A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

13. rész - Békülés?

– Szóval az úgy volt, hogy ügye véget ért a meccs. Aztán elkezdtünk bulizni, majd megjelent Vivi és a nyakamba csüngött. Te eztán elmentél így nem tudod mi történt ezután. Amint megölelt, én rögvest eltoltam magamtól, majd kiküldtem az öltözőből. De ő erőszakosan maradni akart, így tehát Anna ellátta a baját, majd végleg elkotródott. Ennyi, nem történt ő és én köztem az égvilágon semmi – rám nézett, várva-várva a reakciómat, illetve a válaszomat.

– Aha, oké – bólogattam, mintha szarkazmus folyna szavaimból.

– Mesi, ezt mink is tanúsítani tudjuk. Szóról-szóra ez történt, amit Albert mondott – állt az ő pártjára Rácz.

– Még valami? Vagy mehetek? – tettem keresztbe a kezem és fapofával néztem Albertet.

– Emese, higgy nekem! Neked sosem hazudnék! – ekkor Anna a tarkómra csapott, értelmetlenül néztem rá.

– Albertről sok minden elmondható, de azt, hogy hazudik annak az embernek kik közel áll hozzá, az nem! Tessék elhinni neki! – szinte rám parancsolta.

– Jó, elhiszem...

– Akkor, szent a béke? – bociszemére szinte haragudni nem tudnék, de nem akarok naiv kislánynak tűnni.

– Legyen – adtam be a derekam –, de sose felejtek – ekkor felálltam és elindultam vissza a szobába, mikor meghallottam egy beszélgetést.

– Figyu' tesó, ha Emese nem akar ezek után téged, én még befogadom – ez határozottan Tamás hangja, ekkor hátrafordultam, és Alberttel szinkronban csaptuk búrán – Na! – erre mindenki nevetni kezdett, és én is picit felfelé görbített szájjal tartottam a szobáig.

Lecsutakoltam magam, majd átvedlettem pizsamára, végül bedobtam magam a pihenőhelyre. A délutáni szunya végett, most tisztára éber voltam. Forgolódtam az ágyban, de egy kényelmes póz sem akadt. Ez a ficánkolás és sok mozgolódás addig tartott, még fogtam magam és kimentem az erkélyre.

A holdsugarak szinte bevilágították az éjszakát. Általában ilyenkor, teliholdkor, bukkannak fel a vérfarkasok, de most nem egy filmben vagyunk. Az égbolttisztasága miatt a csillagok is beragyogtatták a mindenséget. Annyira mesebeli egy látvány volt, hogy egyből lenyugtatott.

Mikor visszamentem a szobába, Anna már a saját ágyában aludta az igazak álmát. Most se hallottam bejönni, nyilván csendesen tette. Ismét nekirugaszkodtam az elalvás kísérletének, és úgy a huszadik próbálkozásra sikerrel jártam.

– Jó reggelt! – ébresztett fel Anna – Ideje felkelni, mert még lekéssük az edzést! – én csak válaszul nekihajítottam a párnám – ÉBRESZTŐ!

– Hagyj aludni! A párnámat meg kérem! – pattantak ki a szemeim, majd egyenest Anasztáziára emeltem őket.

– Még véletlenül sem! Reggel van, és öt perc múlva edzés! – ekkor rászántam magam a felkelésre.

Az öltözékem abból állt, hogy egy kékes-fehér árnyalatos egybe ruhát vettem fel, egy fekete topánka féleséggel. A hajam kibontva omlott vállaimra.

A reggelink szendvicsek voltak, amit dugiban tartottunk a szobánkban ilyen helyzetekre. Mikor kiértünk a pályára a focisták és Kornél már sorakoztak.

– Jó reggelt, elnézést a késésért! – lihegtük kórusban.

– Semmi gond, elvégre ez nem iskola, tízperc késés elfogadható – nevetett Kornél, ahogy felidézte azokat a boldog tornaórákat, mikor még engem tanított.

– Rendben, köszönjük – majd helyet foglaltunk a szokásos helyünkön.

