Eljegyezve /befejezett/

Bolberry /1

A házhoz megérkezve a nénikém már nagy örömmel várt az ajtó előtt, de amint kiszálltam és meglátta az én arcomon lévő kifejezést rögtön eltűnt az ő arcáról is a mosoly.

-Gyertek, Andrew beviszi a csomagjaitokat. Remélem, kellemesen utaztattok.

-Ahw... ne is mondja Sara nagyon fárasztó utunk volt.-panaszkodik Mary a dadám, aki mellesleg egész úton csak kötögetett

-Jaj, hogy én erre nem is gondoltam. Milyen figyelmetlen vagyok. Allison kisérje őket a szobájukba.

-Igenis asszonyom.-hajol, meg a szolgáló- Kérem, kövessetek.

-Köszönjük a figyelmességedet Sarah.

A szoknyámat megemelve útnak indultam az ismerős helyen, amit a rossz emlékek töltöttek meg. Minden falból mintha a fájdalmam csöpögni kicsiny tócsákba.

A levegő vétel nehezebb az, mint szokott, viszont tűrni kell, ha ez van. Tűrni kell, mivel ez marad.

A szobába beérve az első dolgom volt a hatalmas udvarra néző ablakok szélesre tárása. Amint a levegő beáramlott megcsapott a fenyők illata, amik az udvaron túl ágaskodtak.

Sokat tudnának mesélni mégis, hallgatnak, kivágják, őket mégsem sikítoznak, össze darabolják, majd a bőrét letépik, de ők tűrnek.

Június 25.

Másnap a nénikém reggel közölte velem, hogy szeretne jobban megismerni ezért teázni fogunk.

Nem igazán hiszem, hogy van értelme, de sokkal jobb idő elütés, mint Maryvel valamiféle hímzés mintákat hímezni. Az ujjaim már egészen kezdenek megkeményedni a sok tűszúrás miatt.

Felvettem egy szép sárga szoknyát és indultam is Maryvel a teázásra. A nénikém már kint üldögélt a teraszon a fehér székben ahonnan tökéletes kilátás nyílt a tájra. Mellette még egy szék foglalt helyett, amit nem igazán értettem, hiszen Mary is velem van, de gondolom ez valami itteni szokás.

-Emily nagyon szép a szoknyát.-köszönt amint meglát

-Köszönöm szépen nénikém.

-Oh... foglalj csak helyett.

Leültem a mellette lévő fehér székbe. Ahonnan én is szemlélhettem a csodás kilátást.

-Dadus maga elmehet, hiszen nem önnel akarok most beszélgetni, hanem az Emilyvel.

-Ahogy óhajtja.-hajolt meg Mary és be is ment

-Emily hogy vagy?-hajolt előre és a könyökére könyökölt

A hangja közömbös volt, eddig mindig csak hivatalosan és udvariasan szólt hozom most viszont teljesen már, hogy.

-Köszönöm nénikém nagyon jól. Ön hogy tetszik lenni?

-Emily nem akarom, hogy ezt a pár évet, amit itt töltetsz ilyen feszengve kelljen eltölteni, kérlek, hívj Sarának és nem kell tegezned. Viszont apád előtt nehogy így merj szólítani.-neveti el magát

-Akkor Sara.-ejtem ki furán, hiszen eddig több éven ét magáztam.-Mégis miért akarod, hogy tegezzelek?

-Mert, magamat látom benned. Én is ilyen és összezavarodott voltam ennyi idősen. Nekem nem volt senkim se, akire támaszkodhattam volna, de én szeretnék neked itt lenni.

-Köszönöm.-mondom rekedt hangom

Csak ez jött ki a torkomon a meglepettség miatt. Vajon tényleg megbízhatok benne vagy csak apámnak akar árulkodni?

-Hallottam férjhez adtak Charles Johnsonhoz. Nagyon fiatal vagy még hogy egy ilyen idős és mogorva emberhez hozzá adjanak. Beszéltél már vele?

-Nem.

-Tudod engemet is ilyen idősen adtak férjhez, de akihez adtak az már olyan öreg volt azt se tudta kihez adják hozzá. Nem sokáig voltam vele, hiszen gyorsan elhalálozott, viszont mivel nem lehettem egymagam ezért hozzá adták más valakihez, de ez egy hosszú történet-neveti, el magát ismét- Apád azt szeretné, ha felkészítenélek a házasság és a gyerek nevelés rejtelmeibe. Most négyszemközt vagyunk, ezért megkérdezem, szeretnél hozzá menni?

Nem tudtam mit mondani eddig még senki sem kérdezte a családból meg a véleményemet eddig senki.

-Nem.-ejtem ki félve a szavakat

Nénikém vagy Sara száját egy hatalmas sóhaj hagyta el.

-De hozzá kell menned, tudod nincs választásod.

-Tudom.-mondom miközben a haragomat és a szomorúságomat próbálom elfedni.

-Ne bánkódj. Nézz a jó oldalát lesz 2 édes kis gyereked.

-Hogy érted?

-Charlesnak van két gyereke egy lány és egy fiú mivel hozzá mész ők a tieid is lesznek.

-Mennyi idősek?

-Az egyik, ha jól tudom nálad olyan egy vagy kettő évvel idősebb, a másik olyan nyolc lehet.

Szóval lesz kettő mostoha gyerekem, akikkel még soha sem találkoztam. Minden ember pontosan ilyen dologról álmodhat.

A teát szürcsölgetve teljesen elterelődött a téma a házasságomról, amit már lassan kezdek elfogadni akár mennyire sem akarom.

Sara sokkal kedvesebb, mint gondoltam, hiszen nem több mint 35 éves viszont jócskán többnek nézz ki.

Mesélt a leendő férjemről miszerint ő nem tartja sokra, ahogy az apámat se. Szépen lehordta őket a hátuk mögött mondjuk azt már régóta tudtam, hogy nem szívleli őket, de hogy ennyire azt nem.

-----