A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

10. rész - Folytatódik a selejtező

– Hát öhm, Anna mondta – találtam ki gyors egy menekülő szöveget.

– Ohh, értem. Visszamegyünk? Ebben a lehűlt levegőben biztosan nem szeretnél megfázni – fogta meg a kezem és indultunk is vissza. A hotel bejáratánál a recepciós nő kedves, lágy egyben 'sok boldogságot' mosollyal kívánt jó estét.

Alberttel épp búcsúztunk volna el és mentem volna Annának beszámolni, de a fiúnak más terve volt.

– Mesi, megnéznél velem valamit ma este a laptopon?

– Eperkét? – ezt a poént muszáj volt elsütnöm, látszólag majd' kicsattant a nevetéstől. Voltak kik kijöttek a folyosóra reklamálni, hogy mi ez a lónyerítés..

– Nem, de ha szeretnéd... – itt rögtön megráztam a fejem kínosan. Szerettem azt a rajzfilmet, de szerintem az nem illene ide – Oké, én is így gondoltam. Akkor benne vagy a filmezésben? Nálunk lesz még Jani, Levi és Tamás is.

– Benne hát, kilencre nálatok leszek – evvel a mondattal bezárólag megöleltem, majd a szobába vonultam, hol Anna a földre tepert annyira várta már az érkezésem.

– Na barátnőm, mi történt? – segített fel a földről, majd leültünk az ágyamra.

– Hát, semmi igazándiból. Elvitt egy puccos étterembe, hol szó szerint minden epres volt, aztán meg sétálni indultunk. Beszélgettünk, ismerkedtünk, végül összejöttünk. Szóval semmi ahogy mondtam.

– Ezt most vissza vonod! Ez neked semmi? Ez egy valóra vált álom! Emese, gratulálok! – sipítozta a fülembe, s szoros ölelésbe vont. Én megköszöntem a gratulációt, majd letusoltam. Átvettem a kényelmes pizsamámat, majd ahelyett, hogy az ágyba bújtam volna, elindultam Alberték szobája felé – Hova mész?

– Albert meghívott egy kisebb mozizásra.

– És engem itt hagysz? – vágott szomorú boci szemet – Bár ha jobban belegondolok, inkább hagylak titeket kettesben, egy sötét szobában, "filmet nézni" – rajzolt a kezével macskakarmot.

– Dehogyis, te hülye! – vágtam hozzá egy párnát, ő meg kettőt vissza, végül elnevettük magunkat – Gyere te is, lesznek ott többen, nem csak én és Albert.

– Oksi – pattant fel örömében.

Miután késznek éreztük magunkat, úgy este kilenc múlt öt perccel. Átmentünk Szabiékhoz, majd Anasztázia bekopogott, Tamás nyitotta ki.

– Ohh, helló csajszik, tán csak nem engem kerestek? – jött elő megint egós énje, de Anna gyorsan rendezkedett.

– Ne bízd el magad, csak filmezni jöttünk – lökte félre Tomit, hogy bebírjunk menni a szobába.

Bent már ott volt mindenki, kiket vártak. A két ágyon Albert, mellette Levi és Szabi ült, a kis miniszőnyegen pedig Janó. Albert a két párnáját felajánlotta nekünk, így ahol volt hely a földön,  én Albert előtt, Anna a bátyja előtt foglalt helyet.

– És én most hova üljek? – tette keresztbe a kezét egoistánk.

– Hát figyelj, a padlón még van hely – adott egy egyszerű választ barátném – de belegondolva az udvaron is elférsz – ezt Tamáska egy villámot szóró szemmimikával díjazta, majd inkább leült a csempére.

A film amit néztünk az az Az c. horrorfilm volt. Voltak benne jó részek, picit ijesztők, és néhol viccesek is. Még sosem láttam, de most akkor ez a film is kipipálva. Épp egy ijesztő rész jött, mikor Szabi hátulról megakarta húgát ijeszteni.