettem magam...

– Visszatérve az első témára.. Te komolyan Balázzsal jársz? – tette Szabi a húga vállára tappancsait.

– I.. igen. Esküszöm elakartam nektek mondani, de csak a holnapi meccs után.

– Istenem, de nyápic vagy... – forgatta meg szemeit.

– Mondja ezt egy lila pöttyös görény, logikus – vont vállat Anna, majd karomnál fogva távoztunk is a helyszínről. Alig bírtam járni a nevetéstől. Kedves barátnémnak rögtön az volt az első dolga, hogy a jó öreg zuhanyfüggönytartót a szobaajtó melléhelyezte a biztonság kedvéért.

Természetesen végig kockultuk a délutánt. Én tanulmányoztam a Ledan FC régebbi mérkőzésfelvételeit, még Anna animét nézett. Vacsorázni hamar elindultam, mert Anasztázia  még egy részt megakart nézni evés előtt, vagy kettőt, vagy hármat...

– Helló – ült le mellém András.

– Szia – szóltam vissza, majd beleharaptam a szendóba.

– Milyen a szendvics? Nem volt időm megnézni.. – kaparta a tarkóját.

– Tonhalas – ízlelgettem a falatot, imádom!

– Halihó – pattant mellém váratlanul Anna,és be kell valljam, eléggé megijedtem.

– Hát te? Nem úgy volt, hogy maradsz még egy kicsit animét nézni? – néztem rá meghökkenten, Bandi pedig simán köszönt neki.

– Alapjáraton igen, de aztán annyit hallottam, hogy tonhal – vigyorgott, majd még én megettem a szendvicsem felét, ő addigra már hármat elpusztított – Éhes vagyok, na! Hozok repetát – szólt, s elszaladt gondolom még ennyi szenyáért.