Eljegyezve /befejezett/

Vörös bor

Oldalra pillantok, és éppen Adam kerül velem szembe. Leült velem szembe a földre. Száján hatalmas mosoly kerül el ugyanolyan, mint Williamnek szokott.

-Sajnos láttam.

-Már egy jó ideje bent vannak. Engemet az apám kiküldött, hogy szedjek epret. Ezzel tudod mi a gond?

-Na, mond?

-Nincs is eprünk. –mondjuk joker arccal

Egy apró kacaj kiszaladt belőlem.

-Merre hagytad a bátyámat? Vele mentél lovagolni nem?

-De igen velük voltam, de én korábban eljöttem.

-Williamnek nem jön be az újdonsült hölgyike pedig egy igazán mutatós darab.-nyelvévvel végig nyalja, a felső ajkát- Majd megkérdem kölcsön adja-e nekem, ha neki nem kell. Úgyis ideadja, csak figyeld meg.

Ahhoz képest, hogy fiatal elégé magabiztos.

Nem sokára megérkezett Zsüliett és William amint Adam elment. Zsüliett sarasan és feldúltan száll le a lóról. Kezével hadonászva elkezdett befele vágtázni a házba miközben a sírás határán áll.

-Én soha többet nem fogok ilyenre felszállni többet. Azt se értem miért kellett veled mennem, pedig nem is akartam menni. Te mondat milyen jó móka lesz, gyerünk! Én minden megteszek, érted látod!

Az ajtó hangosan csapódott be mögötte, de nem tudta elnyomni folyamatos beszédét amint beért még mindig lehetett hallani, ahogy szidja a világot.

Felnevettem az egész helyzet olyan nevetséges volt. William is hasonló képpen elnevette magát.

-Segítesz?-nyújtja felém az egyik kantárt

-Persze. Min húzta fel magát?

-Hazafele jövet megakart állni a virágot szedni. Én beleegyetem. A lovakat elvittem inni miközben ő a réten időzött. Nemsokára viszont egy hatalmas virágcsokorral a kezében jött vissza fele. Nem is értettem honnan és minek szedett ennyit. Annyi volt a kezében, hogy már nem látta a talajt. Belelépett egy hatalmas sártócsában és hátra esett a virágok pedig szanaszét hullottak. Megpróbáltam felállni mintha mi sem történt volna, de újra vissza csúszott térdre esett. Neki állt szitkozódni és sírni, mint egy kisgyerek. Végül segítettem neki kijönni és megvigasztaltam, de olyan nehéz volt őt komolyan venni majd, hogy nem elnevettem magamat.

-Szerencsétlen.-mondom, miközben folyamatosan mosolygok a történteken

William nekiáll leszerelni a lovakat.

-Te miért nem öltöztél még át?

-Hát, hogy is fogalmazzak? Foglalt volt a szoba.

-Ezt, hogy érted?

-Johnson a megcsalás helyszínére használta.

Egy pillanatra ledermedt.

-Abi-vel csinálták ezért inkább magukra hagytam.

William arcán hasonló undor ül, ki mint nekem akkor.

-Visszataszító.-suttogja

Megrázta a fejét és tovább folytatta, amit elkezdett. Én halkan felnevetek, de teljesen megértem a reakcióját.

-Szeretlek.-mondom mosolyogva

William furcsán felnézz és elkezd méregetni, hogy jól vagyok-e. Szemében viszont fáradság csillan, meg aminek köszönhetően inkább rám hagyja.

-Én is.

Közelebb léptem és kezemmel végig simítottam az arc éleit, már egyre férfiasabb az állkapcsa. Olyan puha és selymes bőre van neki. Imádni való.

Mivel tudtam, hogy vissza kell mennem inkább hátrébb léptem.

-Akkor este áll még?-kérdezem

-Igen.

Egy aprómosollyal elköszöntünk egymástól. Én vissza mentem a házba ahol Zsüliett még mindig pattogott most viszont a takarítónak, hogy hogyan kell kimosni a ruháját. Ha ennyire tudja, hogyan kell kimosni akkor miért nem ő, csinálja? Várj meg is van, azért nem teszi, mert egy kényes kis hölgy.

