Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

12. fejezet ~ Coconut Milkshake

~ at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: off [nulla napja]

Az állandó stressz és aggodalom megviseli a sejtjeinket, és felgyorsítja az öregedésüket. Ugyanilyen hatása van az állandóan elterelődő figyelemnek és az elme elkalandozásának, mégpedig a rágódás, gyötrődés mérgező hatásai miatt - a gondolataink ilyenkor az életünk gondjai körül járnak, de megoldani nem képesek azokat.
Az aggodalom, a szorongás, a kétségbeesés bonszájfenyői ott vannak ám mindannyiunkban, és ha nem metszegeted őket rendszeresen, akkor hatalmasra nőnek a lelkedben.

Ugyan aggódtam Jungkookért, hogy mitől nézett ki ilyen nyúzottan? Miért volt felrepedve ajka, szemöldöke? Miért volt egy nagy lila folt a szeme alatt? De őszinte leszek, azért jobban aggódtam, hogy miként fogom ezt megkérdezni tőle. Aggódtam, hogy mit fogunk egymásnak mondani, olyan szörnyű búcsúzkodás után, mint szombat délután. Visszaemlékezni is őrjítő volt, s a helyett, hogy férfiak módjára odaálltunk volna egymás elé, szemtől-szembe, csak húztuk az időt és gyerekesen ignoráltuk egymást. Halseynak is feltűnt a furcsa viselkedés az elmúlt pár napban, de nem mondhattam el neki mindent. Mindig megpróbáltam lerázni azzal a szöveggel, hogy; Még nem tudtuk megbeszélni a múltkori vitánkat. Ezzel pedig lezártnak tekintettem az ügyet. Nem igazán akartam foglalkozni vele, mert úgy döntöttem nem várok tovább.
Hasznot akartam húzni már rég ebből az egészből, s az, hogy Kookkal való kapcsolatom továbbra is ilyen rideg maradt, csak megkönnyítette a dolgomat.

Chanyeol szinte naponta felhívott, hogy mi a pálya az üggyel, s mindig sikertelenül kellett leráznom. Éreztem, hogy minden egyes felhívásnál egyre türelmetlenebb, múltkor már fenyegetőzött, hogy kettő hete megbeszéltük, kezet ráztunk, s nem mondta, hogy idők végtelenségéig csinálhatom ezt. Úgy gondoltam, hogy most vagy soha, ezért iskola után felhívtam Yeolt, s találkozót beszéltem meg vele a kertvárosban lévő Vintage Goffrizóba, ahova húgommal előszeretettel jártam nyalakodni.

Lomhán ültem a konyhában lévő bárpultnál, hallgattam, ahogy édesanyám öcsémmel veszekszik, aki nem képes megoldani egy matekpéldát. Már majdnem neki estem anyámnak, hogy azzal ha üvöltözik a gyerekkel nem fogja jobban megérteni. Vártam már, hogy apám megérkezzen a húgommal oldalán, mert anyám kitalálta, hogy addig nem hagyhatom el a házat, amíg haza nem jön, mert beszédük  van velem.

-Anya kérlek fogjuk ezt most rövidre, vagy beszéljük meg inkább este, ha Taehyunék alszanak, mert tényleg fontos dolgom lenne. -mondtam fájdalmasan, ráfeküdve a bárpultra.

-Taehyung, már megmondtam. Sok dologról akarunk beszélni veled apáddal. És ez nem egy-két órás csevej lesz. -mondta megállva konyha tevékenységében, s öcsém fölé hajolt, hogy leellenőrizze mit csinál. -Egyébként meg, mi az a nagyon halaszthatatlan dolog? -kérdezi, kétellyel hangjában.