Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

13. fejezet ~ Néhai dizőz

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: off [nulla napja]

Ha volna Isten, egyáltalán nem érdekelné, mit művelnek az emberek. Ez az egész tisztára antropocentrikus, és persze abszolút és kizárólag férficentrikus! Régen, még a patriarkális vallások előtt, az emberek istennőkben hittek. A babilóniaiak is, az etruszkok is. Az istennőhit egyszerre volt organikus és környezettudatos, mert az élet körforgásán alapult. Nem úgy, mint a judaizmus vagy a kereszténység. Azok csak törvényeket hoznak, és közben megerőszakolják a Földet. 

Azt nem értem, hogy ebben a társadalomban, a golyót pénzért veszed, ahogy a fegyvert is, de a nemi erőszak ingyen van. Hogy fáj-e? Kibaszottul fáj. De mielőtt mindenki azt hiszi, hogy az a legborzalmasabb, ha előkapják a lompost és beteszik, mindenféle előszó nélkül, akkor el kell, hogy keserítsek mindenkit. 

Annál megaláztatóbb érzés, hogy valaki olyan válik eggyé veled, akit  jelen pillanatokban a legjobban gyűlőlsz, félelmetes, ahogy elvesz minden önbecsülésedtől és jogodtól. Megcsorbul a becsületed, letörnek a szárnyaid, s szétszakítja a szívedet is. És kacag rajtad, ahogy tönkretesz, ő ezt élvezi. Te pedig szenvedsz, és vagy szemfüles vagy és kibújsz alóla, vagy várod a szőke herceget, aki megment. A rosszabbik eseteket meg sem merem említeni, -hogy szó szerint agyon basznak, ténylegesen a lélegzeted felhagytáig, vagy lelkileg egy életre megcsonkulsz- hát igen ezek kibaszott lelkisek, de Isten nem válogat. 

Könnyeim már szinte megállíthatatlan folyót képezve csordogáltak végig arcomon. Ilyen rossz, ilyen kegyetlen élményt még legnagyobb ellenségemnek se kívántam. Chanyeol továbbra is hajthatatlanul szorította arcomat a falaphoz, már zsebesre nyúzva azt. Könyörögtem, bömböltem, az Úrhoz fohászkodtam, hogy valaki segítsen, de hiába való volt. 

-Addig baszlak Taehyung, amíg mozogsz. Érted? -kérdezte mély, rekedt hangján, s rám hajolva éreztem péniszét fenekemnek nyomódni a nadrágon keresztül is. Olyan szinten zokogtam már, hogy a levegőt képtelen voltam rendesen venni, öklendeztem saját könnyeim és nyálam egyvelege miatt, köhécseltem, a hányinger is kínzott és lassan saját halálomat kívántam. 

-K-Kérlek nee-he, meg-megteszek bárm-mhit. -préseltem ki ajkaim között a szavakat, de minden egyes szótag megformálása hatalmas fájdalommal járt. 

-Késő bánat aranyom, akkor gondolkodtál volna, amikor a kosárpályán kiveszed a kezemből a füvet. -suttogta, s erősen fülcimpámra harapott, majd először nadrágomat, majd boxeremet is letolta combom közepéig. Égtem, egyszerűen máglyán lángolt a testem a félelemtől, s a megaláztatástól. Kész voltam elfogadni sorsomat, s úgy gondoltam, hogy inkább elájulok, addig sem érzek semmit, mikor is a parkoló felől autó motorjának a hangja, csapta meg fülemet. Mindegy, volt, hogy ki az, mit akar, ismerem-e vagy se, eszeveszett üvöltésekre pazaroltam, minden maradék energiámat, s áldottam a Szentlelket, hogy meghallgatta kéréseimet. -Fogd be a pofád! -tapasztotta kezét számra, majd erősen megtépte hajamat is , amint láttam, hogy mindkét keze szabad lett, -ahogy az enyém is- fogtam magam s jól hasba könyököltem, mire hangosan feljajdult, s elég időm volt arra, hogy visszaráncigáljam magamra, letépett ruhadarabjaimat. Mikor a fatároló résein a kocsi fényszóróinak fénye is átjött, megpróbáltam feltápászkodni és elfutni onnan, azonban megfeledkezve Yeolról kezem után kapott, s hangosan csapott neki a falnak, kezeimet összefogva hátam mögött, míg térdkalácsát keményen beleillesztette gerincoszlopomba. Felnyögtem a hatalmas fájdalomra, s szemeimet újra elárasztották könnyeim, szerencsétlenségem miatt, mikor már azt hittem szabadulhatok, rossz reflexeim miatt újra csapdába estem.