Eljegyezve /befejezett/

Bolberry /3

Az egész egy hatalmas dráma minden 1800 szeptember 14.-én kezdődött.

A király II. Robert volt már lassan az idő lepergett előtte. Mindenki tudta, hogy csakis a kettő nemesi család közül lehet valaki az új uralkodó.

Ezután a király egy harc versenyt rendelt el a kettő család között és kimondta, hogy aki a nyertes lesz azé lesz a trón, mindkettő család vállalta is a versengést, viszont a Johnson családnak rá kellet jönnie, hogy ők bizony nem tudnak harcolni.

Charles Johnson, akit család fejének tartotta nem akarta vissza vonni az ajánlatott, hiszen akkor ők hátrányba szorulnának meg egyébként is utálja a másik családot.

Charlesnek akkor már az első fia megszületett bár nem akarta, hogy az anyjára hasonlítson a fiú, de mégis ez lett.

A harc egyre közelebbinek tűnt. Valami döntést kellet ki találnia, hogy ne veszítsen el mindent.

Egyszer Charles éppen nagy gonddal törte a fejét és az udvar felé vette az irányt. Az udvar közepén éppen a kovács egy nehéz kalapácsot cipelt.

Ebben a pillanatban eszébe jutott neki valami. Mi lenne ha? Vettette fel a kérdést magában.

Közelebb lépet a kovácshoz és meg kérdezte: „Tudsz kardot forgatni?"

Ezzel az egy kérdéssel indul el minden. A kovács neki állt leckéket venni és egyre csak ügyesebb lett. Viszont tudta a mit fog tőle Charles várni.

A harc elkezdődött és a sok edzés és gyakorlás miatt a kovács győzött, akit attól a naptól fogva nem a Johnsonok kovácsaként emlegettek, hanem az ország királyaként.

Viszont az emberek a háta mögött mind kibeszéltek a királyt. Trónfosztónak nevezték mivel nem hitték, hogy Johnson ilyenre vetemedett volna, hogy a trónt csak úgy másnak átadja.

A király elmondott volna mindent, de semmit nem mondhatott.

A Johnson család onnantól kezdve a király kegyei alatt voltak, viszont ritkán mutatkoztak együtt.

Charles viszont nem feledkezett meg arról, amit a kovácstól kért cserébe, egy kívánság a gazdagság mellet. A kívánsága viszont bármi lehet, és bármikor kérheti, legyen az 10 év vagy akár több is, a kovácsnak, vagyis a királynak tilos ellent mondania, mivel akkor újra kováccsá fogja Charles tenni őt.

-----

A hír lesokkolt. Nem tudtam hova tenni ezeket az információkat. Túl sok volt nekem ez egyszerre.

-Úgy érzem, ezt tudnod kell. Bár semmin nem változtat már.

-Már semmin nem változtat. Tudod mi volt a kérése az igazi királynak?

-Hogy Johnsonnak? Szerintem te voltál.

-Mi? Én mégis hogy lehettem?

-Most halt meg a felesége pár éve és mivel lassan már 14 éves leszel, el vehet téged. Tegyük hozzá hogy egy gyönyörű lány vagy a vörös gödör hajaddal.

Azt eddig is tudtam, hogy csak egy alku tárgya vagyok, de újra hallani olyan mintha a kés forgatnának benne.

-Értem.

-Magadra hagylak egy kicsit. Remélem, semmi rosszat nem csinálsz.

-Mégis milyen rosszat csinálhatnék?

-Talán megmérgeznéd magadat.

-Miért?

-Anyád is ezt tette miután meg tudta. Te neked el sem mondták.

Hogy meg mérgezte magát? Azt mondták torokgyík vagy mi a fene végzett vele. Talán nem bírta elviselni ezt az egészet?

-Azt mondták torokgyík.

-miután meg tudta ezt az egészet nekem elmondta majd Anne születése után megmérgezte magát.

-De hát miért?

-Mert nem bírta elviselni, hogy egy kovácshoz ment hozzá.