War Zone: Enemies

19. - Üzenet a palackban

FIGYELMEZTETÉS: még nincs átnézve hibák szempontjából, viszont nem szerettelek volna tovább váratni benneteket. ❤️Mindenesetre rajta vagyok/vagyunk az ügyön!❤️

LUCAS

- Le kéne állnod.

Arra sem vettem a fáradtságot, hogy felnézzek rá; anélkül is pontosan tudtam, hogy Hayes áll mellettem. De még ha nem is a hangja árulta volna el, akkor az, hogy ő volt az egyetlen személy, aki az elmúlt pár napban – ha épp nem hónapban – el mert merészkedni odáig, hogy minden előrejelzés nélkül megközelítsen, amikor idekint vagyok. Lydia kivételével persze.

Kifújtam egy jókora adag füstöt.

- Nem tudtam, hogy ennyire a szíveden viseled az egészségem – feleltem. – Baszki, lehet mindjárt elbőgöm magam a meghatottságtól.

Ezzel szívtam még egy slukkot.

A szemem sarkából láttam, ahogy Hayes az égnek emeli a tekintetét, de őszintén nem tudott érdekelni. Amúgy sem értettem mit oktat ki miután hozzám hasonlóan ugyanúgy füstölt, mint egy kibaszott gyárkémény. Jóllehet, én egy kicsit kezdtem átlépni a határt, miután zsinórban ez már a harmadik volt, mióta arra hivatkozva kijöttem a raktárból, hogy kitisztítom a fejem, de attól még így van. Mondjuk jobban belegondolva, nem ez volt az első jele annak, hogy Hayes valamivel jobban rajtam tartja a szemét, mint eddig. Mostanában mintha mindenhol ott lett volna, ahol én még akkor is, ha épp senki sem kérte, vagy amikor a műszakja épp teljesen máshová küldte volna, de megoldotta, hogy mindig mellettem kössön ki.

Eltekintve az alaptermészetemhez tartozó „én egy független seggfej vagyok" hozzáállásomtól, egy részem talán még hálás volt érte. Csak az a részem jelenleg annyira mélyen volt, hogy esélye sem volt, hogy mindezt szavakba is öntsem neki.

- Komolyan mondom, Luc – rázta meg a fejét. – Nem akarom osztani az észt, de elfüstölöd az agyad is, ha így folytatod. A tüdődről már inkább nem mondok semmit.

- Szerinted minden lehetőségem közül, hogy feldobjam a talpam, pont a dohányzás fog megölni? - színpadiasan az égnek emeltem a tekintetem. - Kérlek, O'Brien. Te is tudod, hogy valószínűleg előbb kapok golyót a szemem közé.

- És ez valószínűleg így is lesz, ha nem szeded össze magad. Méghozzá a saját apád részéről.

- A Don nem szól bele abba, amit csinálok - mondtam. - Miatta ne aggódj.

- Nem is miatta aggódom, hanem miattad. Az támogatom, hogy kitisztítsd a fejed, Lucas, mert anélkül nem fogod tudni végigcsinálni ezt a szart. De te és én pontosan tudjuk, hogy ez – mutatott a kezemben félig leégett cigarettára. – nem megoldás. Legalábbis hosszútávra egészen biztosan nem.

- Mit akarsz tőlem, Hayes? – szúrtam közbe a kérdést, amit nem is olyan rég Lydiának is feltettem.

Még mielőtt esélyt adtam volna, hogy tovább folytassa a zuhanórepülésem következményeinek mélyre menő elemzését, amivel egyébként magam is tökéletesen tisztában voltam.
Ahogy a válasszal is.

- Hogy viselkedj úgy, mint a vezetőnk – talán egy másodperc sem telt, hogy rávágja.

Hümmögtem egy sort.

Végül is, egy részem már várta, mikor lyukadunk ki ide.

- Nem én vagyok a vezetőtök, hanem Liam – közöltem, jóllehet ennél nevetségesebb kijelentésem sem volt még valószínűleg.