A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

7. rész - Kezdődhet a háború

Először a labdát a Giorleha focistái uralták. De csak passzolgattak egymásnak, végül megiramodtak a kapunk felé. De Tomi hamar leszerelte a támadót és előrerúgta a labdát. Felmérésem szerint Tamás Levinek akarta passzolni a labdát, de egy Giorlehás elé állt így övéké lett újra a laszti. Újra támadtak, de András védett.

Az egész első félidőt így izgultam át. Az ujjaimat harapdáltam, mikor az ellenfél a mi kapunknál járt a labdával, és a vérnyomásom a magasba szökött, mikor mi voltunk jó helyzetben.

Most per pillanat miénk a labda, pontosabban Szabié. Az alapvonalig vitte, visszateszi, Alberté lett volna a labda, de egy Giorlehás véletlenül kirúgta a vonalon.

Szöglet van.

A szögit Szabi fogja elrúgni. A megadott pillanatban pont Alberthez rúgta, de a kapus becsúszott hozzá és kiütötte a labdát. Újra támad az ellenfél. Egy, gondolom csatár, viszi a labdát a mi térfelünkre, baj szagot érzek, András épp kivédte volna a labdát, de az átpasszolja másnak, rárúgja, és gól lett. A 18. percben állunk és 1-0 a Giorleha javára. A további két percben folyton egyenlíteni akartak volna a srácok, de az ellenfél legalább négy védővel játszott. A bíró lefújta az első félidőt, 10 perc szünet.

– Ezt nem hiszem el! – csattant fel az öltözőben Szabi – Az a rohadt bíró észre sem vette azt, hogy az a piros gatyás meglökött!

– Egy gól nem gól, ne adjátok fel a reményt, még nyerhettek – próbált Anna lelket önteni a fiúkba.

– Pontosan, befutók vagytok! – veregettem meg mindenki hátát, biztatásként.

– Hé, Epres csajszi, idejönnél? – integetett nekem Janó az öltözőnek az ajtaja mellett. Amint kimondta e mondatot egy Giorlehás kukkantott be, de rögtön tovább is állt. Jánoshoz mosolyogva mentem oda – Megnéznéd a térdem? Eléggé fáj – aggodalmaskodott.

Átvizsgáltam gondosan a térdét, de nem volt komoly a probléma.

– Csak egy kis megerőltetés, pihenéssel rendbe jössz.

– Oh, azért játszhatok még a második félidőben? – nézett rám, alig várva, hogy a szám az igen szavat mondja ki, ám ez nem így volt.

– Sajnos nem Jani, nem tenne jót a térdednek – az orrát lógatva tájékoztatta a mesterüket.

– Te is láttad, hogy benézett ide egy Giorlehás?! – jött oda hozzám undorral Tamás.

– Igen, de ne szánj rá sok időt, csak idegesíteni akar titeket evvel – ekkor a bíró megfújta a sípját, tehát indul a második félidő –, sok szerencsét – majd újra a kispadhoz mentem és leültem.

A labdát először mi kezelhettük. Épp Rácznál volt, ki Janó helyett lépett pályára, cselezgetett az ellenféllel, de jött egy Giorlehás és ellökte. Rácznak nem esett baja, de az ellenfél piros lapot kapott. Egy kis hátrány sosem rossz.

A büntetőt Albert rúgta el, és betalált! A fiúk ünnepeltek szinte a pályán, hogy sikerült egyenlítenünk! Ezt a szerencsét annak a kiállított fiúnak köszönhetjük, akire megesküszöm, hogy mintha az a gyerek lett volna, ki benézett hozzánk a félidőben miután Jani odahívott hozzá. Valószínűleg ez lényegtelen.

Ledan FC 1-1 Giorleha. Így ért véget az első selejtező, döntetlennel, ami azt jelenti, hogy van egy pontunk a bajnokságban. A következőn muszáj lesz nyernünk, vagy kiesünk, ami nem történhet meg!

– Gratulálok Albert – futottam oda hozzá és megöleltem. Picit fura volt és égő is, így gyors hátráltam tőle, majd mindketten pirulni kezdtünk. De persze megköszönte a gratulációmat, noha természetesen az egész csapatnak gratuláltunk.

– Izgalmas mérkőzés volt! Félóra múlva találkozzunk a szobánkban, ünnepeljünk! – felelte Szabi. Úgy tűnik, hogy örülnek, hogy döntetlen lett, még versenyben vagyunk. Kornél ekkor elhívta a csapatot beszélésre, addig mi Annával ketten voltunk.

– Szerintem is jó meccs lett a mai, gyere fürödjünk le! – ekkor egy beszélgetést hallottam az öltözők folyósólyánál.

