Eljegyezve /befejezett/

Férfiak mégis mivel vagytok különbek?/1

December 25

Pár nappal később már indultunk is vissza felé. Az ünnepség elmúlt. A birtok elhagyásával bizonyosodott bennem hogy soha többé nem fogok vissza jönni.

A férfiakba fektetett kicsiny hittem is elpárolgott. Reméltem, hogy nem csak állatok, de rá kellet jönnöm, hogy tévedtem, mivel ők nem többek egy mocskos patkánynál.

Fájdalmat okoznak, semmibe vesznek, megsértenek, elveszik, a jogaidat eltaposnak.

Erre ők mit vártak, hogy nyald ki a seggüket és mikkor kedvük pattan, legyél, nekik egy hely ahová berakhatják, majd fájdalmasan játszadozom, használjon, mint egy baba.

1825

Január 05

Mióta hazaértünk minden kezd a régi megszokásába vissza állni. A megszokott rendjében az estéket nappalok a nappalokat esték váltják.

Éppen egy ásítást próbáltam elfojtani, amikkor egy kő koppanását hallottam meg az ablakomon.

Felkeltem és az ablakhoz siettem.

A hang forrása az fán ült miközben a kezében egy marék kavicsot szorongatott.

Amint meglátott egy halvány mosolyra húzódott a szája, ami rám is rám ragadt.

Tudtam mit akar. szóval szó nélkül cselekedtem.

Kinyitottam az ablakot és hagytam bejöjjön. Amint bent termet rögtön be is csuktam, hiszen nagyon hideg van odakint.

-William.-ejtettem ki a régóta hangoztatott nevet- Rég találkoztunk.

-Annyira hiányoztál Emily.-ölelt meg

Az ölelést nem viszonoztam, nem tudtam akármennyire is a karjaiba hullanék.

Kissé zavartan, de elengedett. Leült az ágyra és a mellette lévő helyett megpaskolta.

Helyett foglaltam.

-Látom meg van még a nyaklánc, amit tőlem kaptál.-próbál témát feldobni

-Igen.

Újra csend telepszik közénk.

-Legközelebb mikkor mentek?

-Soha.-vágom rá talán kicsit gyorsan

-Emlékszel mit mondtam?

-Azt hogy hiányoztam? Fordulok felé

-Igen azt is, de ezt lehet nem mondtam, még de most elmondom. Előttem ne játssz meg magad. Nem kell félned soha tőlem. Lehetsz bárki, akár meg is üthetsz le is ordíthatsz, és én tűrni fogom.-pár másodperc szünetet tart, hogy felfogjam.-Henry mindent elmondott.

-Azt hiszed az a bajom, mert egy férfi máshogy szólt hozzám?-nevetek fel kínosan

-Bántani akart.

Lassan a régi emlékek újra felszínre törnek, és a sebek felszakadnak. Érzem, nem tudom sokáig tartani magamat.

-Will.-suttogom-.-de a szavak nem jönnek

-Emily mi történt?-szól lágyan

-Nem fogok kifaggatni.-mondom, de tudom, hazudok, hiszen már a könnyim folynak

-Tudom erős vagy. De előttem nem kell annak lenned.

Ennyi volt megtört vége. A könnyim utat törtek és az arcomat eláztatták.

William szorosan magához húzott és halkan édes szavakat a fülembe suttogott.

Miután sikerült megnyugodnom mindent elmeséltem neki. A legnagyobb meglepetésemre nem volt rám mérgess.

-Hogy az a.-mérgeskedett

Nem tudtam nem nevetni, ahogy fel alá járkálva pufog magában.

-Will. Üljél már vissza, már semmit nem tehetsz.

-De ha ott lettem volna.-ragadja meg a kezemet.-Már rég nem élne az az ember.

-Tudom.-mosolygok rá

Az ágyon hanyatt vettem magamat.

-Will. Lehet egy kérdésem?

-Mond.

-Miért bántok így a nőkkel?

-Jaj... Emily.-sóhajt fel.-Talán lehet azért meg féltékenyek vagyunk. Hisz olyan szépek vagytok, okosak. Ez egy dicsekvés szerintem kinek lesz a legszebbje, hiszen ha az emberek nézik, őket úgyse az eszüket látják meg először. Ez már régóta így van és lassan a férfiak is elfelejtik nézni a feleségük eszét.

-Te más vagy.

-Mert én nem vagyok olyan, mint ők, de te sem mondhatod azt, hogy minta nő vagy.

-Nem vagyok az?-ülök fel sértődötten

-Nem te veled hasonlóval még soha nem találkoztam.-hajol közelebb és kezét az arcomra fektette

-Miért én mi vagyok?

-Egyedi.

Lassan odahajolt és egy hosszú csókot nyomott a számra.

-----

A reggeli fények ébresztettek. Mégis mikkor aludtam el?

Lassan amint a szemem hozzászokik a reggel első fénysugaraihoz rögtön a rajtam lévő kézen állapodik meg. Ez kié?-fordul meg a fejemben a kérdés.

Válaszul csak megfordultam, hogy lássam a tulajdonosát.

William feküdt mellettem halkan szuszogott miközben édes álmát aludta. A napfény csak úgy csillogott a haján.

De várjunk, már csak reggel van? Ami nem mást jelent, hogy a dadám mindjárt jön készülődtetni, és ha meglátja Williamt.

Amint tudatosult bennem az egész rögtön felültem és ezzel a hirtelen mozdulatommal őt is sikerült felkeltenem.

-Mi történt?-kérdezi álmosan

Hangja egy kissé rekedt és még komás. Olyan édes a reggeli álmosság homályban.

-Ébredj.-simítom végig a haját.-A dadám mindjárt jön, szóval menj haza.-mondom nyugodtan

-Mi?-tér észhez ő is a tények hallatán.- Mégis mikkor aludtam el?

-Nem tudom.

Felállt és az ablakhoz sietett és már nyitja is ki.

-El akartam mondani valamit, de tegnap nem tudtam, ahogy most se.

-Akkor holnap?-ajánlom fel

-Akkor már késő lesz.

Késő? Talán beteg?

-William mond, hogy nem halsz meg.

-Nem fogok, megnyugodhatsz.

„Kocc" „Kocc"

A dadám az biztos.

-Egy pillanat.-ordítom ki

-Ma gyere a térre, amikkor a nap a legmagasabbon lesz. Meg kereslek csak.-mondani akart valamit, de már tudta nincs idő

Lendületet vett és elrugaszkodott az ablakból.