Eljegyezve /befejezett/

Szükség /2

A kés amint asztalhoz ért a hangja a fahasadáshoz volt hasonló.

A hagyma karikák az asztalra hulltak.

-Oké. Még egy.-suttogtam

Miután végeztem az egész hagymával a szemem már könnyekben állt, mert annyira csípős ez a növény, de én megbirkóztam vele.

Csak kettő ujjamat vágtam el, amit a hagyma még mindig csípett. De én nem adom fel.

A következő lépés elővenni egy nagy tálat, hogy mindent belerakjak. A tökéletes tál a polc legtetején volt.

Talán ha felállok, székre eltudom érni.

Kihúztam az asztal alól egy ülőkét. Felmásztam rá és neki álltam a nyújtózkodásnak. Ráléptem szekrényre is hátha úgy jobban elérem.

Már csak pár centi kellet volna, amikor...

Ez egész elkezdett mozogni dőlt a szekrény.

Szerencsére a reflexeim jók amint észre vettem, hogy a már nem sokáig vagyok még a szekrényen, mert mindjárt alatta leszek leugrottam róla.

Az egyik lábam belső felére érkeztem, ami nagyon nagy fájdalommal járt. Beleharaptam az ajkamba nehogy felsikítsak a fájdalomtól.

-Mi lehet ez?

-Hallottad te is?

Ezek csak az őrök lehetnek. Sietnem kell, nehogy észre vegyenek.

Amilyen gyorsan csak tudtam a fájdalommal nem törődve szaladtam a lépcsőn néhol megbotolva. A szobámba amint felértem becsuktam az ajtót és a takaróim közzé bújtam.

Nem sokára az ajtó már nyílt is.

-A kisasszony alszik.-suttogja Mary.-látják nem ő volt.

Az ajtóm ismét becsukódott.

Felültem az ágyamba és ledobtam magamról a cipőket.

Kezeimmel a fájós lábamat kezdtem el masszírozni hátha jobb lesz. Jól is gondoltam jobb lett.

Befeküdtem az ágyba és álomra csuktam a szemeimet.

Már a szakács dolgát eltudom végezni szóval már most függetlenebb vagyok. Lassan de a végén egészen az leszek.

„kocc" „kocc"

Mi lehet ez?

A szemeim azonnal kipattantak és a hang irányába, vagyis az ablak felé szegeződtek.

Apró kövek repkedtek fel.

Kinyitottam az ablakot, de túl korán, hiszen egy kő arcon talált.

-Ahh.-horkanok fel

Kezemet a homlokomra tapasztom ahol a kő eltalált. Ez holnapra szép piros foltot hagy.

Az ablakon kihajolva kinéztem vajon kilett az, aki éjközepén dobál. De senkit sem láttam.

-Hé. itt vagyok.-szól valaki a bokorból

-Gyere, ki nem látlak.

Amint az alak kilép sikerült megbizonyosodnom róla hogy ő William.

-Mégis mit akarsz?-kérdezem mérgesen

-Gyere, le beszélnünk kell.

-Nem tudok.

-Miért nem?

-A lábam fáj, nem akarom meg erőltetni.

-Várj. Mindjárt fel megyek.