A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

16. rész - Kitudódik?

– Nos? Nem hallom a hangodat! – emelte fel Gabi a hangját, én meg próbáltam menekülőutat keresni – A hallgatással úgy vélem, azt szeretnéd, hogy kiderüljön a kis titkod – ekkor egy pillanatra félrenézett, kihasználtam az esélyt, s átbújtam a keze alatt, majd elrohantam.

– A válaszom; Nem! Nem hagyom, hogy a Ledan FC egy ilyen dög miatt essen ki! Csinálj amit akarsz! Nem érdekelsz! – majd gyors visszafutottam az eredeti helyre, ahonnét elindultam.

– Szia Mesi, mi tartott ilyen sokáig? – pillantott rám Albert.

– Nem találtam a pulcsim, de végül meglett – húztam fel a cipzárt rajta, majd visszaültem a helyemre. A távollétemben kb. úgy 5-6 részt megnéztek, de még mindig nem unják a Spongyabobot.

Próbáltam élvezni a rajzfilmet, hátha elfelejtetni velem az imént történteket.

– Min gondolkozol ennyire? – nézett rám Szabi. Biztos észrevette, hogy nem a laptopra koncentrálok.

– Semmin, csupán a holnapi utolsó selejtezőmeccseteken – mosolyogtam rá, mire mindenkibe beleállítottam a feszültséget, szép volt Emese.

– Tényleg a meccs, vajon nyerünk? Muszáj lesz, ha tovább akarunk jutni – nézett társaira Rácz.

– Nagyon fontos lesz, hogy mindent beleadjunk! – próbálta megőrizni a hidegvérét Zoli.

– És mi lesz ha kiesünk? Az álmaink darabokra törnek – hajtotta le a fejét Levente.

– Ráadásul egy volt csapattársunkkal szembe kell mérkőzést játszanunk – sóhajtott Ferkó.

– Elég volt a pánikolásból fiúk! – állította le a parázást Anasztázia – Ne idegeskedjetek, szuperek vagytok, és tudom, hogy megnyeritek!

– Így igaz! – szólaltam meg ismét – Ne hagyjátok, hogy a félelem elvegye az eszeteket! Mindig a szépre, és a jóra kell törekedni!

– Annának és Mesinek igaza van. Elvégre ők még soha az életben nem hazudtak nekünk – mosolygott Albert, majd egyenest rám nézett.

– Soha nem hazudtunk? – kérdeztem vissza halkan lehajtott fejjel, de úgy tűnik nem elég halkan, mivel Albert kérdőre vont – Inkább menjünk aludni, holnap kipihentnek kell lennetek, mint valaha! – váltottam gyors témát, majd Anna kezét megragadva vonszoltam a szobánk felé.

– Hé – állított meg a folyosó közepén –, amióta elmentél egy vastagabb felsőért fura vagy, mi történt?

– Az ég adta világon semmi! – válaszoltam, talán túl gyorsan.

– Nem hiszek neked – tette keresztbe a kezét mellei előtt – A legjobb barátnőd vagyok, s a fiúk is közel állnak hozzád, főleg Albert. Nekünk nyugodtan elmondhatod, ha valami bánt.

– Jól van – sóhajtottam egy nagyot –, Megfenyegettek.

– Mivel? Kicsoda? – lepődött meg.

– Gábor, a Furgelesektől – adtam egy egyszerű választ.

– Fú, megígértem neki, hogy kinyírom, s úgy tűnik egyre közelebb teljesedik be a jóslatom! – mondta sötét tekintettel, majd kicsit megenyhült – Mivel zsarolt meg?

– Elárulom, csak kérlek, ne ölj meg – nem válaszolt semmit, csak egy nagyon aprót bólintott – Epres Márk lánya vagyok! – miután kiejtettem e mondatot a számon, a folyosót teljes csönd hálózta be. Öt perc lefagyás után megszólalt.

– Komolyan? – bólogattam félénken – Tudtam! Vagyis hát sejtettem, de ennek mi köze van ahhoz a Faszgeleshez? – s itt kitálaltam mindent Annának, ki türelmesen végighallgatott.