Eljegyezve /befejezett/

3 nap

Miután kiderült, hogy minden rendben lesz a kicsivel lassan az utazáshoz készülődtünk. A dolgok pár hét múlva felgyorsultak így nem sok időm maradt gondolkodni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már pakolászunk be a kocsiba.

Egymagam pakoltam be magamnak minden holmit beraktam, amit akartam. Viszont mindenképpen akartam itt hagyni ruhákat és ékszereket, arany ékszereket. Bent a szekrényben hagytam ezeket a dolgokat. Melléjük beraktam még egy kis levelet is.

Nathalie és én könnyes szemekkel ölelkeztünk egymástól. Tudtok, hogy kevés esély van arra, hogy újra látjuk egymást.

-Nathalie.-toltam el magamtól

Barna szemei a könnyektől csillogtak.

-Tudok melyik szekrénybe voltak a ruháim. Igaz?

-Igen tudom az ablakkal szembeniben.

-Hagytam neked ott egy kis ajándékot. Mind a tiéd. Remélem, te boldog ügy érdekében veheted fel.-mondtam az esküvői ruhára értve, amit titokban hoztam el

Nathalie még mindig kapcsolatban van azzal a férfival, és ahogyan meséli, nagyon jól kijönnek együtt.

Egy utolsó ölelés után felültem Henry mellé.

-Vigyázz magadra.-mondtam neki

-Te pedig légy boldog.

Henry a kantárt megrántotta és a kocsi elindult. Lassan elhagytuk a házat és kiértünk az útra. Én végig a táját figyeltem.

Fejemre húztam a kalapomat, hogy lehetőleg senki se ismerjen fel. Bár nem mintha keresne is valaki. Johnson azóta egyszer elküldte egy szolgálót megkérdezni láttak-e persze Nathalie elküldte őt. Komolyan egy küldöttet küld maga helyett? Ennyire se érdekli?

Yaris új szüleivel azóta találkoztam. A bűntudat gyötört, de amint bementem abba a kis házba pontosan ugyanolyan családias hely volt számomra, mint amikkor Henryék házába jöttem be. Mind a két szülő nagyon kedves és aranyos. Szegények és csak egy kisfiúk van az előző gyerekük meghalt valamiféle betegségben. A pénzük azért fogyott el mivel pár éve rossz termés volt, de már vissza fizetek a kiadásokat és lassan kezdenek visszaállni a régi időszakba. Biztos vagyok benne, hogy Yaris jó helyen van. Ezek mellett Henry elég jóba van, az apával sokszor találkoznak, ő majd rajta fogja a szemét tartani a kicsin.

A szél épphogy csak fújdogált. A lovak pata dobogássá ritmust vitt az útba.

A terv szerint olyan három óra kocsikázás után megállunk pihenni majd megint három óra utazás. Ez után egy városban megállunk. Ha ezt a tempót tartjuk, akkor a harmadik éjszakát már ott tölthetjük Williamhez közeli városban.

Olyan hirtelen történik ez az egész. Már csak pár nap és látni fogom őt.

Az út iszonyatosan unalmas. Henry nem igazán keresi a társaságomat ezek mellett az útra és a lovakra figyel, hogy minden rendben.

Az első éjszaka elérkezett.

Az összes holmit felvittük szerencsére nem lett sok pakolva. Megvacsoráztunk majd mind a ketten a külön szobánkba aludni készültünk.

A szoba nagyon hasonló volt ahhoz ahol egykor még Williammel voltam pár napig. Csak ez most sokkal kisebb és a elég vékonyak a falak. A lenti mulatozásból mindent lehet hallani. Még azt is, ahogyan a kocsmáros éneklik a szólamot a rekedt hangján, ami után minden részeg elkezdni énekelni vele együtt a zenét.

Nem voltam fáradt fizikailag. De szellemileg eléggé lefáradtam. Egésznap izgultam és vártam mi lesz ezek mellett végig figyeltem a tájat.

