Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

6. fejezet ~ Lemon

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: ბff [nulla napja]

-Mi a francról beszélsz? Még is hogyan közölheted ezt ilyen egyszerűen? -folytattam tovább felháborodottan.

"Jajj Taehyung, ne légy már ilyen klisés. Tudtam, mert mondta, hogy meg fog csókolni." -folytatta és szemeim majdnem kifolytak a meglepődöttségtől. Mégis miért csinálják ezt, már huzamban? Összeesküsznek ellenem?

-De miért Halsey. Elrángatott a hátsó WC-be, se szó se beszéd, aztán veszekedtünk utána, pedig lekapott és mikor nem csókoltam vissza csak simán ott hagyott, mindenféle magyarázat nélkül. -folytattam szinte a levegőt kapkodva. Még is hogy tehette? -El tudod képzelni mennyire aggódok. Mi van ha ezzel kockára tette a barátságunkat? Mi lesz ha most megharagudott rám mivel nem csókoltam vissza, mi van ha ezt annak vette, hogy nem akarok tőle semmit miközben ő igen. Teljesen össze vagyok zavarodva. -folytattam a kétségbeesett hangnemet nem mellőzve, mire a lány csak nagyot sóhajtott.

"Azt mondta, hogy tudja, hogy te vettél a Lemonból, annak ellenére, hogy megtiltotta." -mondta halkan. Nagyot sóhajtott majd folytatta, hallhatóan komolyra fordította az elején hisztisnek indult beszélgetést. "Azt hitte be is vetted, és nagyon kiborult, azonnal felhívott mikor hazaért, és őrjöngött. Még sosem láttam ilyennek."

-Jó belátom az hülyeség volt. De ahh.. el nem tudod képzelni mennyire kíváncsi voltam. -nyafogtam.

"De pontosan el tudom képzelni, mert ismerlek, mint a tenyeremet."

-De Has, akkor sem jogosít fel ez valakit arra, hogy lekapja a másikat. -akadtam ki továbbra is. Még is mi a francért csinálta. -Ezzel, azt érzem, hogy felrúgott egy szinte tökéletes barátságot, basszus. Hogy nézünk, majd egymás szemébe anélkül, hogy kellemetlen legyen. Én meg tudom érteni, de akkor magyarázza meg. -folytattam teljesen elvesztve a fejem.

"Figyelj ezt nem velem kéne megbeszélned, hanem vele. Hívd fel, vagy menj el hozzá. Yoongs úgy sincs otthon megint, valami banda verekedés volt és most kicsit meghúzza magát. De figyelj, ez tényleg nem az én dolgom." -sóhajtott nagyot a mikrofonba, s nem akartam magamnak bevallani az egóm miatt, de igaza volt. Pedig bár ne lett volna. "Egyébként meg van még a cucc?" -kérdezte, mire meglepődtem, hogy érdeklődik-e felőle.

-Igen. -válaszoltam, majd odasétáltam az asztalomhoz, s a kulcscsomóról lecsavarva a kis üveget, visszaültem vele az ablakhoz. -Esküszöm bár el se vettem volna, most nem tartanánk itt. -mondtam elkeseredve saját hülyeségemen, s elkezdtem forgatni ujjaim között a kis tégelyt.

"Tanultál belőle Taehyung, de ezt tényleg nektek kell megoldani. Maximum csak a véleményemet osztom meg, de semmikép nem avatkozok bele." -simogatta kellemes hangja a fülem. Ilyenkor hihetetlenül hálás voltam neki, mindig megértett és őszintén elmondta, hogy mit gondol a szituációról, nem beszélt mellé, nem kertelt. Ujjaim között fogtam a kis üveget, benne azzal az átkozott likviddel és annyira elhajítottam volna a francba, ki az ablakon, hogy ne is lássam. Miért kellett nekem ekkora baromnak lennem. Lassan gördült ujjaim között a kicsi tárgy, s egy óvatlan pillanatban kiejtettem kezemből. A víz is levert. Megpróbáltam combjaimat összeszorítani, de a lyuk mely két lábam között volt meggátolta, hogy összeérjenek, így könnyedén átesett. Századmásodpercek alatt csaptam oda másik kezemet is, hogy azzal fogjam meg még időben, de akkora lendülettel lendítettem kezem, hogy az elkapás közben nekicsapódott az ablakkeretnek, ezzel kettétörve az üveget.