Eljegyezve /befejezett/

Séta a fájdalomban

Elindultunk fel a lépcsőkön jobbra és végül egy hatalmas ajtó előtt megálltunk.

Az ajtót kinyitotta előttem én meg reszkető lábakkal beléptem. Amint már a küszöbön túl voltam az ajtók hirtelen becsukódtak ezzel még a vissza fordulás lehetőségét is megakadályozták.

A szobába egy hatalmas francia ágy volt, amin Johnson feküdt teljesen meztelenül csak egy takaró takarta el az intim részét, mellette pedig egy szolgáló állt. Felém pillantott, majd elmosolyodott, aminek köszönhetően undoritó fogai felvillantak. A takaró alól szerencsére semmi nem látszott ki viszont szőrös mellkasa és hatalmas hasa tisztán látszott.

-Vetkőztesd le.-szólt a szolgának

Hátrálni kezdtem, de a lány erősen meg ragadott és elkezdte le szedni a ruháimat

Menekülni akartam, de nem tudtam. Könnyeim lassan felszínre törtek.

-Remélem, a boldogság miatt sírsz.-mondja Johnson

-Igen, annyira boldog vagyok, hogy veled lehetek.-mondom erőltetve, hogy ne csak a szaggatott légvételemet lehessen hallani

Egyre több ruha kerül a földre, míg végül az egész testemről eltűnik minden ruha. Színtiszta meztelen állok a szoba közepén.

Szégyen érzett kerülget, hogy ilyen helyzetben vagyok.

-Ki mehetsz.-szól a szolgálónak

Gyors léptekkel elhagyja a szobát. Szó szerint úgy nézz, ki mintha menekülne, bárcsak én is meg tehetném.

-Gyere csak ide.-mutat maga elé.

Miközben lesütött fejjel oda sétálok, eléje ő eközben kifele ül.

Megálltam előtte. Kezeit a derekamra, amitől a hideg kiráz, közelebb húz magához.

-Fordulj.-parancsolja és én engedelmesen követem

Újra szembe kerültem vele. Keze a lábaim közé került és simogatja a combom belső részét. Érintése fájdalmas. Ahogy hozzám ér, ahol hozzám ér rajta hagyja az érintését és ezt én sohasem fogom tudni lemosni.

-Szeretsz igaz?-kérdezi

-Persze mindennél jobban.

Egy önelégült mosoly került a képére.

-Ha szeretsz, akkor mosolyogj.

Egy mosolyt erőltettem az arcomra. Sokkal nehezebb mosolyogni, mint gondoltam, inkább állok előtte meztelen.

-Állj négykézlán az ágyra.-parancsol ismételten, és én ismételten követem a parancsát

A fájdalmam a vér és a könnyim között heverek az ágyon. Ismét magam vagyok a bajaimmal.

Johnson miután lefeküdt velem kiment a szóbából mondván ő ne fog a fájdalmas nyögéseim mellett aludni a „piszokban".

Alul ismételten lüktet mindenem. Azt hittem szétfogok szakadni olyan erősen és mélyen csinálta. A fájdalom még tűrhető is, de az érintése és a szégyen, amit rajtam hagyott lemoshatatlan.

Egyre jobban fázok, de nincsen semmi energiám a takaró után nyúlni. Prostinak érzem magamat csak egy menet voltam, még annyit sem érdemellek, meg hogy egy retkes takaróval megszánjanak.

A fejem alatti párnát magamhoz szorítottam és próbáltam valahogy össze szedni magamat. Jelen pillanatban még a síráshoz sincs erőm.

Szememmel egy darabig a kinti sötétséget figyeltem. De ez is túl fárasztónak minősült szóval inkább becsuktam a szemem.