Még mindig Stefant és Damont néztem, akik ámbár vagányul, mégis ez által feltünően vonultak végig az iskola folyosóján. Az iskola folyosóján, ahova én már három éve járok! Ezek pedig hirtelen betoppannak ide! Tönkre akarnak tenni? Épp elmentek mellettünk, már azt hittem, hogy észre se vettek. Természetesen tévedtem. Damon, aki közelebb állt hozzánk oldalra nézve, a szemeimbe tekintve féloldalas mosolyra húzta a száját, miközben kacsintott egyet. Ez a három mozdulatból álló cselekedete mindennél jobban felidegesített. Ennél szebb reggelt elképzelni sem tudtam volna magamnak!
- Láttátok ezt? - nézett rám tátott szájjal Olivia.
- Láttuk, bizony! - csatlakozott Sarah is. - Az egyik friss husi rád mozdult - mondta izgatottan, mire Oliviával felnevettek; nekem is megrándult a szám sarka a kifejezésre. Hát Damon Salvatore minden, csak nem friss hús. 180 éves létére nem sorolnám be őt a friss kategóriába.
- Felőlem válogathattok - csuktam be a szekrényem ajtaját, ezzel lezárva a témát, majd együtt elindultunk a teremhez. Történelemmel kezdtünk, ami sosem ment fényesen.
- Tanultatok? - sompolygott a helyére Olivia.
- Kellett volna? - néztem rá azonnal. Az elmúlt napokban nálam szóba se került a tanulás.
- Igen, említette, hogy ma feleltet pár embert az óra végéig - mondta Sarah.
- Én nem tanultam - néztem rájuk kétségbeesetten.
- Az jó, mert én sem - vigyorodott el Olivia, mire Mr. Turner belépett a termünkbe.
- Jó reggelt kívánok! - köszöntött minket.
- Mint mondtam, ma feleltetni fogok egész órán, tehát amíg a felelők itt felelnek, addig a többiek a tankönyvet fogják olvasni - tájékoztatott minket, majd kivette azt a szörnyű naplót, amiben a neveink vannak felsorolva. Mindenkinek elakadt a lélegzete és az előtte lévő tárgyat bámulta, mintha az valami új, ismeretlen dolog lenne.
- Na végre, hogy itt vagy! - nézett fel hirtelen Mr. Turner a folyosó felé, mire mi is kíváncsian arra kaptuk a tekintetünk.
- Osztály, mivel velem van az első órátok, bemutatom az új osztálytársatok! – intett az ajtó felé a tanárunk.
Ki az a félnótás, aki akkor vált sulit, mikor lassan itt az év vége? Persze, azonnal le is esett...
Stefan Salvatore lépett be a termünkbe, mint új osztálytársunk.
– Mutatkozz be, kérlek! – kérlelte Mr. Turner.
- A nevem Stefan Salvatore, nemrég költöztem ide - mondta mosolyogva Stefan.
A lányok összesúgtak, hallottam olyanokat is, hogy "milyen helyes!", "Ő az enyém!" "Vajon foglalt?"... Én csak rémülten néztem a tanár felé, várva a "csak blöfföltem" szavakat.
Sajnos azt nem kaptam meg, sőt ahelyett a helyére invitálta. Rémülten néztem körbe, hogy hol van a helye... Elég volt jobbra néznem, már megtaláltam az üres padot, ami egy padsorral arrébb, mellettem volt. Stefan habozás nélkül odaült, majd pillantásával frusztrálni kezdett. Minden gyűlöletem beletettem a tekintetembe, hogy lássa, akár átérezze, hogy milyen érzelmek kavarognak bennem. Ő erre csak elmosolyodott, majd visszanézett a tanárra... Ezt nem hiszem el! Nem látja, hogy mennyire rossz ötlet volt ezt tennie? Különben is, miért kell iskolába jönnie, gondolom már ezerszer kijárta!
- Jöjjön ki Sarah Wilson, Ethan Miller és Marilyn Brooks felelni - csukta be egy gyors mozdulattal a naplóját a tanár, majd elégedetten végig vezette a tekintetét rajtunk. Persze, hogy még felelnem is kellett ezek után!
- Új fiú, esetleg nem akarod megmutatni a képességeid? - nézett Stefan felé, amíg mi hárman engedelmesen kimentünk a tanári asztalhoz. Egyikünk sem tudott semmit, ezt meg lehetett állapítani a görnyedt testtartásunkból.
