Eljegyezve /befejezett/

Új barátok

Próbáltam mindent meg jegyezni William gyors talpója alapján. Az indulás nehézkesen ment, de az úton már nem volt nagy gond mivel a ló követte a másikat így nem is kellett nagyon irányítani őt.

Kiérünk a város zsibongó tömegéből és nemsokára egy kis farm szerűséghez értünk. A ház nem volt valami hatalmas, de nagyon otthonosnak tűnt az előtte lévő virágok miatt. Az udvaron csirkék mászkáltak össze vissza.

Leszálltunk a lóról majd kikötöttük őket.

Vártam, hogy majd valaki jön köszönteni, de senki sem volt sehol. Az egész hely kihaltnak tűnt.

-William szerintem rossz helyen vagyunk, mivel itt senki nincs.-közlöm

-Itt vannak azok valahol.

Elindult már már tudatosan én pedig utána.

Bement a istállóba de nem sokára már egy vödörrel és egy rúddal tért vissza. Megragadta a vödröt és erősen elkezdte ütögetni a rúddal, ez által hatalmas zajt csapott. A csirkék fel röppentek és odébb álltak, a lovak egy-egy hangos nyerítéssel jelezték nem tetszésüket. Én kezeimet a fülemre tapasztottam.

Egy hatalmas sár darab repült nem sokára William arcába, aki abba hagyta a dobolást és hangos nevetés közben letörölte a sarat.

-Te mégis mi a jó fenét csinálsz?-ordítja valaki

Nem sokára egy szőke hajú srác jelent meg előttünk, akinek éppen most nő a bajusza persze össze vissza foltokban. Biztosan ő lehet Henry.

-Téged is jó látni.

-Csak nem Emilyhez van szerencsém?

-Igen én vagyok az.-szólok félénken

-Örülök, hogy viszont láthatlak.-hajol, meg amitől rögtön zavarba jövök

-Én is örülök.

-Talán nem csak Will van itt?-szól egy lány hang a házból

A ház ajtaja kivágódott és egy majdnem velem egyidős lány szaladt ki rajta. A szőke haja össze volt kötve hátul viszont már a legtöbb tincs kiszabadult a helyéről. A szeme sötét barna volt, ami teljes ellentéte volt világos hajának.

Amint meglátta William rögtön a karjaiba vetette magát. Hosszasan meg ölelte majd beállt a bátyja mellé. Szembe tűnően a bátya fele volt Nathalie.

-Te voltál, aki hangoskodott?-kérdezi

-Valahogy csak fel kellett titeket kelteni.

-Mi szél hozott titeket erre?-tért a lényegre Henry

-Sokszor mondtad, hogy mindig el kell a segítség nektek. Igaz?

-Igen azt mondtam.

-Hoztam két segítő kezet a mai napra.-mutat rám

Egy pillanatra mind a ketten ledöbbentek. Kezdtem kínosan érezni magam legszívesebben vissza fordultam volna a városba.

-Hát nem is tudom. Nem akarok egy kisasszonyt munkára fogni.-közli Henry

-Ne légy már ilyen. Will csak nem hozna ide mindenféle királylányt. Mihez értesz?-fordul felém Nathalie

-Nem sok mindenhez, aminek itt hasznát vennétek, viszont gyorsan tanulok.

-Majd segíthetsz nekem a háztartásba az nem olyan nehéz meló.

Megragadta a kezemet és elindult befele velem a házba.

-Este jövök valamikkor.-ordítja William a hátam mögül

Nathalie behúzott a házba. Beérve otthonos hangulat csapott meg. A falak nagy része fából volt, aminek meg volt a maga hangulata. Áthúzott a nappaliba ahol hatalmas bőr kanapé és fotelek voltak. Leültetett majd leült a velem szembe lévő helyre.