Szerencsémre a hosszú út végén a város szélén találtam magam, így az első dolgom az volt, hogy haza találjak, minél gyorsabban. Közben elgondolkoztam a történteken: Kik Damon és Stefan Salvatore? Mert már azt is megkérdőjelezem, hogy emberek-e egyántalán. És mi az a megbűvölés? Valamiféle varázslat? Talán varázslók? Ez baromság... Lehet még mindig az alkohol hatása alatt vagyok vagy csak álmodom az egészet. Kérlek, csak legyen álom!
- Veszélyes egyedül kóborólnod erre! - hallottam meg az ismerős hangot a hátam mögül. Azonnal megfordultam, hogy szembe találjam magam Stefannal.
- Hagyj békén! - indultam futásnak az ellenkező irányba, ő viszont egy szempillantás alatt elém került. Ijedtemben hátra is estem.
- Sajnálom, de már túl késő. Nem tudunk megbűvölni, hogy elfelejtsd a látottakat. - nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Váratlanul ért a segítőkészsége, de nem fogadtam el, inkább magamtól álltam fel.
- Csak tudnám mi miatt nem megy - lépett közelebb, és tekintetével az arcomat fürkészte.
- Mik vagytok ti? - bukott ki a kérdés belőlem. Hátra tettem egy lépést a biztonság kedvéért.
- Biztos akarod tudni a választ? - A kérdése elgondolkoztatott.
- Igen - mondtam halkan, bizonytalanul.
- Szerintem még nem állsz készen erre.
- Igazán? - néztem dühösen a szemeibe. - Pedig ha már így belerángattatok ebbe, akkor illene elmondani az igazságot! Vörös szemek, megbűvölés... Mik vagytok ti, varázslók? - a kérdésem hallatán Stefanból kitört a nevetés.
- És még ott van, amit Damon mondott, hogy "hallja, ahogy lüktet az erem", és hogy állatok vérén... - és ekkor leesett. Stefan arckifejezése komorrá vált, és pillantásával vizsgálgatni kezdett. Szemei ide-oda cikáztak az arcomon, hogy lásson valami reakciót tőlem.
- Szóval rájöttél? - kérdezte.
- Az lehetetlen. Ilyen nincs! - nevettem fel szarkasztikusan, miközben két kezemmel a hajamba markoltam.
- Tudom, nehéz felfogni...
- Nehéz?! - háborodtam fel. - Ezt nem hiszem el... Tényleg vámpírok vagytok??
- Nos... Talált, süllyedt. De nyugodj meg, embert nem bántok! - lépett közelebb Stefan, én viszont inkább hátráltam. Hogyha ő vámpír, akkor én vagyok neki a kaja. De Damon azt mondta, hogy állatok vérén él meg.
- Nem bántasz? - kérdeztem vissza, csak hogy biztosabb legyek benne.
- Nem - mondta határozottan a szemembe nézve.
- Figyelj, megértem, hogyha menekülni akarsz, de... - ennyit elég is volt mondania, azonnal futásnak eredtem, amilyen gyorsan csak tudtam. Nem is kellett olyan sokat futnom, Stefan ismét beelőzött és pár pillanat alatt elém állt, kényszerítve, hogy megálljak.
- Mondtam, hogy megértem. Most viszont - tette a két kezét a vállamra - vissza kell jönnöd velem. Csak addig, amíg nem sikerül megbűvölni téged.
- Nem akarok visszamenni! Ott van Damon is és... Én csak haza akarok menni! Csak engedjetek el, nem fogok mondani semmit! - könyörögtem neki.
- Damon nem fog bántani, ígérem! Sajnos most ebben a helyzetben veszélyes lenne visszamenned a családodhoz vagy a barátaidhoz.
– Miért lenne veszélyes, ha nem mondok semmit? – emeltem feljebb a hangom türelmetlenül.
- Kockázatos lenne. De mindez csak addig tartana, amíg meg nem tudunk bűvölni!
- Áruld már el kérlek, hogy mi az a megbűvölés!
- Hogyha visszajössz hozzánk elmagyarázok mindent! A lényeg az, hogy elértetnénk veled azt, hogy elfelejtsd ezt az egészet. - Stefan sokkal nyugodtabbnak tűnt hozzám képest. Jó, persze, mondjuk nem ő tudta meg, hogy a vámpírok léteznek. Ki van zárva, hogy ez a valóság!
- Tehát, hogyha visszamegyek hozzátok, akkor semmire sem fogok emlékezni ebből és a szeretteim is biztonságban maradnak? - kérdeztem végül, utalva a beleegyezésemre.
- Pontosan. Amint kiderült az oka annak, hogy miért nem sikerült a folyamat.
- De Damon nem bánt, ugye? - néztem kételkedve a szemeibe.
- Nem fog, teszek róla - mondta magabiztosan. Elgondolkoztam egy kis időre, át kellett gondolnom a helyzetemet... Hogy mik történhetnek velem és mik lennének a következményei.
- Rendben. Visszamegyek, de ígérd meg, hogy minden úgy lesz, ahogy mondtad!
- Ígérem! - forgatta meg a szemeit Stefan. - Sőt, esküszöm!
- Remélem is...
- Akkor induljunk - jelentette ki, majd el is indultunk azon az úton, ahol még percekkel ezelőtt menekültem attól a helytől, ahova visszatartottunk.
ESTÁS LEYENDO
Váratlan Fordulat (Damon Salvatore ff.)
Fanfic„-...csak figyelmeztetni akarlak: Veszélyes! Nem minden az, aminek látszik." ~ I. ÉVAD Marilyn egy rosszul elsült személyes ügy után úgy döntött, hogy elmegy a helyi bárba inni valamit, remélvén, hogy megnyugvást talál az italában. Sejtelme sem vol...
