Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

24. fejezet ~ Non-Cölibátus

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: on [egy napja]

Fontos, hogy képesek legyünk szenvedélyesen hinni valamiben, de legalább ennyire fontos az is, hogy olykor meglássuk saját hitünk abszurditását, és tudjunk rajta nevetni. Soha senki meg nem értheti, hogy milyen az, amikor annyira akarod a másikat, hogy beleremegsz egyetlen pillantásába, egyetlen sóhajába, egyetlen lágy érintésébe. És akkor ott maradsz egyedül a veszett vágyaddal, mert őt, a nagy Ő-t, sajnos nem kaphatod meg. Ő megkapott. Megakar kapni, megkap, szeret. Én élvezem. Az igazi szenvedélyek halálosak. Téged akarlak, mindenestől, minden részedet, még azt is, ami elmondhatatlanul bosszant, mert olyan mérget oltottál belém, amitől nem akarok szabadulni, mert kígyó vagy, és elszorítod az életemet, a lélegzetemet, de téged jobban akarlak, mint az anyagot, mint a levegőt. 

Olyan nehéz visszautasítani valakit, mikor minden vágyunk, hogy igent mondjunk! Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.

Olyan vagy mint a tiltott gyümölcs, imádni való, megfoghatatlan, szabályhozó, szabályszegő. Nem lehet neki ellen állni. Az nem ember és nem elég alázatos, hogy beismerje, hogy nem emberré lelt benne az élet, nem képes szabály felrúgni, azért, hogy szeretve legyen ember. Én vesztettem, mert Jungkook, akár az édenkert legnemesebb, legcsodálatosabb, legszebb, érinthetetlen gyümölcse. A kígyóméreg, s bűn végigszántva minden egyes kis porcikámon, úgy üldözött, ki minden cseppnyi józan eszemet elmémből, s porcikáim sóvárogva nyalogatták az ő sebeit. Csak hagy szakítsak le egyetlen egyet belőle! 

Ízlelőszerve vad táncot járt az enyémmel, közben egyik kezével az én csuklóimat szorította a feje fölé, míg másikkal oldalamat simogatta.   Lágy érintések fűtötték közöttünk a levegőt még jobban, s már-már bizsergett alhasam.

-Jungkook? -fogtam közre arcát két kezemmel, s ujjaimmal fülcimpáját kezdtem el simogatni.

-Igen? -kérdezte lihegve, s mind a két kezével megtámaszkodott fejem mellett. 

-Nem használsz ki ugye? -pillantottam jelentőségteljesen szemébe. Azt hallottam, ha valakinek mosolygás nélkül nézel a szemébe sokáig, annak belelátsz a lelkében, s el tudod dönteni, hogy válaszai igazak, vagy hamisak.  

-Mi? Dehogy is. Nem, soha. Én..én -ült fel bokáira, össze-vissza akadozott beszédjében, s ide-oda gesztikulált közben. -Csak elkapott a hév, ne haragudj. -hajtotta le fejét, ám láttam, hogy rám nézett, miközben alkarjaimon támaszkodtam. Olyan aranyos volt hirtelen, hogy azt se tudtam, mit gondoljak, nem tudtam nem megsajnálni, s azon kaptam magam, hogy kecsesen odacsúsztam hozzá, akár egy gerinctelen kígyó, s hirtelen ajkaira hajoltam.