Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

23. fejezet ~ Egy pohárnyi sós víz

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: off [nulla napja]

A méltóságnak az élők sem igen veszik hasznát, a holtak pedig végképp semmire sem mennek vele. Az emberek mindig azt mondják másoknak: "légy erős" vagy "szedd már össze magad". Eközben nem jönnek rá, hogy az egyik legerőteljesebb emberi cselekedet épp az, ha képes vagy az adott pillanatban tapasztalt érzelmeidet őszintén megélni. Ezek nem rosszak és nem szabad, hogy azt higgyük, rosszak leszünk mert megéljük. Egyetlen érzés sem rossz. A szomorúság sem. A félelem sem. Még a negatívitás sem. Nem az a lényeg, hogy megszabaduljunk a szomorúságunktól, hanem hogy kitágítsuk a horizontot, el tudjuk fogadni és szeretni tudjuk minden részünket. Nem az a fontos, hogy elkerüljük a sötétséget, és a fény felé orientálódjunk. Csak annyi fényt tudunk a világba hozni, amennyi sötétséget képesek vagyunk elfogadni és szeretni. Nem azért vagyunk itt a Földön, hogy boldogok legyünk, hanem azért, hogy érezzünk. És ha érzünk, akkor vagyunk boldogok igazán. 

A szerelem bűnei bocsánatosak. Helyesebben: ha az ember csak szeret, nem követ el rosszat. Az érzéki szerelem azonban ugyanannyi gyűlöletből, önzésből és haragból tevődik össze, mint szeretetből. Ezért, szeress inkább, minthogy szerelmes legyél. 

Én? Én szerelmes vagyok-e Jungkookba? A válaszom, nem. Nem vagyok szerelmes. Ugyan vonzódom hozzá, testileg leginkább, ám lelkileg is ugyanannyira, ha nem jobban. Késztetést érzek arra, hogy minden figyelmét nekiszenteljem, s ez kölcsönös legyen. De én Jungkookot a tiszta szívemből szeretem, óvom, féltem és szemeimmel gyönyörködöm benne kívül-belül, de nem vagyok belé szerelmes. Azon már rég túl vagyok. Olyan fájdalmas szeretetet és már-már fizikai köteléket éreztem iránta, hogy bele tudnék halni a gondolatba, ha ez megszakad. Furcsa volt, hogy a tetszésből, és a kis csínytalan tevékenységeimből, mély szeretetet éreztem.

Jungkook szerelmes volt belém, láttam, éreztem. Túl sok volt az fajta feszültség amit mutatott felém. Gyakran rajtam hagyta a szemét, sokáig tapizott, zavarba hozott. Nyilvánvalóvá vált, hogy a dominanciáját akarta éreztetni velem, na meg a környezetével. Én pedig élveztem ezt. Tudtam, hogy ő neki leginkább csak én kellek, azért mert aggódott rétem, és mert sokszor szexuálisan túlfűtött volt, de tudtam mi bántotta a legjobban. Valamilyen szinten ő miatta jutottam oda ahova? 

-Szóltál apádéknak? -kérdezte, mikor már az autóban ültünk. 

-Ih-Igen, de lehetne, hogy most nem erről beszélünk. -mondtam, majd durván kezdtem rágcsálni ajkaimat. Bántott a lelkiismeretem. -Jungkook én... -kezdtem volna, de nem hagyta, hogy befejezzem.

-Nem érdekel, csak mond meg, hogy mit vettél be. -markolt rá erősebben a kormányra, majd kihajtott a főútra, egyenesen feléjük véve az irányt.