Mindenki tudta, hogy Clara Dawson túl jó a zárt ajtók mögötti világhoz, amelyben felnőtt. A maximalista, az üdvöske, a tökéletes lány, aki mindig szótfogad és aki soha még csak álmodni sem merne arról, hogy valaha megszegje a szabályokat. Egészen ad...
FIGYELMEZTETÉS: Nagyon sok párbeszéd. Olvasni extra figyelemmel.❤️
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kill This Love - Social Repose
CLARA
Az első, ami szemet szúrt számomra Christian Delov kapcsán - egyben amely szintén magában hordozta a jelét annak, hogy valóban rokonok a mellette álló fiatalabbik kiadásával, még ha kiköpött másai egymásnak nem is voltak – minden kétséget kizárólag a hűvös pillantása volt. Sőt.
A hűvös talán nem írta volna le teljesen a kék szempárt, amelytől első ránézésre felállt az ember hátán a szőr, miközben olyan érzése támadt, mintha egyenesen a lelkéig látott volna vele, leleplezve minden egyes gyengeségét és félelmét, amit aztán felhasználhatott ellene.
A második pedig, hogy ő volt az első, aki öt másodpercnél tovább mert Liam Marini szemébe nézni – legalábbis úgy, hogy szemtanúja lehettem a jelenetnek.
- Bevallom őszintén, kicsit másfajta körülményeket reméltem így az első találkozásunk kapcsán – törte meg a csendet a kissé darabos akcentusával.
- Valóban? – Liam arcán azonban a meglepettség leghalványabb jelét sem lehetett felfedezni. Sőt, jóformán semmiféle érzelemnek nem engedett teret, tűrve a másik férfi fürkésző pillantását. – Pedig, ha az információim nem csalnak, te magad is pontosan tudtad, hogy ma itt leszek.
- Megfogtál – biccentett az idősebbik Delov. – De azért annyira nem bánom, hogy így alakult.
Akkor is, ha a Marinik körül zajló események nagy részéről nem volt tudomásom, pláne miután a szüleim megegyeztek abban, hogy nem viszik haza a munkájukat, a Delov-ügy híre még hozzám is eljutott valahogy. Még ha csak fél füllel is, de fültanúja lehetettem a beszélgetésfoszlányoknak köztük és Ryder közt, amelyek természetesen abban a pillanatban abbamaradtak, amint beléptem a helyiségbe, ahol épp tartózkodtak – persze csak, ha észrevettek.
De természetesen még így sem mondhattam el, hogy minden egyes apró részletnek birtokában voltam az alvilági családot illetően, akiknek valahogy sikerült feltornázni magukat a ranglétrán annyira, hogy az ne kerülje el a Marinik figyelmét. Leszámítva persze a köztudott tényt, hogy újabb óvintézkedések lettek megtéve, újabb határok lettek kijelölve, a feszültség minden egyes nappal nőtt és nőtt és mindenki, akinek csak egy kicsi köze is volt valamelyikükhöz, arra várt, mikor éri el a tetőpontot.
És ahogy ott álltam a megannyi gyilkos pillantás kereszttüzében, akarva-akaratlanul elgondolkoztam rajta, vajon ez-e az.
- Elnézést kérek az unokaöcsém nevében, ha bármivel is kivívta az embereid haragját. Mint látod, nem azért vagyunk itt, hogy feszültséget okozzunk. Ugye, Gale? – intézte a szavait Christian a mellette álló fiú felé.