- Dehogynem, szívesen megyek én is! - felelt Stefan, mire egy hirtelen fordulattal ránéztem. Szívesen?? Komolyan mondta? Az osztály sem reagált másképp, egy emberként fordultak felé. Stefan még mosolygott is, amiben talán volt egy kis gúny is.
- Akkor szeretettel várlak az asztalomhoz - mutatott felénk Mr. Turner vigyorogva. Stefan nem is ellenkezett, kijött hozzánk és - mivel én voltam a szélén - mellém állt be.
- Mit keresel itt? - súgtam oda neki.
- Vigyáznom kell, hogy el ne áruld, hogy mit tudsz! Damon beszélt rá.
- Tudod, hogy nem árulnám el! Ki hinne nekem?
- Jobb vigyázni! - Ő jót szórakozott a helyzeten a hangsúlyából ítélve, én viszont egyántalán nem. Biztos van másik oka is annak, hogy idejött!
- Kezdjük is! - ült le velünk szembe Mr. Turner. - Sarah, mikor választották ki Abraham Lincolnt elnöknek? - kérdezte a barátnőmtől, aki elgondolkozva nézett maga elé. A tenyerem szörnyen izzadt a stressztől.
- 1860 - mondta bizonytalanul.
- Jó válasz - bólintott Mr. Turner, majd Ethan felé fordult. - Ethan, mikor telepedtek le elsőnek Mystic Falls-ban?
- A 17. század elején - válaszolt Ethan helyett Stefan.
- Tudtommal, te nem Ethan vagy - szólt le őt Mr. Turner, miközben rosszallóan végig mérte. Az osztály kíváncsian nézett minket, ehhez hasonlóra sem volt még példa.
- Marlie! - Én jöttem soron, mire még hevesebben kezdett dobogni a szívem. - Mikor lett vége a második világháborúnak? - kérdezte, én pedig a sokk hatása alatt csak a számat tudtam kinyitni. Annyi dolog történt velem és komolyan egy feleléstől nem jön ki egy hang sem a számon?! Pedig ott van a válasz a nyelvemen, tudom, de..mégsem tudtam megszólalni.
- 1945. május 8-án - válaszolt helyettem Stefan, mire megkönnyebbülten leengedtem a vállaim.
- Mi a neved, fiam? - fordult felé Mr. Turner.
- Stefan Salvatore.
- Tehát nem Ethan Miller vagy esetleg Marlie Brooks, ugye? - néztek farkas szemet.
- Nem, Mr Turner - válaszolt mosolyogva Stefan.
- Ha már ennyire okoskodsz, akkor most tőled kérdezek - mondta Stefannak a tanár, az osztály pedig érdeklődve figyelte a szituációt. - Mikor volt a Berlini fal leomlása?
- 1989 - vágta rá azonnal Stefan.
- Civil jogok törvénye?
- 1964.
- Jó! - könyökölt az asztalra a tanár.
- A gettysburgi csata?
- 1863 - mondta habozás nélkül Stefan. Az egész osztály meg volt lepődve, akárcsak én.
- Üljetek a helyetekre! - mondta a tanár feszülten, visszafojtott érzelmekkel. Ez sosem jelentett jót.
A helyünkre siettünk, majd mindannyian Stefanra néztünk, ahogy a tanár is.
- Az óra maradék részében új anyagba kezdünk - jelentette ki Mr. Turner, majd a táblához lépett.
[...]
- Honnan tudsz ennyi mindent? - léptem oda Stefanhoz, aki a szekrényénél pakolt.
- Ezt most komolyan kérdezed? - nevetett fel.
- Jaaa... Értem. Átélted, ugye? - néztem a szemeibe, mire ő csak bólintott egyet.
- Tudod - kezdtem bele a mondandómba -, nem kell mellém testőr. Boldogulok egyedül is.
- És honnan tudjam, hogy nem fogsz mondani semmit? - mért végig gyanakodva.
- Csak bízz bennem - mosolyodtam el magabiztosan, majd elindultam megkeresni a barátnőimet.
Sejtettem hogyan vehetném rá Stefant, hogy ne lógjon a nyakamban: Beszélek Damonnel.
~~~~~~~~~~~~
Köszönöm a rengeteg megtekintést!<3
DU LIEST GERADE
Váratlan Fordulat (Damon Salvatore ff.)
Fanfiction„-...csak figyelmeztetni akarlak: Veszélyes! Nem minden az, aminek látszik." ~ I. ÉVAD Marilyn egy rosszul elsült személyes ügy után úgy döntött, hogy elmegy a helyi bárba inni valamit, remélvén, hogy megnyugvást talál az italában. Sejtelme sem vol...
