Tegnap este elfajultak a dolgok. Emlékképek ugrottak be, amint felkeltem. Tényleg a valóság volt, nem álom. Az a tökéletes felsősteste, a V alak az alhasánál, a szemei, a haja és az ajkai... Tökéletes. Az, ahogyan bánt a testemmel, szinte birtoklóan, de mégis törődve... Akaratlanul is beleborzongtam az emlékbe.
Kissé fejfájósan, de egyben boldogan is keltem ki az ágyból. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy minden tökéletes, amíg eszembe nem jutott, hogy miért is vagyunk itt. Azonnal megfordultam, Damon felé, aki viszont nem volt az ágyban. Nem kellett sokáig keresnem a tekintetemmel, ugyanis nem volt nehéz észrevenni őt az ajtónak támaszkodva, meztelen felsőtesttel. Ismét zavarba ejtően elakadt a lélegzetem.
A hasizmait meglátva azonnal újabb képkockák jelentek meg a szemeim előtt a tegnap estéből :
"- Ínycsiklandozó vagy! - súgta Damon, miközben végig puszilta a felsőtestem. A nyakamtól kezdve egyre lejjebb, egészen a mellemig - ahol kicsit durvábban szívta ajkaival a bőröm-, onnan pedig egyre gyengédebben haladt lassan az alhasam felé. Mikor a derekamhoz ért, a hátam azonnal ívbe feszült a hideg, ugyanakkor kellemes érintésétől. Damon ajkai csiklandozták a bőröm, ami egy jól eső nevetést váltott ki belőlem.
- Ne nevess! - vigyorodott el Damon is.
- Bocsánat - haraptam az alsó ajkamba, majd csukott szemekkel tovább élveztem a kényeztető cselekedeteit, amitől egyre mélyebbeket sóhajtottam. Kezeimmel erősen a hajába markoltam, amitől Damon a csípőjét - az előbbieknél durvábban -, alsóneműmnek szorította és egy férfias nyögéssel fejezte ki a tetszetését."
- Jó reggelt álomszuszék! - ábrándított ki Damon az emlékeimből. Ekkor vettem észre, hogy akaratlanul is elvigyorodtam a hatásukra.
- Kínozni akarsz? - dobtam Damon felsőtestének egy párnát, majd visszafordultam az ágyban.
- Már azzal is kínozlak, hogy itt állok? - jött közelebb, majd beugrott a mellettem lévő helyre.
- A vonzerőmnek nem lehet ellenállni - nézett végig rajtam a szájába harapva.
- Neee csiinááld! - fordultam ismét el tőle, mire Damon nevetve magához húzott.
- Fogalmad sincs mióta vártam már erre - mondta, miközben a hajamat birizgálta. Mosolyogva hátra néztem rá, majd mikor megláttam a falon lévő órát, azonnal észbe kaptam.
- Mennünk kéne - álltam fel a takarót magam köré szorítva, s így kezdtem keresni a ruháimat, amik valahol a földön voltak szétszórva.
- Ezt keresed? - tartotta meg Damon a mutatóujjával az alsóneműm.
- Pimasz! - kaptam ki azonnal a kezéből, miközben kínosan elmosolyodtam.
[...]
Mivel Damon nem hozott semmit (csak engem), ezért nem telt olyan sok időbe az összepakolás, inkább a ruhadarabok összekapkodása húzódott el.
A pénztáros "nagy meglepetésemre" nem volt a helyén, egy nő helyettesítette most őt, akinél leadtuk a kulcsot.
- Ugye nem ölted meg? - utaltam a tegnapi recepciósra, miközben kiléptünk a hotelből.
- Egyben van - nézett rám Damon egy gúnyos mosoly kíséretében, míg beszálltunk az autóba; s hamarosan elindultunk.
- Te miért nem undorodsz tőlem? - kérdezte Damon, mire értetlenkedve néztem rá.
- Miért kéne?
- Egy normális ember nem így nézne rám, ahogy te - nézett szemeivel az enyéimbe.
- Tehát normális embernek nézel? - mosolyogtam rá, ő viszont továbbra is az utat figyelte reakció nélkül.
- Azért kéne, mert vámpír létedre vért kell innod?
ESTÁS LEYENDO
Váratlan Fordulat (Damon Salvatore ff.)
Fanfic„-...csak figyelmeztetni akarlak: Veszélyes! Nem minden az, aminek látszik." ~ I. ÉVAD Marilyn egy rosszul elsült személyes ügy után úgy döntött, hogy elmegy a helyi bárba inni valamit, remélvén, hogy megnyugvást talál az italában. Sejtelme sem vol...
