Eljegyezve /befejezett/

Angliai tanítás /1

1824 December 5

Ahogy az első hó le hullott William nem jelentkezett. Utoljára pár napja mászhatott át az ablakomon most viszont csak a hideg szél fúj be rajta.

Elfogok menni ma látogatóba a nagynénémhez, aki egy angliai birtokon él, viszont oda már nem jön velem. De, meg mondta vigyázni fog rám, csak még nem jöttem rá hogyan is akar.

Úgy terveztük, hogy még a tél beköszönte előtt útnak indulunk, de az idő nem várt ránk.

Az utolsó bőröndöket mindjárt fel rakja a hintóra.

-Emily kisasszony!-szólít a kocsis

-Indulok.

Még egyet húztam a kötőmön, de mielőtt még elhagytam a szobát egyszer még körbe néztem, és minden emléket végig gondoltam.

Most először megyek el hosszabb távra, mivel eddig mindig a nagynéném jött, de a gróf beteg lett és így nem tudnak el jönni.

Gyorsan visszakaptam a fejemet a kocsis újabb kiáltására, és már sietve is lépkedte lefele a lépcsőkön.

Kint a kocsi már nyitva állt rám várt mindenki.

-Legközelebb lehetnél gyorsabb.-szól mélyen hangon apám, amitől a hideg kirázott

-Igen, apám sajnálom, amiért késleltetnem kellett az útját.-hajolok meg

Csak bólintott egyet.

Felléptem a kocsi lépcsőire és helyett foglaltam az üléseken.

Kezeimet az ölembe helyeztem és próbáltam elrejteni a remegő kezeimet.

-Máskor lehetnél egy kicsit gyorsabb kisasszony mindenki csak a te érkezésed várta.-szólt a tanítóm

-Sajnálom.

-Nem is tudom, milyen hercegnő lehet így belőled.

Milyen? Mégis milyen? Én nekem nem kell a trón, ha kellene, akkor se lehetne, az enyém a nővéreim fiai lennének az örökösök.

Elkellet számolnom háromig hogy a szavak fel ne, törjenek belőlem a lenéző modorra miatt.

„Kocc" „kocc"

Már előre tudom, hogy a fejem pár napon keresztül zengeni fog.

„kocc" „kocc"

A kötőtök csattanása nem szokatlan hang, de az ember mennél többször hallja annál zavaród.

-Elhoztam a hímzésedet tudod folytatni.

-Ohh. Nagyon kedves öntől.

Lehajolt a földre és a bőrtáskája mélyére nyúlt majd a hímzésemet kihúzta. Kinyújtotta és a kezembe adta.

Még csak félig kész a rózsa minta, amit bele fogok hímezni, már egy ideje dolgozom, rajta de szerintem az utón befejezem.

Kezembe vettem a tűt és nekiálltam a piros anyag befűzésének.

Egy hét és talán már a tengeren leszünk, útban Angliába.

December 20.

Már szinte érezni lehet angliai földeknek illatát. Olyan közel vagyunk a nagynénimhez, mint a katolikus ünnephez.

Pár nap múlva pontosan 4 nap múltál Krisztus születését kell ünnepelnünk. Én mindenki vallását tartom egy kicsit szóval ezt is.

Az útunk közepette semmi izgalmas nem történt. Bár, titokban reméltem, hogy valamilyen banditák megtámadnak.