Váratlan Fordulat (Damon Salvatore ff.)

3. rész || Gyilkos ösztön

– Gondoltam, nem gond, ha bejövök az otthonomba. – mosolyodott el Stefan.
– Ohh, és hoztam egy vendéget is. Gyere be, kedves! – emelte fel a karját az ajtó felé, hogy beinvitáljon valakit.

Pár másodperc se kellett, mire megláttuk azt a titokzatos vendéget: egy civil lányt, véres nyakkal.

Az éhség azonnal felülkerekedett rajtam, éreztem, ahogy elnehezedik a bőr a szemem alatt, a szemfogaim pedig készen álltak irányítani a tetteimet. Damon persze rögtön közbe szólt. Kirakta elém a karját, még mielőtt megindulhattam volna.

– Ez a te műved? – próbáltam összeszorítani az állkapcsom.

– Csak egy kis kóstoló. – simította el a haját a lány nyakától. Akaratomon kívül is megindultam. A vámpír gyorsaságom beindult a vadász ösztön által és egy pillanat múlva már a lány nyakával találtam szembe magam. Hezitáltam. Legbelül még észnél voltam, nem akartam bántani, de a látványnak nem tudtam ellenállni, akármennyire próbálkoztam.

– Hagyd! – szólt közbe Damon, és a bal kezével a falnál tartva tartott távol a lánytól.
– Beléd meg mi ütött? – intézte szavait Stefanhoz.

– Te akarod tanítgatni, hát tessék.

– Marilyn! – szólított meg Damon, a tekintetem még mindig a lány vérző sebeibe fúrtam.
– Ne a nyakát nézzd, hanem az arcát. Látod?

– Igen. – nyeltem egy nagyot, erősen az arcára koncentráltam.

– Ő egy ártatlan lány, aki belekeveredett ebbe. El foglak engedni...

– Ne! – néztem ijedten a szemeibe. Tudtam, hogy mik lennének a következményei.

– Vagy ez, vagy a rehab. Koncentrálj arra, hogy ő egy civil lány, akinek nem akarsz ártani.

A keze megenyhült rajtam, már nem szorított a falhoz, de még mindig a szegycsontomnál tartotta. Egy pillanatra még ránéztem a vérre, mire azonnal szitkozódtam magamban, hogy nem tehetem. - Ő csak egy lány. Nem akarom bántani.

Damon egész végig az arckifejezésem figyelte, amíg én még a levegőt is magamban tartottam, hogy átvegyem az irányítást magam felett. Stefan sem tett többet, ő is figyelmesen nézte végig a szituációt. Láttam, hogy bennük is felmerült a kérdés, ami bennem is: Megtámadom vagy tudok uralkodni magamon?

A két opció közül a harmadikat választottam: menekülés. Ezt inkább a gyengék szokták választani, de ebben az esetben inkább lennék gyenge, minthogy bántsak egy ártatlant.

Mivel már rájöttem arra, hogy hogyan kell használni a gyorsaságom, azt felhasználva kifutottam a házból. Az utam nem volt kitervelve. Csak kerüljek messze a vértől...

__________________

Damon szemszögéből

A lány még mindig csak egy helyben állt, kábán, sebes nyakkal Stefan előtt. Meg volt igézve... Az öcsém által. Hogy volt ereje egy ilyes fajta igézésre? Szinte azonnal megtudtam a választ.

Stefan szemei beeresedtek, majd éles fogait a lány nyakába mélyesztette. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, amint megéreztem a vér szagát, de vissza tudtam fogni magam. Szótlanul tűrtem, hogy Stefan végezzen a diákkal.

– Hol maradt a bambik szeretője? – kerekedtek ki a szemeim, miközben a lány szétterült a földön.

– Az erdőben valahol – törölte meg a szája sarkát mosolyogva.