Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

20. fejezet ~ Hazug délibáb

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: on [huszonöt napja]

Kevés olyan dolgot tudnék felmutatni, amire büszke volnék. Nem voltam soha érdekes, se gyereknek, se fiatal felnőttnek, nem tudtam mihez kezdjek magammal. Csak tengettem a mindennapjaimat. Nem volt kedvem soha semmi olyanhoz mint másoknak. De ezt, ezt megváltoztatta ő. egy jött ment deszkás, szeszélyes indulatokkal, szurok fekete hajjal és szemekkel, fogszabályzásra szoruló fogsorral. Csínytevésekkel, egy nem egészen, épkézláb családból. Szerető testvérrel, szerethető személyiséggel, ő maga is szerethető, s környezete szereti is. 

Nem sűrűn gondolkodtam a szerelemről, mert nem adódott rá igazán alkalmam. Nem gyakorolhattam senkivel, soha. Ashley aranyos volt, de nem illettünk egymáshoz, vér szerinti testvéremnek gondoltam. Soha nem álltam közel senkihez annyira, mert nagyon introvertált típus voltam, -s még mindig az vagyok. 

De jött Jeon Jungkook, s fenekestül felfordította az egész életemet. Rájöttem, hogy lehet önfeledten nevetni bármin, lehet kedvesnek lenni, s kedvességet kapni ez által. Lehet segíteni, lehet alázkodni, még akkor is ha nem ép úgy gondoljuk. s lehet szeretni, szeretve lenni.

Nem vak volta, és hülye, vagy prűd, csak féltem. Jungkook engem szeretett, a lehető legnemnormálisabb módon, és én élveztem, de gátlásaim voltak. Túl sokat tudott, túl hamar, túl sok olyan személlyel a környezetében, akik képesek lehetnek bokán ütni engem, s ezzel őt is. 

Nagyon lassan akart telni az idő. Ugyan már a büntetésem lejárt, s sikerült higgadt körülmények között megbeszélnem ezt anyáékkal, de éreztem, hogy apám nem békélt meg vele, s akármit csinálok, ha csak egy kicsi szálka is birizgálja a tenyerét az rajtam csattan, ha jogos, ha nem . Féltem és ott nyaltam nekik ahol tudtam, pedig jobb dolgom is volt. Beköszöntött a tavasz, az az igazi tavasz. Minden velem egykorú, bandázott, bulizott, itt-ott elvoltak, csavarogtak a maguk módján. Én, én meg mit csináltam? A húgom rajzháziját. 

-Az nem is egy katica! -nevette el magát a kis lány, mire kedvetlenül felhúztam szemöldökeimet. 

-Ha jobban tudod, akkor miért én csinálom? -kérdeztem hitetlenkedve.

-Ahj, csak add ide, majd én csinálom. -vette ki a kezemből, a piros zsírkrétát, s hatalmas alkotásokba kezdett, melyet teljes beleéléssel figyeltem. -Taehyung, te Jungkook felesége leszel? -hallatta vékony hangját, s mikor eljutott a tudatomig mit is hallok, megállva minden szervem működtetésében erősen szuggeráltam aprócska copfját, várva a mi voltot. 

-Ezt honnan veszed? -kérdeztem. 

-Hát olyan sokat vagy vele. Anya is mondta, hogy mióta ilyen sokat vagy vele, jobb vagy. Vagyis vidámabb. -fejezte ki magát gyermekiesen, s édes mosollyal rám pillantott. -Hongkwan is sokat mosolyog, mert én vagyok a felesége. Gondoltam te is biztos azért vagy boldog. -szentelte figyelmét tovább a rajznak.ű