– Öt kör futás, majd utána gyakorolni fogjuk a kapura rúgást! – adta ki a parancsot az edző, a többiek pedig végrehajtották az utasításokat.

Az edzés folyamán nem beszélgettünk Annával. A fiúkat néztük, s még ő Szabit csesztette én addig Alberten gondolkodtam. Annyit agyaltam, hogy szinte elszállt az idő.

– Nos, fiúk! Kitűnő edzést hajtottatok végre! Délután találkozunk a következőn! – nézett Kornél a karórájára, majd elment valamerre.

– Nekem is tetszett ez az edzés – mosolygott András –, maradunk még egy kicsit gyakorolni?

– Oké – felelte mindenki, majd labdázni kezdtek. Én meg örömmel néztem, hogy János lába száztíz százalékos!

– Albert! – megint ez a vinnyogó hang, nem azt mondta, hogy elküldte?

– Vivien?! Már megmondtam tegnap, hogy nem akarlak többet látni! – állt elé, mintha szemmel ölni akarna. Most úgy döntöttem maradok, hogy lássam mi történik. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bánt ez a csaj.

– Tegnap nem volt elég?! Kérsz még néhány pofont?! – jött elő Anna szokásos énje, aminek őszintén örülök, hogy ilyen harcias egyéniség.

– Anna! Ismerjük egymást, évekig dolgoztunk itt együtt. S mi közöd hozzá, hogy ezek után is itt legyek?! – egyelőre csendben figyeltem az eseményeket.

– Mi az, hogy mi közöm hozzá?! Igen, régen te is itt dolgoztál, de azt hittem, helyesbítek, azt hittük, hogy normális vagy! És nem fog még egyszer miattad, egy tétmeccs elveszni! – Anna szinte Vivi pofájába vágta a szavakat – S ezek után még megmered ezt kérdezni?! – beakart nekihúzni, de Szabi lefogta.

– Hugi, szerintem jobb lesz, ha itt maradsz! – szó szerint lefogta, majd leültek mellénk, de Szabi el nem eresztette a menekülést tervező testvérét.

– Nos Albert, most, hogy nincs semmi zavaró tényező, beszélnünk kell –  a hangja, amivel eddig Annával beszélt, visszaváltozott a vinnyogó, csöpögő hangjára.

– Tegnap elmondtam, nincs miről beszélnünk, szinte okunk nincs egymást nézni! Szóval, légy szíves menj el! – mutatta Albert a kijáratot, de a szöszi nem mozdult, már késztetést éreztem, hogy közbelépjek.

– Nem, ami meg nem hallgatsz! – erősködött az a kurv... Az a lány.

– Mond és tűnj el!

– Szeretlek! – oké Emese, meditálj egyet, fő a nyugalom.

–Jó vicc, jót nevettünk, most húzd el a csíkot! – Albert fogta magát és kiakarta lökni az ajtón, de akadékoskodott az a szőke picsa.

– Ezt nem poénnak szántam, komolyan mondtam! Szeretlek, és azt akarom, hogy gyere vissza hozzám! – akart volna újra az ölelésébe belekerülni, de az ÉN szerelmem rögvest eltolta magától.

– Méghogy én menjek vissza hozzád?! Te hagytál ott, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rád! Ezek után ne számíts olyanra velem, hogy szerelem vagy párkapcsolat!

– De kérlek, Albert! – itt szakadt el a cérna. Felálltam a helyemről, majd egyenest odatrappoltam a lányhoz.

– Nem veszed észre, hogy nem érdekled őt?! Kopj le, ribanc! – löktem rajta egy picit, majd Albert felé fordultam és megcsókoltam. A csaj lefagyva bámult minket, majd megszólalt.

– Ez a picsa a barátnőd? – nézett értetlenül és gondolom a gesztenyebarna hajú sráctól kérdezte.

– Pontosan! A soha viszont nem látásra! – tagolta a mondatot, majd Vivi hátradobta a haját és segget rázva elviharzott – Emese...

– Ne mondj semmit! Láttam amit láttam, Vivien egy kurva, aki nem tud leszállni rólad!

– Nem erről akartam veled most beszélni – én ekkor értetlenül néztem rá - Az a csók az előbb...