A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

27. rész - Ki jut tovább?

Így indultunk el várost nézni, a jól kiérdemelt pihenésünk közben. A többiek már sokszor lehettek ebben a városban, én most járok itt először. Persze a bajnokság környékét ismerem, meg azokat a helyeket is láttam, amit Albert mutatott.

– Szóval, már csak egy meccs választ el minket, hogy a legjobb négy közé jussunk – jegyezte meg Janó, mikor megálltunk egy fagyizó előtt.

– Igen – helyeselt mindenki, majd a kiválasztott fagylaltokkal leültünk valamilyen virágzó parkban.

– Valaki tudja, hogy kik jutottak már be? – kérdezte Andris, majd belenyalt, a jégkrémbe természetesen.

– A Furgel biztos, akkor még ott van a Zelin SK, meg persze a Kulio. A holnapi meccsünk kérdéses, hogy ki lesz a negyedik.. mi, vagy a Sarana – válaszolt semleges hangnemmel Levente a telefonján megnézve az eredményeket, de majdnem megfulladt a nevetésben mikor elolvasta a holnapi ellenfelük csapatnevét.

– Komoly az a nevük, hogy Szarana? – fogtam a hasam, mert már fájt – Ki ad ilyen hülye nevet egy focicsapatnak?

– Nem tudom, de szegény beteg lehet fejbe – nézett rám Anna – Vajon hány becenevük lehet, aminek a hátsószándéka gúny?

– Hé hugi – szólt Szabi – Szar Anna – nevetett ájulásig, de ezt nem nagyon díjazta a barátném.

– Tudtommal a te beceneved Szari, nem az enyém! – nézett testvérére elsötétült tekintettel.

Miután a hideg nyalánkságot elfogyasztottuk sétáltunk tovább, szinte tettünk egy kört a környéken. Alberttel kézen fogva haladtunk egymás mellett, a madárcsicsergésekkel díszített nyárban.

– Srácok – szólt a csapatkapitány, mielőtt vissza bementünk volna az épületbe – Mint ahogy a mottónk is mondja, a végtelenségig együtt megyünk tovább az úton. De ne adj Isten, ha holnap kiesnénk, ne bánkódjunk emiatt. Mert még rengeteg lehetőség lapul bennünk, és hagyjuk, hogy holnap szabaddá váljon. És akkor meg sem állunk a döntőig!

– Így igaz! – majd mindenki körbegyűlt, kezeinket a közepébe raktuk egymás tetejére,majd elkiáltottuk magunkat – A végtelenségig együtt!

– Büszke vagyok rátok fiúk! Azon a napon, mikor hozzátok tévedtem, nem gondoltam volna, hogy ennyit fogtok jelenteni nekem pár hét múlva – mosolyogtam végig a társaságon, majd Annán megakadt a szemem – És persze rád is, hisz te adsz motivációt a csapatnak – öleltem meg.

– Naná! Hisz, ha nem nyernének, seggbe rugdosom őket! – mosolygott ártatlanul, majd most már tényleg bementünk a szobánkba, és kiérdemelten lepihentünk.

Egész délután nagyban ment a készülődés holnapra. Hisz, ha holnap továbbjutunk a legjobb négybe,már csak egy meccs választ el minket a döntőig. Értelemszerűen mindenáron nyerni akarunk holnap, nem adjuk meg ilyen könnyen magunkat.

Isti is elég gyors beilleszkedett közénk, amit Kornélék szóvá is tettek. Ahhoz képest, hogy most már ő a legfiatalabb tagja a csapatnak, viszi előre, és rendkívül ügyes.

Persze az Uyiko elleni felállás nem maradt a holnapira is. Visszatért a régi, és egyelőre így is marad.

– Ne feledjétek! A Sarana tuti fix, hogy a védelmét erősíti meg jobb szélen. Ezért Albert és Szabolcs, próbáljátok meg erősíteni egymást! – hangoztatta Kornél, nekem meg muszáj volt mosolyra húznom a számat az az idétlen név hallatán.

– Értettük! – bólintott a két említett, majd véget ért az edzés.

Este természetesen popcornt zabálva filmeztünk Annával, egyértelműen horrort.