War Zone: Enemies

13/2. - Szeress, ha mersz

Think About Us - Little Mix

CLARA

Nem mondanám, hogy akár egy kicsit is meglepetésként ért, hogy – csak úgy, mint a szálloda, illetve a kinti bár – ez a helyiség is ugyanazzal a visszafogott eleganciában tündöklött a fekete és arany színeivel. A pillantásom villámgyorsan végigfuttattam a félhomály uralta falak közt. Az itt-ott elszórt ülőalkalmatosságokkal pont úgy festett, mint a fenti előcsarnok miniatűr változata és még egy saját, kisebb bárral is rendelkezett.
A szoba nagyobb volt, mint először feltételeztem és fogalmam sem volt, mégis milyen céllal jöhetett létre, habár az, hogy ilyen szinten el volt rejtve a kíváncsi szemek elől, adott pár tippet.

- Na, a másik vendéglátónk!

A tekintetem ekkor a közép tájt elhelyezkedő két, egymás szemben lévő kanapéra siklott, ahol a jelenlévők csoportosultak. Lucas, Hayes és Cameron az egyik oldalon, míg Dominic, Gale, Arlo és egy számomra ismeretlen lány a másikon.

- Remélem nem rángattunk el valami fontostól – jegyezte meg a Delov dinasztia jövendőbeli feje, ahogy kimért léptekkel közeledni kezdtem hozzájuk.

Lucas pillantása szinte rögtön megtalálta az enyémet és végigkísért, míg meg nem álltam a kanapé mellett.

- Nem, dehogy – igyekeztem semleges hangot megütni. - Minden rendben?

Cameron szó nélkül felpattant és egy biccentés kíséretében jelezte, hogy foglaljam el a helyét Lucas oldalán.

„Ha velem játszol, Clara, akkor tied a mellettem lévő trón."

Megtartotta a szavát.

- Minden kifogástalan – ha volt is bármi feszültség benne, a mélyzöld tekintet nem engedte láttatni a külvilággal. - Csak hiányoltunk már.

Megfogta a kezem, én pedig, mint egy rongybaba, úgy engedtem, hogy maga mellé ültessen.

- Aha.

Lucas intett valakinek a szoba egyik sarkában, mire pillanatokon belül valaki egy pezsgőspoharat rakott elém a kisasztalra. Minden hezitálás nélkül nyúltam érte és ittam belőle egy kortyot.

Jobban ismertem a körülményeket annál, mint hogy azt feltételezzem, itt próbálnak majd meg drogot rakni az italomba, pláne nem Lucas felügyelete alatt.

- Clara, szeretném bemutatni a húgomat, Alinát – ragadta magához a szót Dominic és a mellette ülő, világosbarna loknikkal megáldott szépség felé fordult. – Gondolom még nem találkoztál Lucas barátnőjével.

Alina Delov pont olyan gyönyörű volt, ahogy azt elképzeltem, ha épp nem még annál is gyönyörűbb. De nem mondhatnám, hogy bármi másra számítottam a családi gének ismeretében, miután eddig minden rokona, akihez szerencsém volt, pont olyan volt, mintha megfestették volna őket.

- Nem volt hozzá szerencsém – a kék szempár olyan hűvös eleganciával tekintett rám, hogy ha nem lett volna bennem alkohol, talán még össze is rezzenek. - Örvendek.

Azonban nem volt lehetőségem elég ideig megfigyelni őt ahhoz, hogy megállapítsam, vajon mennyire gondolta komolyan. De én azért kipréseltem magamból egy halvány mosolyt.

- Úgyszintén.

- Mint mindig, ma is ragyogsz, Clara – Gale Delov leplezetlen érdeklődéssel mért végig.

- Csak óvatosan, Gale – szúrta közbe a mellette ülő Arlo szórakozott hangon. - Még a végén Lucas azt feltételezi, le akarod csapni a kezéről.