Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

28. fejezet ~ Gina

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: on [tizenhét napja]

Nem hiszek a megbocsájtásban addig, amíg az meg nem történik. A részvétnyilvánítást és a reszpektálást is butaságnak tartom, mert mi emberek taplók vagyunk és abból táplálkozunk, ha valakinek fáj. Patkányok vagyunk, s fetrengünk a saját magunk által összehordott mocsokba. És élvezzük? -de még mennyire. 

Kérlek drága Istenem', adj erőt, hogy legyőzzük ezeket a démonokat, melyek csontjainkon keresztül szipojozzák a jóságot. Kérlek ne hagyd, hogy rossz útra térjünk, de ha még is, fogd kezünk, s vezesd vissza megvakult elménket lábaid elé. Kérlek te legyél az egyetlen ezen a földön, akinek esedezhetünk bocsánatért, kérlek segíts, s segítve leszek hű szolgád, míg meg nem halok. Kérlek add, hogy szeressek mindenkit, s szeressem ellenségeimet is. Kérlek ne büntesd a rossz cselekvőt, hanem tisztítsd meg annak szívét a bűntől, hogy maga könyörögjön a megbocsájtásért neked. 

Én tényleg csak inni akartam, s tényleg csak Jimin után kutattam a konyhában, mert már nagyon régen nem beszéltem vele, s meg akartam köszönni neki, hogy ember módjára bánt velem, minden probléma alatt is. De nem. Nem ez történt. Fájdalmasan koppant a fejem, a képzeletbeli ajtón, melyet kivágtak tekintetem előtt, hogy szembe nézzek azzal az emberrel, akivel soha többet nem akartam találkozni. De hát nem börtönben van? A tárgyaláson két évre ítélték. 

Reszkető lábakkal indultam el tömegben, -biztos voltam benne, hogy nem vesz észre ezért is kezdtem el követni- s csak abban a pillanatban láttam, hogy ugyan abba a szobába sétál be ahova, pár perccel ez előtt Kook. 

Az aggodalom, mely akkor átsöpörte testemet, nem véletlenül volt kitalálva. Úgy éreztem mint akit nyakon öntöttek savval. Fájdalmas volt, de féltem bemenni a helyiségbe. Gyorsan szaladtam vissza a konyhán keresztül a nappaliba, majd fel az emeletre, mindenhol szemeimmel Jimint vagy Halseyt keresve. Azonnal segítséget kellett kérnem olyas valakitől, -vagy legalább is információkat- akik ismerték Chanyeol, s tudták, hogy mit tett. Nézelődtem össze vissza, mikor is az emeleti teraszon megláttam a szőke, göndör kobakot, amint a korlátnak támaszkodva, egyedül kortyolgat valamit. Azonnal odarohantam hozzá, s lihegve kezdtem kérlelésem. 

-Jimin, kérlek segíts! Én huhh.. -sóhajtottam nagyot, ugyan is a kevés alkohol belassított, s a lépcsőzéses kardió se nekem volt kitalálva, pláne nem ilyen oxigénhiányos környezetben. 

-Wow, nyugi. Lassíts Taehyung. Mi a baj? -kérdezte nagy mosollyal, amit nem értettem, hiszen azt hittem ennél könnyebben levágja a szituáció fontosságát, zihált külsőm. 

-Az előbb, itt... Izé, Chanyeol miért van szabadlábon?! -kérdeztem ingerülten, s teljesen szembeállva vele két karjára szorítottam. -Börtönben kéne, hogy legyen.