A végtelenségig együtt ⚽ [BEFEJEZETT]

21. rész - Ismétlés?

Miután Anna nemes egyszerűséggel állkapcson vágta Gabit, a szobánkban kötöttünk ki. Leventééken kívül még csatlakozott hozzánk Szabi, Tomi és András is.

Főleg mindenkinek Anna vacsorája izgatta a fiúkat.

– Na, hogy nézek ki? – jött ki a fürdőből Anna a megbeszélt egybe ruhájában, majd pörgött is egyet.

– Csodásan nézel ki, hugi – emelte meg Szabi képzeletbeli kalapját.

– Mernél mást mondani.

– Hm, a kicsi Tomi nagyon rakoncátlan – bólogatott kajánul Tamás, miközben Annán akadt a szeme – Áu! – kiáltott fel.

– Bocs, az én kezem is rakoncátlan volt, de úgy tűnik nem eléggé, ugyanis mást is megüthettem volna a pofád helyet – erre a védőnk kicsit meghátrált a fejét fogva, minket meg elkapott a röhögőgörcs.

A nevetésünket az ajtókopogása zavarta meg, Anna ment kinyitni.

– Szia..sztok – tagolta a szavat Bazsi, miután azt látta, hogy félcsapat a szobánkban csövezik – Itt meg mi folyik?

– Csupán átjöttek a fiúk filmezni! – találtam ki gyors egy fedősztorit, a többiek pedig folytatták.

– Értem, nos Annácska – kapott elő a semmiből egy óriási Fin Carré csokoládét –, remélem szereted! – mosolygott barátnőmre.

– Ez a kedvencem, köszönöm! – köszönte meg illedelmesen, majd fél perc alatt elpusztította – Igazán finom volt – fogta elégedetten hasát, ami jóformán korgott egy hatalmasat.

– Csókot, csókot! – drukkolt halkan mellettem Szabi, mire vállba böktem, picit váratlanul és erősebben a kelleténél. Értetlenül nézett rám, mire én a mutatóujjamat a számra helyeztettem, magyarul tájékoztattam, hogy maradjon csendben.

– Hallom éhes vagy – kacagott Balázs, mire Anna bólintott – Akkor ne várassuk meg a kaját, sziasztok!

– Hali! – köszöntek el mindketten, majd végleg elmentek.

– Miért vágtál vállon?! – mordult rám rögtön Szabolcs, miután becsukódott az ajtó.

– Bocsi, nem akartam erőset ütni. Mellesleg azért, mert még elrontottál volna mindent!

– Én? Elrontani? Pf.. – erre mindenki elnevetett magát, hisz amióta a sportorvosuk vagyok, volt alkalmam kiismerni – Jó' van na! – nevette már el ő is magát.

– Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de tényleg megjött a kedvem filmezni! – mosolygott Bandi.

– Nekem is! – hangoztatták a többiek egyszerre.

– Jó rendben, mit szeretnétek nézni? – kaptam elő a laptopom, majd bekapcsoltam.

– SPONGYABOB! – csillogtak mellettem a szemeik, igen, érett férfiak.

– Jaj Istenem – sóhajtottam, majd hatalmas életkedvvel néztem, ahogy gyermekfejjel nézik a rajzfilmet. Addig tartott ez a kedv, még Albert mellett, fejemet vállára hajtva el nem bóbiskoltam.

Reggel arra keltem fel, hogy az ágyamban fekszek betakarva. Óvatosan ültem fel, majd próbáltam visszaemlékezni. Annyi rémlik, hogy Spongyabob megszólította Tunyacsápot másra már nem emlékszem.

Épp mentem volna a fürdőbe, mikor egy lapot vettem észre a laptopomon.

"Igazán cuki voltál, ahogy horkantottál a vállamon. De nyugi, élveztem, és nem merítettük le a gépedet, habár Tamás megpályázta, de nem hagytuk neki. Mielőtt eljöttünk volna, mindent elrendeztünk, szóval békességben bírtál szundizni. A reggelinél tali!