Befeküdtem az egyszemélyes ágyamba és beburkolództam a takaró alá. Igaz, hogy tavasz van és már a hó is eltűnt, de attól még hidegek az esték.

Másnap reggel hangos kopogás ébresztett fel. Elsőre megijedtem, de amint meghallottam Henry hangját rögtön megnyugodtam. Ő sokkal korábban kelt, mint én. Türelmetlenül várakozott az ajtóm előtt, amíg készen nem lettem.

Felnyaláboltuk a holmikat és le vittük. Út közben elhaladtunk a kocsmai rész mellett ahonnan büdös alkohol szag jött. Ezek után ismét útnak indultunk a kocsival.

-Hogy aludtál?-kérdezi

-Jó puha volt a takaró, de még mindig álmos vagyok.

-Én korábban keltem, mint te és nem vagyok álmos. Ez hogy lehet?

-Biztosan, valami varázsszert használtál.

-Persze.-nevetett fel

Az út további részében már sokkal jobb hangulat uralkodott a fáradtságom is elmúlt.

A nappalból gyorsan éjszaka lett.

Amint elhagytuk az országhatárt még izgatottabb lettem, mint az gondoltam volna. Alig bírtam nyugodt maradni. Nem akartam megállni estére legszívesebben tovább mentem volna, de Henry maradásra kötelezett.

-Tessék, idd ezt meg.-adott a kezembe a korsót a szobába

-Mi ez?-kérdezem, de a szaga rögtön elárulja mi ez

-Gondoltam utolsó közös esténkre koccinthatnánk.

Halványan elmosolyodtam és bólintottam.

-Akkor történjék minden rendben az elkövetkező években.-emelte meg a poharat

Én is úgy tettem, ahogyan ő. Össze koccintottuk őket. Belekóstoltam és meglehetősen erős volt, ittam belőle egy kortyot Henry kedvéért.

-Tövig idd meg csak akkor vállik valóra.

Meglepett szemekkel figyeltem Henry üres korsóját így tehát én is kiittam az enyémet. Össze facsarodott képpel elfordulta. Henry csak egy nagyot nevetett.

Éreztem, ahogyan az ital után belül valami melegség feleség jár át.

-Van még egy dolog. Ez olyan búcsú ajándék.

-Nem akarok többet inni.-jelentettem ki

-Erre felé elég sok egyéjszakára felkérhető nő van. –mondta

Furán rá néztem. Ez komolyan beszél?

-Tudod Henry. Én nem vonzódok a nőkhöz.

-Tudom ezért is kértem magamnak egyet. De most ha kettőt kérek akciósabb ezért neked is kértem.

-Kifizettem, ha ennyire zavar a pénz.-nevetek fel kínosan

-Voltak férfiak is. Neked az kértem direkt barna szeműt kerestem.

-Nem kell.

-Már itt van az ajtó előtt. Legalább beszélgess vele.

-Komolyan? Rendben.- adtam be a derekamat

Felállt az ágyról és elvette a kezemből a poharakat.

-Csukd be a szemed addig. Itt hagylak, vele tudod ő egy kicsit félink légy tekintettel rá ne vesd rá magad.

-Miért vetném rá magam?

-Csak csukd be a szemed majd.

Közelebb jött és szorosan magához húzott.

-Nagyon vigyázz magadra.-mondta mintha búcsúzni akarna.-Na de most már itt hagylak, légy jó.

Én is visszaöleltem majd amint elengedett úgy tettem, ahogyan kért. Kiültem az ágy szélére és unottan becsuktam a szemem.

Halottam, ahogyan az ajtó kinyitódig. Valaki belép, rajta és ismét becsukódik. Henry már nem volt a szobában már csak az az idegen ember volt bent.

-Figyelj én komolyan nem akartam ezt. Ha szeretnéd, beszélgethetünk, de oda adom a pénzt is ha kéred.-mondtam, de semmi válasz nem jött

-Kinyithatom a szemem?-kérdeztem, mert már kezdtem kínosan érezni magam

-Igen.-szólt

A hang egyenesen a szívemig hatolt és rögtön kipattantak a szemeim.