Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

7. fejezet ~ Bűntudatod emésszen

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: оп [egy napja]

Milyen az ha minden erődet, hitedet és akaratodat elveszíted? Hagy idézzek egy kicsit a Szentírásból; Delila így szólt Sámsonhoz: „Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?" Sámson így felelt neki: „Ha megkötöznek hét friss húrkötéllel, amelyet még nem szárítottak ki, elvesztem erőmet, és olyan leszek, mint a többi ember."

Sokan gondolják, hogy papi beszéd vagy bűntett, és annak a megbánása kell ahhoz, hogy valaki nagy hangot adjon a népnek. Nem kell a fölösleges duma, a sok mellé beszélés. Nem kellenek ide mocskos emberek, akik egymás szemét kaparva, szúrva, hazudoznak, lopnak, csalnak mindenfelé. Ebben a világban igen is másnak kell lennie az embernek, hogy túléljen. Hogy legyen valamilyen a sok semmilyen között. Hogy azt mondják, hogy más, furcsa, nem megszokott. Még az is boldoggá tesz ha megvetnek, mert azzal is megkülönböztetnek. Kevés ember gondolkodik olyan szélsőségesen mint én.

Van az a mondás, hogy egy életem, egy halálom, nos ezt én a saját esetemre fordítva inkább lefordítanám, egy életem, ezer halálom, de mindig feltápászkodom-ra. Nem mártirkodni akarok, csak érzékeltetni, hogy faszomba a nyávogással, amíg van hol laknod, és van mit enned. Mert semmit nem érsz te egyedül, ebben a hatalmas univerzumban. Megállhat a szíved, elüthet agy autó, belehalhatsz végzetes kórokba, de nem leszel több, mert a gombostű hegye az amit véghezviszel a világgal szemben.

A bűn, az Isten akarata elleni cselekvés, nem pszichológiai fogalom, a bűntudat azonban elsősorban pszichológiai vonatkozású. Tehát függetlenül attól, hogy hívő vagyok a lelkiismeretem ugyan úgy szétmarcangol, mint mást. A bűntudat egy emóciókkal is kísért önértékelési tudattartalom, amely hol megfelel a bűnösség objektív valóságának, hol pedig nem. Többen is okolják például Luther (nem mindig vallom Luther munkáját) lelki vezetőjét, amiért nem ismerte fel a még engedelmes szerzetesben a lázadását megelőző nyomasztó bűntudat eltúlzott fokát, úgy hogy Luther a belső küzdelmeiben magára maradt és mintegy a másokban felismert bűnösségen keresztül tárgyiasítva, „kézzel foghatóvá téve", tudott sikeresen szembefordulni saját bűnösségérzésével és félelmeivel. Ez földi halandóként és a tinédzser szemekkel figyelve könnyűnek, sőt közönségesen egyszerűnek tűnhetett, de valójában a legtöbb mai ember (beleértve jómagamat), beleroskadna. Másrészt vannak valóságos bűnözők, a mai társadalomban még gyilkoló gyermekek is, akikben a „belső bíró", a lelkiismereti működés nem tudott kifejlődni, mert elhanyagoltság miatt nem jött létre a függés tudata, sem pedig a másik ember iránti tisztelet és empátia, minthogy ezekkel sohasem találkoztak.

Érthetőbben; megérett az emberiség egy újabb pusztulásra!

Gyakran lép fel illuzórikus bűntudat akkor, amikor egy családtag hal meg. A családtagot baleset éri utazás közben és a házastárs depressziós bűntudatba esik. Önmagát okolja, hogy miért engedte elutazni. Az ilyen jellegű bűntudatban sokszor játszik szerepet egy mindenhatósági illúzió, amelyik a kétségbeejtő kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget - azt, hogy nem tudtam a balesetet megelőzni - kompenzálja. Csak úgy tudom elviselni a kiszolgáltatottságomat, hogy istenszerűnek és alap nélkül is felelősnek képzelem magamat. Nagyon nehéz feladat az akár pozitív, akár negatív, téves önértékeléseknek a megváltoztatása. A vallásoknak azonban többnyire sikeres tapasztalatuk van ebben.