A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

25. rész - Kezdőcsapat a cél

– Vagy úgy.. Tehát nem csak szabotálod a többieket, miközben állítólagosan a munkádat végzed, továbbá nem csak egyes emberek nyugodalmát zavarod meg.. de még bele is szólsz a bajnokság menetébe! – összegezte Anna Vivi tevékenységeit.

– De.. de legalább kaphattatok egy új esélyt a továbbjutásra, nem is örültök neki? – dadogott a szöszi, csalódottsággal fűszerezve.

– Normális körülmények között lelkendeztünk volna. De így, hogy valaki a mi érdekünkben lekenyerezi a bírókat.. – válaszolt neki Szabi.

– A tipikus szétrakom a lábam módszerrel khm.. khm.. – köszörülte a torkát halkan mellettem a barátnőm, mire kiömlött belőlem pár kacaj – Most mit nevetsz? Hallottuk, hogy.. érted.

– Várj.. ti kihallgattatok engem? – én csak magabiztosan bólogattam – Ezt soha  nem néztem volna ki belőled! – mutatott egyenest rám, de Albert feleszmélve közénk állt.

– Mi pedig belőled nem néztük volna ki, hogy megvesztegeted a bírókat, hogy mi versenyben maradjunk! – emelte fel a hangját, szembe állva a szőkeséggel..

– Azt hittem idén nyerni akartok! – emelte fel ő is.

– De nem csalással Vivien! Mi tisztességesen akarjuk elérni a célunkat, nem így..! – válaszolt utoljára hozzá Albert nyugodt hangnemmel, ám annál inkább idegesen, majd elhaladtunk a lefagyott szépségszalon mellett.

– Sziasztok fiúk! – köszöntünk el tőlük, majd ők mentek tovább, mi pedig befoglaltuk a saját ágyikónkat.

– Te mit gondolsz Vivien tettéről? – forgolódtam a melegtől az ágyban, majd ablakot nyitottam.

– Nem jobbat, mint ami idáig volt róla véleményem.. és cseppet sem lepődök meg rajta. Amit csinált nem tudjuk visszafordítani, szóval holnap ígyis-úgyis  meccsünk lesz – válaszolt.

– Igazad van – bólintottam egyet elismerően, majd ismételten csak kockultunk a következő edzésig.

– Figyeljetek most rám nagyon, mert csak egyszer mondom el! – hangoztatta Kornél a beszédét hátra tettkezekkel. Mellette ugyanígy állt Balázs is, s szembe velük a csapat, már Alberttel együtt – Most átmozgassátok magatokat, s aztán mindenkinek külön-külön megnézünk, s a posztjához illő gyakorlást fogunk elvégezni! Így azt is megláthassuk, hogy ki kerül a holnapi kezdőcsapatba!

– Bemelegítésként ezúttal öt kört tegyetek meg, aztán körbe állva tetőtől-talpig! – folytatta a segédedző, majd egy megértettem arcmimikával kezdtek neki a kiadott parancsok elvégzéséhez.

Szokásos helyen ültünk, s mivel nem volt jobb dolgunk, így a tréninget kémleltük. A melegítés nem tartott tovább egy tízpercnél.

– Jól van, először a kapusokkal kezdjük! Zoltán és András! – tájékoztatott mindenkit Kornél, majd az egyik kapuhoz mentek.

Az adott poszt gyakorlásánál el lett mondva az edzők megfigyelései az Uyikoval, s evvel az információval lett betanítva mindenkinek taktika. Például a csatárok nálunk mindig egy rövid passz után lőnek kapura, így is szerezték be a tegnapi egyenlítő gólt.

A kapus után jöttek a védők, majd a középpályások. Velük is átnézték az ellenfél cseleinek leszerelési módokat, s eszerint jegyzetelt Balázs a tábláján rejtőző lapján, hogy ki hogy teljesít.

– Legvégül jönnek a csatárok! Albert, Szabolcs és István! – ezek szerint Isti csatárposztos.

Náluk értelemszerűen a kapura lövést csekkolták, mindenféle helyzetben. Azt Kornél különösen megfigyelte, hogy a kapusuk a jobb felső sarkot nem tudja igazán kivédeni, így oda próbáltak meg célozni.