Amint az este leszállt. Közösen, mint egy nagycsalád leültünk az asztalhoz. A főhelyet persze Johnson kapta meg én pedig mellette foglaltam helyet velem szemben, pedig nem más, mint Abi ült, aki meglepően nyugodt volt a történtekhez képest.

Minden rendben ment ameddig véletlenül Johnson ki nem öntötte a bort egyenesen Abigél világos ruhájának felső részére. A vöröses bor amint találkozott az anyaggal elkezdett egyre jobban beszívódni első másodperctől kezdve halálra volt ítélve a ruha, de Johnson mintha ellent akart volna mondani ennek a törvénynek és kezébe vett egy szalvétát miközben elnézést kért a tettéért.

Összébb hajtotta az anyagot és Abigél keblei közé emelte. Az anyag már régen beitta a bort, de Johnson keze még mindig ott időzött és törölgette a területet. Eközben Johnson szemei majdnem kiestek azért, hogy lásson valami érdekeset. Mintha csak a véletlen játszott volna Abi előtt lévő boros pohár feldőlt és pont az ölébe esett.

Elnevette magát és az poharat visszarakta az asztalra. Johnson is felnevet majd neki áll törölgetni az újdonsült részt.

A fejemet elfordítottam kezdett az egész helyzet undorító lenni, de nyugodtan tűrtem a helyemen. Nem mindenki tudta megállni szó nélkül azt, ahogyan szemmel lassan levetkőztetik egymást.

William felé fordultam, aki majdhogy nem felforrt mérgében. Felemelte a saját poharát eltartotta az asztaltól majd elengedte, hagyta, hogy a pohár a földre essen ezáltal apróbbnál is apróbb szilánkokra hulljon. Hangos csattanással ért földre a benne lévő vörösbor pedig szétfolyt a földön.

-Itt is feltörölnéd?-kérdezi

Majdhogynem elnevettem magamat ezért a szám elé kellett kapnom. Johnson mérgesen felemelte a fejét és felállt a helyén. Összehúzta sűrű bozontos szemöldökét, amitől a homloka még ráncosabb lett, mint amilyen eddig volt.

-Mégis mit képzelsz magadról, hogy itt szemtelenkedsz velem szemben? -emeli fel a hangját

Össze rezzentem a hangsúlytól ilyenkor nagyon ijesztő Johnson nem lehet tudni mit fog csinálni. Williamnek sikerült igazán felhúznia, ami egy nagyon nem jó jel.

William felé fordultam és amint a szemeink összetalálkoztak megálljt intettem neki, de észre se vette.

-Ha neked szabad nyilvánosan ilyeket csinálni, akkor én is hagy tegyem.

-Neked semmi jogod ebben a házban, hogy ítélkezz!

-Miért neked van?-kérdezte miközben kifele sétált

-Hálátlan gyermek.-szólt közbe Abigél

Johnson az üvegvörösborhoz nyújt, amiből egy hatalmas adagot meg is húzott.

-Ha anyáddal tudtuk volna, hogy ilyen leszel inkább ki kellett volna téged rakni az út szélére. Sajnálom azt a nőt te vitted sírba a neveletlenségeddel.

William meghökkent és válaszra se méltatta inkább sarkon fordult, de Johnson nem bírta megállni nyugton.

-Vidd, ezt hátha boldog leszel vele, ha már másnak csak nyűg vagy.

Az üveget erősen megragadta és William irányába dobta. Az üveg nem messze Williamnek a lábától ért földre. Az erős csattanás hallatán behunytam a szememet egy pillanatra. Az üvegszilánkok szanaszét voltak, ahogyan a bor is. William kiment a helyiségből, nem láttam tisztán megsérült-e, de valahogy érzem, hogy szüksége van rám.

-Valaki hozna még egy üvegbort?-ordítja el magát Abi