Аddiстѕ - TaeKook [Befejezett]

25. fejezet ~ A döntés

~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: on [két napja]

Nevess, s légy boldog. Kelj fel, moss fogat, tisztítsd meg magad mocskaidtól, bűneidtől, s ezzel megtisztítasz másokat. Halj éhen a szenvedéstől, s hízzál a boldogságtól. Maradj tiszta, ésszel, szívvel, testtel. Kezeid ne mártsd bele olyan dolgokba amelyek, nem tartoznak, őseid szabályaihoz. Ha hazudsz, hazudj tisztán, s bánd meg, vesd meg azt, magaddal együtt. 

Az alázat hangja a csönd. A csönd az elmélyedés, a megrendülés, a fölébredés, a bekapcsolódás, a megértés, a tisztaság, a bölcsesség hangja. A giccs hangja a zaj. Az alázat megrendít, a giccs megőrjít. Az alázat katartikus, tisztít, a giccs szennyez. Az alázat tétje az üdv, a giccsé a bevétel. Az alázat a közösségben terem, a giccs a tömegben. De, hagy cáfoljam meg.

Vétkek nélkül mérhetetlenül kietlen és szegény lenne az életünk, kevesebbet tudnánk magunkról, egymásról, és arról a helyről, ahol ezek a dolgok történnek. Az örökös józanság, a tisztaság, a tökély hallatlanul üres, steril, egyszersmind az unalomtól szomorú, vigasztalan állapot.

Nem tudom, hogy mindenki ismeri-e azt a filmet, hogy; A világ összes pénze. Idéznék, mert nem evangélium, de forró, s bölcs mondatokkal teli, üres műsor. Maximum, csak akkor tudod megérteni, ha minimum négyszer elolvastad a jelenések könyvét. Van valami tisztaság a szép tárgyakban, amit sosem tudtam megtalálni egy másik emberi lényben. -nos, én megtaláltam, és leszarom, hogy milyen bölcs ember volt a szövegíró. Én bölcsebb leszek.

Kint ültem az ablakban, ugyan meleg volt, még így este is, de kellemesen hűlt le időről időre a levegő annyira, hogy ne izzadjanak hajlataim. Fenekem iszonyatosan fájt a forró elmúlt két órának köszönhetően. Jungkook, kíméletes, nem erről van szó, de valljuk be, nehezen ment ez, minden értelemben. Kicsit azonban ambivalens érzéseim voltak. Jobb volt mint, Halseyvel, lehet csak azért mert itt érzelmek is voltak, mert én voltam az alávetett, mert viszonylag tiszta voltam, vagy mert Jungkook csinálta, de határozottan, sok-sok gondolatot ébresztett fejemben. Össze voltam zavarodva. Azon gondolkodtam, ha most lenézek a mozgalmas, fényszóróktól sziporkázó főútra, kicsit tükrözte elmémet. Néhol megjelent a kis fény, majd elsuhant, -szinte azonnal jött mögötte a következő. A fiatalabb fehér, csíkos inge volt rajtam, meg alsósa. Lehajtottam fejemet térdeimre, s úgy hallgattam tovább a belváros csendes, ám idegesítő hangzavarját, mikor éreztem, ahogy reccsen alattam az ablakpárkány. Már majdnem hízelgő mosolyt villantottam az illető  felé, de mikor nem az volt akire számítottam, meglepődve, tapasztaltam, hogy mentahajú bátyja csücsült le mellém. 

-Min agyalsz? -kérdezte, s zsebében kezdett kotorászni, majd felpattintva a kis dobozt ajkai közé vett egy bűzrudat, majd engem is megkínált vele. Most nagyon jól esett volna, de tudtam, hogy Kook nem szereti. -Kend rám majd. -húzta fel egyik szemöldökét, majd meglendítette kezét ösztönzésre bírva. Kihúztam egy szálat, s követve példáját finoman ráharaptam, majd meg is gyújtottam. Piszkosul hiányoltam már a nikotint, nem volt jó, s ismét csak ígéretem csengett fejemben, de látva, hogy a fekete nincs itthon, gonoszul éltem a lehetőséggel. -Meg maradsz?