Eljegyezve /befejezett/

Ne sírj

-Rendben.-egyeztem bele

Ha itt marad, biztosan ráfogják venni, hogy esküdjön, még ha el is szökne, akkor is megtalálnák, hiszen az apám elől senki sem tud elbújni. Minél korábban indul annál jobb. Télen nehéz a közlekedés és szállást találni is rosszabb. Én nekem viszont itt kell maradnom mivel ez a legbiztonságosabb.

William furcsán nézett rám nem ezt a választ várta

-Hova akarsz majd menni? Van már konkrét úti irány?

-Belgiumban valami kis falu lenne a tökéletes hely.

Egy újabb hangos tüsszentés hagyta el a számat.

-Nem mehetnénk inkább be?-kérdezem mosolyogva

-De, persze.

A ház első bejáratához sietünk. Óvatosan lenyomtam a kilincset és lassan benyitottam, szerencsére semmilyen fény nem égett szóval már aludt mindenki. Bent, sokkalta de sokkalta melegebb volt, mint kint. Felmentünk a lépcsőn majd William szobájába mentünk. Az ajtót magunkra csuktuk. Én felkaptam a kezembe eső első meleg plédet és magam köré csavartam. Befészkeltem magamat az ágy sarkába William beakart ülni mögém, de én mindenképpen azt akartam velem szembe üljön, hogy láthassam az arcát.

-Szóval Belgium?

-Igen az a terv.

-Mikkor indulnál?

-Pár nap és indulni kell. A legjobb az lenne, ha most indulnék, de nem akarlak még itt hagyni olyan hosszú időre. Szóval holnap fogok.

Halványan elmosolyodtam.

-Utána?

-Még nem tudom, hogyan fog alakulni a helyzetem. Mindenképpen tudatni fogom az állapotomat. A levelet nem neked fogom küldeni hanem Nathalie fogja megkapni.

-Ez egy jó ötlet. Tegyük, fel minden jól megy ott kint. Velem mi lesz?-kérdezem halkan

-Amint a tél elmúlt és a kisgyermek is megszületett te fogod eldönteni mikkor, indulsz. Ha rosszul érzed, magad vagy netán a kicsi beteg el ne merj indulni. Csak akkor gyere, ha stabil az egészségetek.

-Hogy fogok eltalálni oda?

-Henry veled megy. Elfog kísérni a határig ahol én, fogok rátok várni.

Megkönnyebbülés áthatott. Már volt egy mondhatni kész tervünk, ami még biztosan változni fog, de már elkezdődött az indulás. A szemeim megteltek könnyel. Oda másztam Williamhez és szorosan magamhoz öleltem.

-Nagyon fogsz hiányozni, de abban biztos lehetsz mindent meg teszek.

-Nekem még jobban fogsz.-puszilt bele a hajamba-Tudod mi csinálj, ha magányos vagy?

-Na, mit?

-Nézz fel a holdra. Gondolj arra, hogy most én is ugyanazt a holdat nézzem.

-Lehet, távol leszünk, de a szíveink sosem fognak elválni.

-Kibírtuk az a négy évet, egy esküvőt, a mostohaanyám lettél, de mégis itt vagy a karjaim között.

Elnevettem magamat.

Mosolyogva távolabb toltam magam tőle. Kezemmel végig simítottam arcát és mélyen belenéztem aranybarna szemeibe. Szemei nyugalmat és biztonságot árasztottak mélyen magába szívtak.

Közelebb hajoltam össze érintettem a homlokunkat, de a szemkontaktust végig fenttartottam.

-Ígérj meg nekem valamit.