Eljegyezve /befejezett/

Szeleburdi

Fél éve egyetlen egy levelet kaptam Willtől. Akkor küldhette, talán amikkor egy hét eltelt a távozása után, tudatni akarta, hogy minden rendben és biztosságban meg érkezett a rokonaihoz. Gondolkodtam írjak neki egy levelet, de semmiről nem tudnék írni, hiszen nem történt semmi, arról meg hogy hiányzik, felesleges papírt pazarolni.

Ma apám azt mondta szeretne velem beszélni kint egy séta közben. Sejtésem sincs, mit akar mondani, hiszen az elmúlt hónapokban a könyveim között meghúztam magamat. Talán a házasságomról, amiről még nem is tudok, szeretne beavatni, hogy ne csak egyik nap azt, mondja „Emily öltözz, ma ugyanis megfogsz esküdni".

Felvettem egy szép sárga szoknyát és lesiettem az udvarra. A kezem izzadságtól csöpögött, hiszen én nem szoktam apámmal beszélgetni.

Mire kiértem ő már a korlátnak támaszkodott. Amint mellé értem karon fogott és el is indultunk sétálni.

Mi nem vagyunk olyan átlagos apa és lánya páros. Mi a király és az örököse páros vagyunk, csak a vér köt össze minket.

Elkezdett mindenféle hülyeségről magyarázni út közben hogy régen beszéltünk... stb.

„Hát persze hogy régen beszéltünk, ha hozzám se szólsz, csak parancsolgatsz."

De nem tartott sokáig, hiszen a lényegre is tért.

-Emily most nyáron Sara nénikédhez fogsz költözni egy időre.

-Mégis mi okból?

-Szeretném, hogy mire eljönne az esküvőd nem lenné ennyire szeleburdi.

„Szeleburdi? Élni sem szabad, csak a bábút játszani?"

-Még nincs is házastársas, mégis milyen esküvőre kellene akkor készülnöm?

-Már van számodra egy élettárs, akit választottam.

Választott. Helyettem döntött ezt eddig is tudtam, de a saját szájából hallani még rosszabb.

-Elmehetek?-kérdezzem mérgesén

-Mindent megértettél? Előre elmondom mielőtt találgatni kezednél a döntésem végleges és nem tervezem megváltoztatni.

-Igen, mindent értettem.

Elengedett és elkezdett vissza fele menni a házhoz.

A szoknyát sarkát megemelve mérgesen egy fához sétáltam. Minden erőmet össze gyűjtve belevágtam a fába.

Az igazat megvallva nagyon fájt a kezem utána, de ez még elviselhető a szívem mélyén tomboló haraghoz képest.

A haragomat a fába fejtettem ki ameddig fel nem szakadt a kezemen a bőr és a vér lassan elkezdett kiszivárogni a nyíláson keresztül, lassan szépen csordogált, mint a szememből a könny.

-Nem akartalak bántani.-mondom a fának

Néha úgy érzem, kezdek bekattanni a fáknak és virágoknak öntöm ki a szívemet vagy a haragomat.

Mire visszaértem a szobámba már hatalmas bőröndök sorakoztak az ajtóm előtt.

Pár szobalány felkapta a fejét, amikor berontottam viszont rögtön vissza is tértek a munkájukhoz. Mary éppen az egyik ruhámat hajtogatta.

-Mégis mi folyik itt?-kérdezem felháborodva Marytől

-Apád azt parancsolja, pakoljunk össze mivel ma fogunk indulni.

-Ma?

-Igen szóval készülődjön ön is, hiszen nem sokkára indulunk.

-Jaj de jó, pont erre vágytam.-kullogom az orrom alá

-Tetszett mondani valamit?

-Csak azt, hogy nagyon örülök neki, hogy ilyen hamar indulhatunk.

-Az apjának köszönje ne nekem

-----

Felpakolva neki indultunk a hosszú útra. Csak a dadám és még pár szolga tart velem, apám otthon marad.

Egy nagyon hosszú utazásnak nézünk előre...