– Menj előre, én... én addig váltanék pár szót Kornéllal – Anna vállat vonva beleegyezett, majd a szobánk felé vezetett az útja. Én gyors odalopakodtam, ahol a beszélgetést hallottam, a folyosó sarkánál füleltem.

– Te idióta! Miért kellett neked ellökni azt az istenverte Ledan játékost?! – nem láttam kik beszélgettek, de próbáltam leszűrni – A te hibád, hogy egyenlítettek! Nyerhettünk volna!

– Rettentően sajnálom, nem tudom mi ütött belém. A félidőben a Ledan FC öltözőjében egy Epres csajszit emlegettek. Mi van, ha...

– Te hülye vagy! Istenem... Komolyan azt hiszed, hogy az annak a lánya?! És ha csak azért hívták így, mert szereti nagyon az epret?! Vagy lehet, hogy egy másik Epres vezetéknevű családból származik! Esetleg, ha tényleg ő lenne az, miért kellett nekünk büntetőt szerezned?! – felteszem az edzőjük és Ráczot ellökő játékos cseveg.

– Mester, én...

– Tudod mit?! Nem érdekel a magyarázatod! Akármit is hallhattál, vagy láttál, nem ért volna annyit, hogy segítesz nekik a bajnokságban maradni! Ehelyett kis híján minket ejtesz ki avval az ostoba eszeddel! Ha miattad kiesünk a bajnokságból, közmunkára ítéllek! – eztán már nem hallottam semmit, feltehetően elmentek.

Nem értem az edzőjüket, hisz ha veszítettek volna még nem estek volna ki, ahogy mi se, ha netán vesztettünk volna. Hisz még két meccsnek le kell zajlania. Tehát ha a Ledan, vagy akár a Giorleha veszített volna, ugyanúgy versenyben maradnánk, csak kevesebb eséllyel a továbbjutásra.

 Visszaslattyogtam a szobánkba, hol Anna már türelmetlenül várt.

– Ennyi ideig tartott beszélgetni valakivel? – kérdezte felöltözés közben.

– Csak elhúzódott – vontam vállat, majd én is letusoltam és átöltöztem – Akkor átmegyünk a tesód szobájába?

– Há' hogy a viharba ne? – evvel szó szerint áthúzott – Helló skacok, szép döntetlen! – bent a szobában már ott gangelt az összes Ledan focista, mi pedig leültünk egy szabad helyre a padlón.

– Puszta szerencse, hogy a kapusuk nem védett, Albert szép gól volt – vigyorgott Ferkó,s megveregette haverja vállát.

– Azért mégsem volt szép attól a Giorlehástól, direkt csinálta! De miért, ha tudta, hogy ez lesz a vége?! – csattant fel Rácz.

Gondoltam jobb ha hallgatok, mert, ha elmondanám, hogy mit hallgattam ki, a múltam is kitárul előttük. Azt pedig nagyon nem szeretném, hogy turkáljanak az életemben.

– Fiúk! Igaz, nem nyertünk, de nem is vesztettünk! Még van lehetőségünk továbbjutni! Büszke vagyok rátok, hogy nem hagytátok elveszni a csapatunk becsületét! Így tovább! – tartott beszédet Albert, ugye a csapatkapitány.

– Igenis kapitány! – kezdte el Zoli, mire mindenki folytatta a közismert rajzfilm főcímdalát.

A fiúk még több cselezési taktikát beszéltek meg, és a következő meccsre fókuszáltak, ami a Hufdarral lesz. A Hufdar elvileg a tavalyi bajnokság nyertes csapata, szorul a hurok.

– ...és képzeljétek, végül azt mondtam; 'Dehát bro, azt sem tudom miről beszéltél idáig!' – hallgattuk Tamás egyik poénját, a végére nevetőgörcsöt kapott mindenki a szobában.

– Ez igazán mókás volt, drága Tomi. Ám ha valaki csak a végét hallaná, nem értene belőle semmit – állapítottam meg, s mindenki egyet értett.

– Skacok, most írt nekem Kornél, hogy jobb, ha alszunk, holnap reggel edzés – nézte Levi a telefonját, majd mindenki a saját szobájába kezdett özönleni. Anna kiment, mentem volna utána én is, de Albert visszarántott. Szabi meg érdekes módon eltűnt a szobájukból, így ketten álltunk egymással szembe.

– Mesi, holnap este eljönnél velem egyet vacsorázni? – kérdezte mélyen a szemembe olvadva. Uram ég, azok a barna íriszek.

– Igen – akaratlanul is kicsúszott a számon, de tényleg.