Eljegyezve /befejezett/

Yaris

Kezemben fogtam az kislányomat. Olyan kicsi volt és törékeny. Testét még a vér és mindenféle nyálka borította, de engem nem érdekelt látni akartam nem tudtam várni.

-Isten hozott Yaris.-köszönök neki lágyan

Hatalmas barna szemei rám néztek nekem pedig rögvest könnyeim útnak eredtek.

-Emily pihenj egy kicsit. Mi addig a babát ellátjuk.

-Vigyázni fogsz rá? Mi lesz Johnsonnal?-kérdezem ijedten és még közelebb szorítom magamhoz

-Itt van, Henry ő megvédi, ha kell. Mind a ketten ott leszünk, mellette egy percre se tévesszük szemelől.

-Rendben.-mentem bele a dologba

-Te addig először is szedd rendbe magadatt segítek addig Henry lesz a babával. Utána magadra hagyunk, hogy aludj.

-Amint Yaris rendbe lesz, téve rögtön vissza hoznátok?-kérdezem

-Rendben rögtön visszahozzuk.

Nathalie kivette a kezemből a babát és átadta a bábának. Aki rögvest ki is ment vele a szobából közvetlen utána Henry sétált a nyomába.

Üresnek éreztem magam nélküle a kezeim között. Testem viszont teljesen gyenge volt bármiféle mozgáshoz is.

Nathalie ahogyan mondta segített nekem rendbe szedni magam. A fürdéstől kezdve az öltözködésnél itt volt mellettem. Nagyon hálás vagyok neki.

Végül olyan három óra elteltével ismét a kezemben tartottam Yarist, aki csendesen aludt az új takarójában.

Én az ágyban ültem Nathalie mellett, Henry egy közeli széken foglalt helyett.

-Olyan édes.-hajolt közelebb Nathalie

Végig simítottam a fejét ahol már meredeztek a pici barna göndör fürtök.

-Most mi lesz?-kérdezi Henry

-Indulnotok még korai. Emilyinek erőt kell még gyűjtenie.-szól Nathalie

-Igen kell, egy jó hét mire helyre jövök.

-Johnson?-kérdezi, Henry- Vele mi van?

-Nem tudhatja meg, hogy egy kislány. Mellékesen nem fogom hagyni, hogy akár egy ujjal is hozzá érjen. Látni úgyis fogja, de ha meg tehetném, elrejteném a szeme elől.

-Hol van most?

-Üzleti ügyben nincs itt. Holnap este fog jönni.

-Akkor van még időnk.

-Mire?

-Arra, hogy hozzánk átköltözzetek.

-Hogy mi?-kérdezem döbbenten

-Igaza van. Az lenne a legjobb, ha arra az időre hozzánk költöznétek. Egy hét biztosan nem lesz elég.- szól Nathalie

-Ma este itt maradsz vele?-szól Henry

-Igen, persze.

-Akkor holnap reggel jövök és átköltöztök hozzánk. Addig otthon előkészülök egy kicsit.

-Hé, nekem nincs beleszólásom?-szólok fel én is

-Nincs.-vágják rá egyszerre

Henry felkelt és mielőtt kiment volt még egy pillanatra visszaszólt a húgához.

-Vigyázz rá.

Miután kiment Nathalie felé fordultam.

-Komolyan ilyet nem kérhetek tőletek. El leszek itt én, már így is sokkal tartozok.